Jelen szöveg az Adevărul oldalon közölt cikk fordítása. Az alcímeket a szerkesztőség adta.

A közlekedésüggyel kapcsolatos PSD–ALDE-s (Szociáldemokrata Párt – Liberálisok és Demokraták Szövetsége – a szerk.) kormányprogram egy bevásárlólista (shopping list), ahol mindenki kap valamit, de határidők és pénz nélkül, vagyis egy felesleges ütemezési és finanszírozási eszköz a központi közigazgatás számára.
És íme, ennek a „naplopó” kormánynak eszébe jut, hogy „Daddy atyuska” az ígéretlista összeállításakor azt mondta nekik, hogy elsősorban a háza kapujáig érő utat kell szépen megcsinálni és az általa kijelölteknek (vagyis tisztségekbe helyezetteknek) kell ezzel foglalkozniuk, amíg ő távol van (a vezércikkek címe: „A tervek szerint az autópálya Dragnea főhadiszállásán halad keresztül”).

A kijelölt személyek, a teleormani csoportnak alávetett tagok – ahogy azt már megsejtették – R. Cuc, az átértékelt és le nem cserélt 27. számú közlekedési miniszter és V. V. Dăncilă miniszterelnök asszony, a bábos távolról irányított marionettbábuja. Ők ketten ráébredtek, hogy

a főnök távollétében épp egyedüli haszonélvezőkként érdekük két nagy és szép, a választók lelkének kedves célkitűzéssel foglalkozni,

még akkor is, ha a „számolatlanul… számolatlanul” kategóriába tartoznak és semmi esetre sem a „vállalom, hogy elejétől a végéig megcsinálok egy autópályát… állami költségvetésből finanszírozott projektként” kategóriába. (Valószínűleg egy 1,1 méteres autópályát, hogy lekörözze a moldvai rekordot; de annyira sem biztos, hogy meglesz, mint a medve farka).

Minő véletlen, minő meglepetés: ezek a projektek Gyurgyevó (Giurgiu) és Teleorman megyékben, R. Cuc úr és V. V. Dăncilă asszony főhadiszállásain vannak: a déli autópálya (a Bukarest–Alexandria I. szakasz a Bukarest–Alexandria–Királyi (Craiova)–Szörényvár (Drobeta Turnu-Severin)–Lugos útvonal négy szakaszából) és a Zimnicea–Szvisztov (Bulgária) Duna-híd, a DN51 Alexandria–Zimnicea és DN52 Alexandria–Turnu Măgurele kiegészítő infrastruktúra felújításával.

A R. Cuc miniszter úr által a PSD alexandriai konferencián tett bejelentés első látásra elfogadható érvet hozott fel a teleormani közönség előtt a két projekt mellett: ezek elsődlegesek a megye számára (valójában megyék, Teleorman és Gyurgyevó), ami végül is normális, mert normális, hogy bármelyik országos érdekeltségű célkitűzés nagyon fontos legyen a helyi közigazgatások és a helybéliek számára.

Minden szimpátiám és ugyanakkor sajnálatom azoké a tisztelt állampolgároké, akik elhiszik egy miniszter állításait, mert ezek az ígéretek politikai cirkuszi számok, könnyen leleplezhető bűvészkedés és szemfényvesztés.

Mint bármely cirkuszi mutatvány, első látásra hihetőnek tűnik.

A Bukarest–Alexandria köz-magán társulásban (PPP) történő megépítésének megalapozási tanulmányára kiírták a pályázatot és júliusban véglegesítik, az elfogadási kormányhatározat augusztusban lesz meg, szeptemberben pedig kiválasztják az autópályát megépítő céget. A zimniceai Duna-hidat pedig a bolgárokkal kell megvitatni, akik tettek néhány általános javaslatot („a román fél nagyon megsürgette ezt a célkitűzést… ez egy rendkívül fontos projekt, ami meg fog valósulni”).

Összehasonlításképpen a Comarnic–Ploieşti autópálya PPP-ben történő megvalósítására kiírt pályázat 2007–2009-es eljárása során másfél év kellett a szerződés aláírásához, a megalapozási tanulmány frissített forgalomszámláláson alapuló részletes forgalomtanulmányokon és kiindulási pont–úti cél űrlapokon alapult, hogy aztán a versenyeztető párbeszédi szakaszban – melyet a törvényhozó éppen az innovatív technológiák alkalmazása érdekében tett bele a pályázatba – az ajánlattevők modern, a haszonélvező által összeállított pályázati dokumentációban szereplőknél jobb műszaki megoldásokat javasoljonak a haszonélvező hasznára (például a szerpentinek kiváltása és a településeken áthaladó szakaszok alagutakba terelése).

Másrészről, szintén első látásra, bárkinek feltűnhet, hogy a kormány hatáskörébe tartozó nemzeti érdeket nem lehet alárendelni a helyi érdeknek; és normálisan, ami Teleorman megye számára elsődleges az nem automatikusan elsődleges a nemzeti érdek számára. Ez nem azt jelenti, hogy a helyi érdekek elhanyagolhatók, hogy a helyi érdekű célkitűzések mégsem valósulnak meg, hanem azt, hogy a nemzeti stratégiában meghatározott prioritások sorrendjében és a külön e célra előirányzott finanszírozással valósulnak meg, például a regionális fejlesztésre szánt európai alapokból (FEDR).

