„Nagy felháborodást keltett a román sajtóban, hogy Románia nemzeti ünnepe alkalmából fekete zászlókat tűztek ki egyes kézdivásárhelyi épületekre. Rögtön a „vétkesek” megbüntetéséért kiáltottak. Kiderült, nincs jogalap, az állami rendőrség nem járhat el.

Aztán precedens után kutattak, s találtak. Mégpedig a tavalyi marosvásárhelyi példát, amikor a Néppárt székházán lobogó székely zászlót reklámanyagként kezelve rótt ki bírságot a helyi rendőrség. Most is erre hivatkoznak, de csak a helybeli polgármesteri hivatal, a felügyelete alá tartozó helyi rendőrség vagy az építkezési felügyelőség állapíthatja meg, hogy netán „törvénytelenül tűzték ki a reklámzászlót”. A prefektus bizottságot állít fel az eset tanulmányozására.

Helyeseljük vagy sem, elítéljük, avagy nem, egyesek kinyilvánították: számukra gyásznap az, ami másoknak ünnep. Egyeseket sért a fekete zászló, másokat meg az, amit december 1-jén határoztak Gyulafehérváron, vagy az, hogy az 1918-ban elfogadott nyilatkozat bizonyos részeit nem tartják be. Jelesül azt, hogy teljes nemzeti szabadságot ígértek az együtt lakó népek számára. Minden népnek joga van a maga kormányzásához saját anyanyelvén, saját közigazgatással, saját kebléből választott egyének által – mondták ki, csakhogy a mai napig nem tartották be. A fekete zászló csendes véleménynyilvánítás volt. Állítólag szabad a véleménynyilvánítás a 21. századi Európa uniós államában.”