A cotroceni-i Fantasztikus Liga, avagy huszonhárman a román elnöki székért

De ne tessék aggódni, azóta még többen vannak. És igen, a gusztustalan mioritikus politikai orgia közepette ez az elnökjelölt-kommandó igazán üdítő és szórakoztató színfolt, többnyire.
Hirdetés

A Főtér RoMánia rovatában a romániai román nyelvű média olyan véleményanyagait szemlézzük, amelyek vagy az itteni magyar közösséggel, a román-magyar kapcsolatokkal foglalkoznak, vagy a nyilvánosságot, a közbeszédet foglalkoztató forró témákat taglalnak.

Jelen szöveg a Digi 24 oldalon közölt cikk fordítása. Az alcímeket a szerkesztőség (is) adta.

Rézsútosan, a völgyből, a Hősök (Eroilor) sugárút felől, egy hétvégi reggelen nézve a Cotroceni-palota tökéletesen kihalt táj benyomását kelti az egyszerű halandókban. Ilyenkor a palotát körbevevő gazdag növényzet dacára a kapu fémrácsozata által felszabdalt sziluettek képviselek az élet egyedüli jeleit: a létesítményt őrző csendőröké. Siralmasan banális kép. Az antennákkal – a hatalom modern jelképei – körbevett, szélben lobogó trikolór kivételével semmi sem tűnik előre jelezni az éppen elkezdődött elnökválasztási csatát.

A bolygó története legforróbb nyarának (legalábbis amióta mérések történnek) sikerült a legnagyobb inflációs rátát produkálnia Romániában a legfőbb állami tisztségre jelentkező személyek számát illetően: eddig a pillanatig 23 személy – politikai vezetők, vállalkozók vagy többé-kevésbé ismert egyszerű polgárok – jelentette be szándékát, hogy elindul a 2019. november 10-i elnökválasztáson.

Abban a reményben, hogy a történészek számára hasznosnak bizonyulnak majd ezek az információk, vegyünk mély lélegzetet és említsük meg mindegyik nevét, ábécésorrendben: John Ion Banu, Dan Barna, Mădălina Baroncea, Cătălin Berenghi, Ramona-Ioana Bruynseels, Viorel Cataramă, Miron Cozma, Claudiu Crăciun, Alexandru Cumpănaşu, Viorica Dăncilă, Mircea Diaconu, Gheorghe Funar, Kelemen Hunor, Avram Iancu, Klaus Iohannis, Emanuel Onoriu, Theodor Paleologu, Florentin Pandele, Ninel Peia, Liviu Pleşoianu, Sebastian Popescu, Bogdan Stanoevici, Dorin Dimitrie Stoichescu.

2019-es elnökjelölti üzenet: „Ettem egy kis fokhagymában sütött paprikás törtbabot. Anyácskám, közveszély!”

A felmérések által fő esélyesekként jegyzetteken túlmenően (akik között a jelenlegi elnök, Klaus Iohannis a listavezető) pontosan az a – sok és színes – jelölt adja a választás báját, akik nem jutnak át a záróvonalon: a kisligások csapata, azoké, akik a politikai matinéban játszanak. Ők azt remélik, hogy elég politikai lendületre és közismertségre tesznek szert ezzel a jelöltséggel, hogy bejussanak a politika magas és ritka levegőjű szféráiba, ahol a cotroceni-i vagy a parlamenti dombon élő istenekkel lélegeznek együtt ózont és isznak ambróziát. De még az ambrózia előtt egyesek már a saját portájukon megtermő szilvával és almával élvezkednek.

„Működik, jó”, tudjuk meg egy Emanuel Onoriu, a Romániai Romák Nemzeti Keresztény Szövetsége elnökének egyik élő Facebook-közvetítéséből. Onoriu arról ismert, hogy Gabi Luncă, az egyik legismertebb nótaénekesnő fia. Hogy még ismertebb legyen és bejusson Cotroceni-be, a frissen leszedett gyümölcsöket csámcsogva készít élő közvetítéseket.

