Egyre erősödik bennem az érzés, hogy Tusványos ismét kezd közéleti hasznot hajtani az elmúlt évek köldöknézős és sebnyalogatós kiadásai után. Most újra látszanak a konfliktusok, érződnek az ellentétek, sőt reális meg- és feloldások körvonalazódnak: van élet az előadói sátrakban! És hallgatóság is, egyre több.
Vegyük például a rektori panelt. Azért hívták össze szerda délben Nagy László rektorhelyettest (BBTE), Horváth Gizella rektorhelyettest (Partiumi Keresztény Egyetem), Dávid László rektort (Sapientia EMTE), Orosz Ildikó elnököt (II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola) és Vass Levente orvost, a Studium-Prospero Alapítvány alelnökét, hogy arról adjanak elő, hogy Minőség vagy létszám – S hol a magyar egyetem?
Világos, hogy ez áldilemma, az erdélyi felsőoktatásnak egyszerre kell elitképzést nyújtania, illetve a 24 százalékos uniós átlag közelébe tornásznia a romániai diplomások arányát, amely jelenleg 13 százalék. Amellett, hogy Horváth Gizella elmondta, tanárként a kiscsoportos oktatásban hisz, Nagy László pedig nyomott egy kis BBTE-s sikerpropagandát, a téma nagyjából – és szerencsére – elsikkadt.
Kibukkantak viszont a sebek,
amelyeket az erdélyi magyar állami, illetve alapítványi egyetemek adtak és kaptak a tíz éves konkurenciaharcban, amelyet a felvételizőkért folytatnak.
A sztori dióhéjban: 2000-ben az egyházak magyar állami pénzen létrehozták a Sapientia Alapítványt, 2001-ben lezajlottak az első felvételik és tanári versenyvizsgák a marosvásárhelyi és csíkszeredai karon, és a PKE betagozódott az alapítványi egyetemi hálózatba. Amíg a Sapientia nem jelentett valós konkurrenciát a BBTE-nek, mert nem volt szakmai presztízse, a kolozsvári BBTE tanárai szívesen tanítottak ott is.
Az volt az eredeti elképzelés, hogy a Sapientia olyan szakokat indít, amelyeken a BBTE-n nem lehet magyarul tanulni, elsősorban műszakiakat. Mondjuk a Sapi már az elején bevitte az első tüskét azzal, hogy szociológia szakot indított Csíkszeredában, de olyan kicsi egyetem volt, hogy a BBTE-t igazából nem fenyegette.
Majd jöttek az ínséges esztendők, amikor demográfiai okok miatt kevesebb lett a 18 éves fiatal, a BBTE pedig intézményileg megtiltotta valamennyi tanárának, hogy más egyetemen is oktasson, miközben a Sapinak és a PKE-nek szüksége lett volna magas tudományos fokozattal rendelkező tanárokra a szakok akkreditálásához.
Zakariás Zoltán, Horváth Gizella, Nagy László. (A címlapképen Orosz Ildikó, Dávid László és Vass Levente.)
A Sapi közben izmosodott, egyre több olyan szakot indított, amely a BBTE-n is volt, és egyre több diákot elszipkázott főleg Marosvásárhelyen és Csíkban. A BBTE kezdte érezni a felvételizők hiányát, ezért megorrontottak a magyar egyetemi oktatók az alapítványi egyetemekre.
A BBTE a diáklétszám arányában kapja az állami apanázst, ezért sem mindegy az egyetemnek, hány diákot tud bevonzani. És ezért is indított kihelyezett szakokat a Székelyföldön, amire meg a Sapientia sértődött meg.
A PKE és a Sapientia közben megkapta a végleges intézményi akkreditációt, és mára akkorára nőtt a felsőoktatási piacon, hogy tényleges konkurrenciájává vált a BBTE magyar tagozatának. Az erdélyi magyar érettségizettek száma viszont nagyon is véges, hosszú távon nem fog növekedni, és számukra is egyre inkább elérhetőbbek a külföldi egyetemek.
Vagyis itt az ideje kiegyezni,
értettek egyet az előadók, és úgy megszervezni az erdélyi magyar felsőoktatást, hogy a különböző intézmények kínálata kiegészítse egymást.
A BBTE A színvonalas állami egyetem, vélte Nagy László; a PKE regionális egyetem, hangsúlyozta Horváth Gizella, amelynek nem is a BBTE, hanem a nagyváradi állami, kizárólag román tannyelvű egyetem a valódi konkurense, mert diákjai főleg Bihar, Szilágy és Szatmár megyéből érkeznek; a Sapientia a székelyföldi kisvárosok megmentője, állította Dávid László.
