„A nagy kormányátalakítási lázban régi és új nevek repkednek, de a régiek is újak, az újak is régiek.

Négy miniszteri poszton készül változás, ehhez a »nagy készletből« csak három régi–új nevet és tudós szakértőt kellett előráncigálni: Atanasiut, Buşoit és Klaus Johannist. Negyedikre nem volt szükség, hiszen a PNL »üdvöskéje», a raccsoló Eugen Nicolăescu úgy távozik az egészségügy éléről, hogy voltaképpen »fölfele« buktatják: az egészségügy helyett a nemzet főkönyvelője egyenesen a pénzügyekre teheti rá a kezét, s ha úgy alakulnak a dolgok, akár kormányfőhelyettes is lehet.

Nicolăescu úgy megy át a fináncok fővezérségébe, hogy az egészségügyet már teljesen szétzilálta, a bányabéka hátsójánál mélyebb szintre süllyesztette, mert a könyvelői agyával soha nem értette meg, miért nem termel állami profitot az egészségvédelem, miért kell fizetést adni az orvosoknak, az asszisztenseknek, az ápolóknak, a mentőknek, a segédszemélyzetnek. Azt sem nagyon értette, miért kellene drága pénzen korszerűsíteni a kórházakat, úgy képzelte el, hogy ezek a nem létező saját jövedelmeikből nagyvonalúskodhatnak, az államéból nem.

Áldásos tevékenységének meg is lett az eredménye: 15 ezer orvos menekült el az országból, az ígéretesen kezdődött szervátültetési tevékenység befuccsolt, a kórházak fele maholnap rásuvad a személyzetre és a betegekre, de az utóbbiaknak úgyis mindegy, mert gyógyszert nemigen kapnak. Kész csoda, hogy az egészségügy rozzant építménye még áll valahogy a lábán, de hogy a romokból ki épít majd használható hálózatot, az a jövendő hétpecsétes titka. Buşoi mester biztosan nem.”