Aztán jön a kitárulkozás: „Ettem egy kis fokhagymában sütött paprikás törtbabot. Anyácskám, közveszély!”, mondja. Majd azt is elmagyarázza, hogyan készít egy különlegesebb rizst: „Fogtam a borsót, felaprítottam néhány répát és készítettem egy trükkösebb rizst…”.

Nem egészen világos előttünk a politikai platformja, de legalább egy valami biztos: ha megnyeri a választást, remek szakács-elnökünk lesz.

Amúgy a jelöltek listája állandóan ki van téve az egyik napról a másikra bekövetkező átalakulásoknak: egyes jelöltek visszalépnek mások javára, menet közben pedig újabbak jelenhetnek meg. Például

a 45 éves marketingszakember, Mădălina Baroncea, aki „az első női jelöltnek és a második Alexandru Ioan Cuzának” nevezte magát

és azt a célt tűzte ki maga elé, hogy „10 éven belül utolérjük Olaszországot”, éppen most dobta be a törülközőt: „Visszalépek és Alexandru Cumpănaşut támogatom”, írta ki a Facebookra Baroncea asszony.

Alexandru Cumpănaşu is „new-entry” az elnöki bársonyszékre törekvők csapatában, akkor is, ha a mozgatórugói inkább – valószínűleg – a legsúlyosabb válsággal kapcsolatosak, melyekkel a román állam az utóbbi 30 évben szembesült (a caracali gyilkosságokról van szó – a szerk.). Cumpănaşu kíváncsi volt a köz véleményére és az első keményebb, Raluca Prună volt igazságügy-minisztertől érkezett válasz egyáltalán nem volt számára kedvező.

A felmérések szerint a jelenlegi elnök, Klaus Iohannis nagy eséllyel indul a második mandátumért. Az előző választást a „Pech” kifejezéssel nyerte meg, miközben a „Gondosan és aggodalommal figyelem” pedig első mandátuma egyik legismertebb mondata lett. A „Hol van Iohannis úr?” slágerről nem is beszélve.

A Mentsétek meg Romániát Szövetség (USR) jelöltje, Dan Barna is viszonylag hamar ismertté vált a nem túl szerencsés „Ha én lettem volna az elnök…” kifejezéssel.

Călin Popescu Tăriceanu a politika csillagának álmodta magát. Felrobbanásából viszont jókora szupernova helyett egy fehér törpe lett: Mircea Diaconu

Egyes honfitársaink még mindig valami szent múmiaként a hatalom karosszékébe örökre beledermedt egyfajta helyi félistennek tekintik Románia elnökét. Egy elnöki rendeletek cellulózával kitömött szfinx ő, aki ezer évig mérlegel egy döntést, mielőtt kimondaná a végső megoldást.

Nem csoda, hogy még mindig vannak elnökjelöltjeink, akik autópályákat, nyugdíjemeléseket és egyéb csodás dolgokat ígérnek, melyeknek – az alkotmány szerint – semmi közük sincs az elnöki hatáskörökhöz. Ennek ellenére, bár alkotmányos szempontból az elnöki tisztség nincs felruházva abszolút végrehajtói hatalommal, továbbra is elbűvöli az embereket az elnöki karosszék varázsa.

Mindnyájan a Cotroceni-palota folyosóin elhaló lépések visszhangjáról álmodoznak. Egy ideig Călin Popescu Tăriceanunak is hasonló álma volt. A Liberálisok és Demokraták Szövetsége (ALDE) által az európai parlamenti választáson elszenvedett vereség okozta zavar, valamint a Szociáldemokrata Párt (PSD) jelöltjétől, Viorica Dăncilától érkező átverés hozzájárult ennek az álomnak a feladásához.

Tăriceanu egy ideig szupernovának álmodta magát, de végül – Ponta segítségével – egy fehér törpét hozott a világra. És bár nem kevesen mondták, hogy sokkal jobb színész, mint politikus, Mircea Diaconu minden áron a politika útján akar haladni.