Egyrészt mert a székelyföldi szülők nem mind engedhetik meg maguknak, hogy csemetéjüket a távolibb Kolozsváron taníttassák, másrészt mert szerinte az a város, amelynek nincs egyetemi környezete, elsorvad, mert nem vonzó a fiatal értelmiség és vállalkozók számára. Csak azok mentek vissza székely városokba egyetem után, akik általános vagy középiskolai tanárok akartak lenni, gazdaságilag le is maradt a régió, mondta Dávid.
Szociális vagy piaci?
Erre Nagy László is megjegyezte, hogy a BBTE is szociális okok miatt indított szakokat Székelyföldön, mire Dávid visszavágott, hogy persze, de csak azután, hogy megtelepült ott a Sapientia.
A piaci okok is gyorsan előkerültek, Nagy László elmondta, a BBTE-nek megéri magyar szakokat indítani, mert a magyar diákok után kétszerakkora támogatást kap az államtól, mint a román tagozatosok után. A szociológia volt idén az egyetlen szak, ahol nem töltődtek be a tandíjmentes helyek a konkurencia miatt – mondta Nagy, mindenhol máshol túljelentkezés volt.
A PKE nem piaci alapon működik, és nem is akar úgy működni, hangsúlyozta Horváth Gizella, aki szerint az erdélyi magyar egyetem amúgy is az ideák világában létezik, és minden, amivel Erdélyben találkozunk, ennek tökéletlen utánzata. Szerinte mindkét finanszírozású egyetemi struktúrának megvan itt a helye.
Dávid László szerint a Sapientia inkább közszolgálati, és gyakorlatilag egy tollvonással átminősíthető állami egyetemmé, mert ugyanazoknak a feltételeknek és törvényeknek kellett megfelelnie, mint az állami egyetemek, és nem diplomagyárként működik, hanem azzal a céllal, hogy olyan fiatalokat képezzen, akik itthon maradnak, itthon érvényesülnek, miközben külföldön is megtehetnék. Ráadásul évente 7-8 helyet javít a hazai egyetemek tudományos teljesítmény szerinti rangsorában.
Egybeolvadás a megoldás?
Nem – értett egyet mindenki az asztalnál. Horváth Gizella szerint nincs azzal semmi baj, ha az egyetemek és konzorciumaik időnként partnerei, máskor versenytársai egymásnak, ezt nem lehet kiküszöbölni. Szerinte az a legfontosabb, hogy az oktatás terén együttműködjenek, vagyis váljék ismét lehetségessé az áttanítás.
Úgy vélte, nem sok az egyetem Erdélyben, hanem éppen hogy kevés, ha a diplomások arányát nézzük a lakosságban. Az igényeket és rivalizálásokat pedig meg lehetne ezután beszélni a határon túli magyar egyetemek frissen alakult rektori konferenciáján.
Ettől Nagy László sem zárkózott el, szerinte az egyetemi vezetők azt várják el az oktatóiktól, hogy lojálisak legyenek az intézményeikhez, de azt engedte sejteni, hogy a BBTE talán enyhíteni fog az áttanítást tiltó rendelkezésén. Konferenciák szervezésében, tudományos életben, diákversenyek szervezésében már most együttműködik a BBTE az alapítványi egyetemekkel, és az álláspontok szerinte közeledtek az elmúlt években.
Dávid László csak olyan egyetemekkel zárta ki az együttműködést, amelyek a magyar nyelvű oktatás elsorvasztásában érdekeltek, és szerinte ilyen a MOGYE és a szintén marosvásárhelyi Petru Maior Egyetem, ezért a Sapientia nem is szállna be az általuk alakított helyi konzorciumba. Dávid is kibeszélné a frusztrációkat, viszont nem fejlesztené vissza azt, amit eddig kiépítettek.
A méretgazdaságosság az együttműködés kulcsszava Vass Levente szerint, vagyis a Sapientia kolozsvári szakát nem kellene a BBTE magyar tagozatának rovására fejleszteni. Ha rajta múlna, ő a kutatási és a finanszírozási stratégiákat működtetné közösen a magyar tannyelvű állami és alapítványi egyetemeken, sőt szerinte ez csak hozzáállás kérdése.
A jószándék, sőt a politikai szándék is megvan a kulcsszereplőkben, de hogy mit lehet, mert mit enged az egyetem előtti oktatás, az ma derül ki a fél kettőkor kezdődő oktatáskutatási megaelőadáson.