„Valami kétségtelenül megmozdult. Lehet, hogy még nem az önkény, hanem csupán egy borzalmas inadekváció ellen. Nem tudni a »halódó Nyugat« szerepét, de az remek, hogy a magyar »balliberális bérencek« nem hangoskodnak. (Miután unortodoxék kiherélték őket, minden alkalommal le is impotensezik vezetőiket és választóikat – jobb, ha csak magánemberként tiltakoznak.)

A magyar pártállami sajtó újabb bravúrral úgyszólván »elmegy az esemény mellett«. (Volt olyan korábban, hogy a királyi tévé azért nem adta a képeket és a közvetítést egy tüntetésről, mert a riportere rossz sarokra ment ki – ez a mostani képtelenség azért tényleg férfiasabb.) Kíváncsi vagyok arra, hogy a hazai, erdélyi prérin ki védi meg a magyar internetadót meg a többi terhet, a mutyikat! A magyarországi sajtószabadságot, a véleménynyilvánítás szabadságát, a média függetlenségét nemhogy a jelentős túlerőben levő jobboldali sajtónk, de a szakmai szervezetünk sem védte meg legalább egy szolidaritási közlemény erejéig.

Ám az internetet nem lehet elhallgattatni! Adókkal sem! A vevők, az azonosíthatatlan sokaság miatt. A háló sehol sincs megfoghatóan, ugyanakkor mindenütt van, a sokaságnál van. És szétszakíthatatlan: nemhogy ellenáll a feszítésnek, de még jobban körülveszi és megbénítja a betolakodót.

Az internet egyik csodája, hogy – persze a mindkét oldalon megbúvó, a névtelenség álarca mögött önkielégítő frusztráltak és hitbuzgó trollok mellett – igazi szerzőket, kommentátorokat, elemzőket termel ki pillanatok alatt.”