„200 ezer szavazatot kell összeszednem, ami szinte lehetetlen”, ezt nyilatkozta Diaconu annak a színésznek a keresetlenségével, aki egy piros almába harapó vidéki orvos szerepét játssza.

„Semmi sem tesz alkalmassá az elnöki tisztségre, banális ember vagyok!”,

tette még hozzá annak a járművezetőnek a keresetlenségével, aki beletapos a gázpedálba, ha meglát maga előtt egy falat.

De Mircea Diaconu nincs egyedül ebben a versenyben. További két, a közönség számára többé-kevésbé ismert színész is társulhat hozzá: Bogdan Stanoevici és Florin Călinescu. Utóbbi inkább a televízió és kevésbé a filmművészet vagy a színház révén szerzett ismertséget.

„Akik le akarnak minősíteni, azok színészecskének neveznek. De miért? Létezik egy tankönyv arról, hogy kinek van joga belépni a politikába?”, nyilatkozta Florin Călinescu. „Szinte semmi vesztenivalóm sincs”, mondta Călinescu az egyik interjújában. Elmondta, hogy elindulna, de egyetlen feltétellel: „Ha egymillió román azt mondja, haver, ha nem mész bele, eltörjük a lábadat, ez lenne az egyedüli lehetőség arra, hogy ősszel feliratkozzam az elnökválasztási versenyre.”

Bogdan Stanoevici, Călinescuval ellentétben, néhány film után, melyekben hitleristákat géppuskázott le motorkerékpárról a Mi, a frontvonalról című filmben (Noi, cei din linia întâi, 1985)vagy Rajtvonali tartalék volt (Rezervă la start, 1988), már valamivel korábban megtette a lépést a nagyliga felé: ahogy mondani szokás, nyakig belemászott a politikába. Egy időben államtitkár volt a Művelődési Minisztérium, sőt, rendes miniszter is, összrománsági, a Ponta-kormányban (2015). Bogdan Stanoevici most a bukaresti cirkusz igazgatója és arról álmodozik, hogy az összrománság elnöke lesz.

Az Esthajnalcsillag, a bankár felesége, a dákok és az összeesküvés-hívők

Ramona-Ioana Bruynseels egy másik színfoltja a kampánynak. A rosszmájúak „bankárfeleségnek”, vagy Gabriel Oprea kormányfő-helyettes és Viorica Dăncilă kormányfő volt tanácsadójának nevezik. De a (Dan Voiculescu által alapított és Cristian „Piedone” Popescu által vezetett) Humanista Erő Pártja jelöltjeként induló Ramona-Ioana Bruynseels nem hagyja magát és kitart az elnöki álma mellett. „Ha Horvátországnak női elnöke van, miért ne lehetne Romániának is?”, teszi fel a kérdést. „Sok férfi mondja nekem: asszonyom, én női elnököt akarok”, teszi hozzá Ramona-Ioana Bruynseels.

Facebook-oldalán csömörig ismételgetett fényképek vannak Bruynseels asszonnyal választók, egyszerű járókelők, jóakarók, polgárok csapatai körében. Ramona minden képen mosolyog, öregeket, gyermekeket üdvözöl, imádkozik, magassarkúban lépdel az utcán, tereken, szőlősökben, autójavítókban, templomokban.

Hirdetés

Miron Cozma oldalán sokkal vastagabb és kevésbé kifinomult ecsetvonásokkal találkozhatunk. Itt a Caps-Lock a Billentyűzet Királya. A leginkább a „Kőszén Esthajnalcsillagaként” ismert Cozma saját leírása szerint „bányamérnök, szakszervezeti vezető, az Egyesült Nemzetek alelnöke, a munkások Szociáldemokrata Pártjának vezetője, a SIDO ideiglenes elnöke”. Mindezt nagybetűkkel, mintha a bányász hangja üvöltözne onnan, a Facebook mélyéről azok felé, akik az oldalán szenvednek hajótörést.

