A gyűlölet szabadsága

Mit tesz eközben a román állam? Hallgatólagosan igazat ad a gyűlöletkeltőknek, hiszen a kormány és az elnöki hivatal szóra sem méltatja a hétvégi gyalázatot.
Hirdetés

„Talán első ránézésre nagyon meredek párhuzamot vonni a nyugat-európai terrorcselekmények, illetve Hungária és az aradi vértanúk szobrának hétvégi meggyalázása között. Józan ésszel felmérve elrugaszkodott feltételezésnek tűnik, hogy a vandálok kezében festékszóró helyett akár fegyver vagy bomba is lehetett volna.

Csakhogy azt sem szabad elfelejtenünk, hogy a kettő egy tőről fakad, mely a gyűlölet bugyraiban gyökerezik. A mai, kiélezett viszonyok közepette egy demokratikus, felelősségteljes, békés és emberséges európai országvezetésnek már csírájában el kell fojtania az ellenszenvet, az utálatot, az ellenségeskedést – ez ma Romániában nincs így.

Az aradi szoborgyalázás nem sokkal azután történt, hogy a román polgármester nyilvánosan felszólalt a magyar jelképek védelmében (ahogy a hétvégi akció után is tette). Az általa elítélt rendőrségi nyomozás az Új Jobboldal feljelentése nyomán indult, annak a szélsőséges szervezetnek köszönhetően, mely tavaly október 6-ai felvonulásakor is bőszen állította: az aradi Szabadság-szobor léte támadás a román állam ellen.

És mit tesz eközben a román állam? Hallgatólagosan igazat ad a gyűlöletkeltőknek, hiszen a kormány és az elnöki hivatal szóra sem méltatja a hétvégi gyalázatot.

Nap mint nap szembesülünk vele: szélsőséges szervezetek, magyarfaló sajtóorgánumok, hivatalos feljelentők, önkormányzati és parlamenti képviselők zavartalanul locsolgathatják a gyűlölet csemetéjét, s közben az első sorban ágaskodva ítélik el mélyen és megrendülten azt, ami ugyanabból fakad, csak máshol sajnos sokkal nagyobb és fájdalmasabb méreteket öltött.”

Hirdetés