Erdélyizés
Szerző: Papp Attila Zsolt
2014. február 21. péntek, 16:08
A Cenzurat című népszerű tévéműsor megszüntetésének hírére támadt az a pofonegyszerű ötletünk, hogy magyar felirattal is közzétesszük korábbi „magyarozós” videójukat.

Tisztában voltunk azzal, hogy sokaknál kinyílik a bicska egy-egy vaskosabb poén hallatán (olvastán), határon innen és túl. Verjék a csalánt a sajátjukkal, ugyebár, csak hát az a helyzet, hogy verik ők azzal is meg mindenkiével: a műsornak ugyanis elkészítették a „románozós”, „cigányozós”, „amcsizós” változatát is.

 
Kellemesen meglepett viszont, hogy jóval többen vették a lapot, mint ahányan felfortyantak, és kommentekben, imitt-amott beindult az ellenpoéngyár is, „román vagy, ha...” kezdetű sziporkákkal. Sokkal többről van itt szó ugyanis, mint egy – úgy-ahogy – vicces tévéműsor. Azért megnyugtató mindez, mert arra utal, hogy a politikai korrektség álszentsége (még) nem volt képes kiölni az emberekből a humorérzéket és az egészséges öniróniát. 
 
Mert röhöghetünk ugyan másokon, de csak akkor, ha magunkon is tudunk röhögni – és természetesen az egész semmit sem ér akkor, ha mások viszont nem tudnak röhögni saját magukon. Is.
 
Minden viccnek a fele igaz, éppen ezért is szeretjük a vicceket. Ha pedig azt a kevés (de jogos és fontos) igazságot, ami az egymás iránti ellenérzéseinkben fellelhető, az össztársadalmi ájtatosság és illedelmesség álcája mögé rejtjük, talál az magának egyéb, ennél sokkal kártékonyabb megnyilvánulási lehetőségeket. 
 
Az interetnikus gyűlölködésnek nem a meglévő előítéletek és rossz tapasztalatokon alapuló „utóítéletek” elfojtása, a közbeszédből való drasztikus száműzése az ellenszere, hanem a baráti élc, a humor, amelyben természetesen nem ismerünk tréfát. És amiből magunkra meg másokra ismerünk – és ó jaj, nem akarom leírni a „torz tükör” kifejezést, mert annyira banális.
 
Lehetne ez valamiféle transzilván közös nevező: a derűs politikai inkorrektség. Én tudom, hogy te tudod, hogy én tudom – konszenzusnak elég halovány, de talán emberibb, mint a rosszkedvű, frusztrált, gyanakvó légkör.
 
Erdélyország, én így szeret(né)lek.
comments powered by Disqus
A bejegyzés trackback címe: http://foter.ro/trackback/772
A legendás rendezőegyéniség és színházalapító életének 91. évében hunyt el.
Pedig egységes, meg szuverén, meg oszthatatlan. És belső ellenségnek itt vannak a székelyek, a magyarok. De úgy látszik, ez valamiért már nem elég.
Saját, tehát friss és helyi termékeit árulja a Mezőgazdasági és Állatorvosi Egyetem.
Nos, nem a mioritikus haza költségvetésére vonatkozó adatsorokat.
Sok mindennel vádolja a szerző az 1989 utáni román kormányokat. Például azzal is, hogy eladják a mioritikus haza szuverenitását a magyaroknak.
Botrányt csinált a kormánytöbbség, mert hat tagja is megszavazta az emelést a röhejes 84 lejről.
A PSD polgármesterei is látják, hogy csődbe viszi a településeket. Az RMDSZ-esek közül eddig egyedül Kereskényi bírálja.
Az önkormányzat a kulturális minisztériumtól várt engedélyt a közbeavatkozáshoz, a minisztérium pedig az önkormányzattól.
Különvonatot indítanának Nagyvárad–Csíkszereda útvonalon.
Mert a vers is ajándék, főleg ha megosztjuk azokkal, akiket szeretünk.
A kolozsvári Sapientia gondolt egy nagyot: már idén beindulhat a nappali tagozatos alapképzés.
Az összes igazságügyi miniszter az EU-ban megkapta a román tárcavezető frusztrált levelét.
A Sepsi OSK elleni meccsen tolták túl a gyűlölködést a bukaresti csapat szurkolói.