Cozma kihagyja a súlyos börtönéveket, amelyekre a bányászokkal együtt Bukaresten tett legutóbbi, 1999-es látogatásokra ítélték.

A „Személyes érdeklődés” rovatba Cozma a következőket írta, az elmaradhatatlan nagybetűkkel: „ROMÁNIA ELNÖKE AKAROK LENNI”. Amúgy Románia volt első számú közellensége még azt írja magáról, hogy „az emberi jogok hazai és nemzetközi szóvivője, minden idők legkeményebb szakszervezeti vezetője és Románia jövendőbeli elnöke”.

Gheorghe Funar, Kolozsvár volt polgármestere egy másik veterán, aki mögött már két korábbi jelöltség van. 1992-ben a 3. helyen végzett, amikor összegyűjtött 1,3 millió aláírást és 10 százaléknyi szavazatot. 1996-ban csak 3 százalékot. Most azt reméli, hogy elnöké választják.

Funar némi feltűnést keltett az interneten egy (majdnem) virálissá lett filmecske révén, melyben a kolozsváriak volt vezetője büszkén és lazán ül egy asztalnál. Funar azt állítja, hogy Romániában olyan fémek vannak, melyek nem szerepelnek a Mengyelejev-táblázatban. A románok szavazzák meg őt és utána majd megmutatja őket.

„Románia idegen urai, akik a novemberi elnökválasztást szervezik és ellenőrzik, azt találták ki, hogy újra esélyt adnak a románoknak arra, hogy egy idegent szavazzanak meg az elnöki tisztségbe”, áll az üzenetében. Idegent, vagyis külföldit. Ám Funar a mienk, remek fickó. Javaslata: szavazatok románokra!

Vagy miért ne, szavazzatok a szabad dákokra, akik még megmaradtak errefelé. Románia polgárai, a veterán Funaron kívül, az új dák hullám ifjú farkasaira is szavazhatnak: Cătălin Berenghi, az Idegenlégió volt harcosa az egyik jó példa, aki azzal vált ismertté, hogy a tervezett építkezés telkén eltemetett sertésdögökkel akadályozta meg egy mecset felépítését.

Románia sorsdöntő szerepe a Párhuzamos Világállam elleni harcban (ha hinni lehet egyes jelölteknek)

Cătălin Berenghi a DAC (Konzervatív Autonóm Dácizmus) párt részéről indul. A párt honlapjára merészkedőket egy következő verssorokat tartalmazó dal fogadja: „Ne feledd, hogy te dák vagy / És hogy ott fent, a falu dombján / Szamolxisznak esküdtél hűséget, hogy a katonája leszel.”

A jelölt Berenghi elképzésének általános vezérfonalai (csak néhányat megemlítve): a dácizmus és a románizmus.
Hasonló regiszterbe tartozik Liviu Pleşoianu PSD-s képviselő, akit kiközösített az új szociáldemokrata vezetőség, miután Liviu Dragneát legyőzte az, amit az összeesküvésekben hívők „Párhuzamos Állam”-nak neveznek.

Liviu Pleşoianu – többek között – Szfinxes (itt a dákopaták által „energiaközpontnak” tartott természetes kőalakzatról van szó a Bucsecs-hegységben – a szerk.) fényképeket tesz közzé – ami intrinszek és sokatmondó kapcsolatot teremt a szabad dákok szellemével. „Legyen, hogy legyünk”, ez a szlogenje. A Párhuzamos Állam szörnyűségeivel folytatott harcát a Facebook-oldalán közzétett kiáltványszerű bejegyzésében foglalta össze.

Ugyanezt a réteget célozza meg a független Ninel Peia, aki szintén PSD-s vonalon érkezik (őt Dragnea zárta ki 2015-ben, amikor azt állította, hogy az oltások megbetegítik a gyermekeket). Mivel érzi, hogy nagy a versengés a helyért, Peia magasabbra állítja a lécet és bolygószintre emeli a Párhuzamos Állam elméletét. Az egész a Soros György amerikai milliárdos által kifundált nagyszabású globális terv része, „aki ahhoz az összeesküvéshez tartozik, amely birkákká, gazdái által kívánt irányba való terelésre pont alkalmas nyájjá akar bennünket változtatni”.

