„Az »önzetlen« támogatások jó befektetésnek bizonyultak, és a fejőstehénnek tekintett közpénzből megsokszorozva szerezte vissza befektetését. Természetesen az adóparadicsomokon átfuttatott csúszópénzen többen osztozkodtak. Hogy bizonyíthatóan miként működött a gépezet, azt csak sejteni lehet. De tény, hogy nem egyedi esetről van szó. Sok csúcskorrupciós ügy képezi közbeszéd tárgyát, az autópálya-panamáktól kezdve el egészen a tengeri flotta eladásáig. Mindegyiknek közös vonása, hogy miniszteri, kormányzati hatáskörben elkövetett pénzeltérítések voltak. És az elkövetők döntéshozói része választott tisztségviselő. Mert nemcsak a miniszteri széknek, hanem a képviselői, szenátori, de még az önkormányzati helyeknek is esetenként szabott ára volt a pártlistákon.

Nem kell ezen megbotránkozni, hisz a fejlettebb demokráciákban ez jól működő rendszer – mondta egy politológus. Csak ott átlátható a támogatók névsora. Törvény által szabályozott módon. Miközben nálunk bűnszövetkezetek alakulnak. És a láthatatlan szemfülesek sem jelentették az állambiztonsági szempontból veszélyes ügyleteket. Az eurómilliókkal dobálózó újgazdagok számukra láthatatlanok maradtak. Talán nem véletlenül hunytak szemet.

Biztató, hogy a bűnüldöző szervek rámozdultak a nagyhalakra, de az állampolgárokban ott a kétely. Valóban azok kerülnek rács mögé, akik vétkesek, és nem darál be ártatlanokat a túlbuzgó gépezet? Mikor lesznek már elrettentő erejű vagyonelkobzások? A jóhiszemű szavazópolgárok átverésének mikor lesz vége? Szükség van egy új választási és pártfinanszírozási törvényre is.”