„Nagyon rossz helyzetbe kerültünk, de még megváltoztathatjuk a dolgokat”, véli ő. És ezeken úgy változtathatunk, ha Peiára szavazunk.

Nem más érkezik Funar pályáján, a kanyar után, mint Avram Iancu, Vadim Tudor egyik csodálója, „nyílt vízi úszó, a világ első embere, aki végigúszott a Dunán, csak egy fürdőnadrágban a forrástól a fekete-tengeri torkolatig”, az önleírása szerint. Avram Iancu azt állítja, hogy a felmérésekben „egy szinten van Viorica Dăncilával, Diaconut és Pleşoianut megelőzve”.

Az egyik elnökválasztási jelölt politikai üzenete a „dákok titkos helyéről”

Dorin Dimitrie Stoichescuról – őszintén – elmondhatjuk, hogy eddig senki sem hallott róla. Aradi polgár, aki függetlenként akar indulni és saját bevallása szerint 2019-től 2029-ig akar Románia elnöke lenni. Stoichescu úgy döntött, hogy „a dákok titkos helyéről, az ősök hátszeg-környéki trónjáról” szól a románokhoz. „Romániát gonosz emberek vezetik, a jó emberek félreállnak”, mondja Stoichescu. Az egyszerű embereknek pedig, „akiknek a szívében ott lobog a román nemzet lángja”, rá kell szavazniuk.

„A fő célkitűzésem: Dr. Călin Georgescu legyen Románia miniszterelnöke”, jelenti ki Stoichescu, nem árulva el semmilyen további részletet a szóban forgó Georgescu úrról.

Paleologu, Mucius, Rufus és Stupidus

Theodor Paleologu, a Népi Mozgalom Pártja (PMP) sokkal inkább eltévedt alaknak tűnik ebben a politikai tájban. Képzeljék el, hogy Cotroceni hirtelen iszonyatosan rossz hírű lakóteleppé vált volna és ennek az utcáin bolyong a jelölt Paleologu. És most az a veszély fenyegeti, hogy mindenki jól eltángálja.

Vegyük például Paleologu kandúrjának az esetét. Ezt Mucius Rufus Stupidusnak hívják: „Mucius Mucius Scaevoláról, a római történelem egyik nagy alakjáról, aki tűzbe tette a kezét Porsena király előtt. Rufus – a sztoikus filozófus Musonius Rufus nyomán, a Stupidusnak pedig nem az ostobasághoz van köze, hanem a filozofikus elképedéshez”, állítja a PMP jelöltje. Let the Hunger Games begin, hogy Paleologu úr is értse.

A listát kiegészíti még John Ion Banu, Viorel Cataramă veterán üzletember (volt nemzeti liberális szenátor 1996 és 2000 között, aki a „Biztonság és jólét” szlogennel kapcsolódott be utolsóként a versengésbe), Florentin Pandele polgármester (aki az „Úr Anyja Derékövének napján [augusztus 31. – a szerk.] döntötte el, hogy indul) és a Demos párt főtitkára, Claudiu Crăciun egészíti ki. A Központi Választási Iroda (BEC) az idei európai parlamenti választáson elutasította a Demos indulását, mert nem gyűjtött össze elég aláírást (200 ezerre lett volna szükség, mint Crăciunnak most).

Jelöltek vannak. De a nagy gondjukat, mint látható, nem a majdani szavazatok jelentik, hanem a most szükséges aláírások. Egy egyszerű matematikai számítás azt mutatja, hogy ha mindegyikük össze tudná gyűjteni a szükséges legalább 200 ezer aláírást, akkor 4,6 millió potenciális szavazatra számíthatunk. Ami több mint elegendő a második fordulóba való bejutáshoz.

Hirdetés