Közvetett bizonyítékok

A közvetett bizonyítékok azt mutatják, hogy a két projekt, a Bukarest–Alexandria autópálya és a zimniceai Duna-híd nem szerepel Románia közlekedési infrastruktúrára vonatkozó stratégiai dokumentumaiban: sem a Románia Általános Közlekedési Mestertervének (MPGT) elfogadásáról szóló 666/2016. sz. kormányhatározatban, sem a kormányprogram (az eddigi három változat) elfogadásáról szóló parlamenti döntésben. A zimniceai Duna-híd pedig nem szerepel és soha nem is szerepelt Románia terveiben, már csak azért sem, mert egy ilyenfajta projekt nagyon nagy költségekkel jár.
Emlékezzenek vissza, hogy a Calafat–Vidin Duna-hidat teljes egészében Bulgária finanszírozta, Románia csak a rávezető infrastruktúrát készítette el a saját területén európai pénzekből, tehát egyetlen fillért sem költöttünk rá. A bolgároknak sokkal nagyobb érdekük fűződik ahhoz, hogy sűrűn telerakják a Dunát hidakkal, ezt bizonyítják a minden kormányülésen elhangzó, különféle helyszíneket javasoló állandó kérések. Így aztán e híd „román fél általi sürgetése” legalábbis politikai és tárgyalási ügyetlenség, tekintettel arra, hogy a román félnél érdekeltebb bolgár fél kész egymaga finanszírozni az ilyenfajta létesítményeket.

És miért Zimniceán? Mert még nem létezik tanulmány arra, hogy melyik helyszín a legidőszerűbb, leginkább megvalósítható és megtérülő egy Duna-híd megépítéséhez. Iancu bát is parafrazálhatnánk: legyen híd, rendben, de ne a mi pénzünkön (és az enyémen); ne legyen híd, rendben, ha a bolgárok nem akarnak fizetni, de akkor ne beszéljünk zimniceai hídról, csak miután elkészül egy új híd Gyurgyevónál.

Következésképpen, a közlekedésügyi miniszter alexandriai nyilatkozatában szereplő elsődleges projektek

nem szerepelnek semmilyen hivatalos dokumentumban, nem elsődlegesek és nem is sürgősek Románia számára.

Több tucatnyi ilyenfajta projekt van, melyeket szükségesként, időszerűként és sürgősként meg lehet indokolni egy olyan országban, mint a közlekedési (és különösen a közúti) infrastruktúra terén jelentős deficittel küszködő Románia és erre vannak a stratégiai dokumentumok és az állami költségvetésből vagy más forrásokból finanszírozandó projekteket elsődlegességi sorrendbe állító listák, melyeket tiszteletben kell tartani. A Nemzeti Közlekedési Modellel, a projekteket pontok alapján szigorúan sorrendbe állító, számos kritériumot figyelembe vevő programmal való tesztelés a legjobb mutató.

A déli autópálya megalapozási tanulmányában az áll, hogy a projektet „elsődleges célkitűzésként azonosították”. Az MPGT-ben a Bukarest–Királyi gyorsforgalmi út szerepel, melynek esetében alapos a gyanú, hogy a Nemzeti Közlekedési Modell (MNT) tesztjével csak országútnak lehetett volna minősíteni és melyről A. Gadea államtitkár a Regionális Fejlesztési, Közigazgatási és Európai Alapok Minisztériumától 2019 februárjában azt mondta, hogy „dolgoztak egy Alexandria–Bukarest gyorsforgalmi út tervén, a közeljövőben pedig kiírják majd a pályázatot a megvalósíthatósági tanulmányra”.

A déli autópálya (egyelőre el nem fogadott, tervstádiumban lévő) megalapozási tanulmánya egy régebbi megvalósíthatósági előtanulmány (SPF) alapján készült. Öt év után az lett volna a normális, ha a projektet az új körülmények között alávetik az MNT tesztjének, ami nem történt meg, mert a projektet a listára feltevő teleormáni tudja a legjobban, hogy a projekt elbukná a tesztet.

Az egyedüliek, akik meg tudnák mondani, hogy történt ezzel a projekttel, a Nemzeti Közlekedési Modellt kidolgozó és a projekt tesztelését elvégző tanácsadók. De a külföldi tanácsadókat már nem lehet elérni, a román együttműködők pedig nem akarnak beszélni, arra hivatkozva, hogy nincs erre felhatalmazásuk.

Befejeztük az autópálya-hálózatot. Papíron!

Úgy tűnik, a legutóbbi PSD-s kormányokban mindenki azt mond, ami csak eszébe jut, nyilvánvalóan azzal az általános paranccsal, hogy ígérjen meg bármit, bármennyit – hogy aztán a párt szavazatokat kérhessen a polgároktól, Románia parlamentje és kormánya pedig a szavakkal való zsonglőrködések szinekúrájává válhasson.

A szenátus ezekben a napokban fogadta el két másik beruházási célkitűzés végrehajtását: a Román Fejedelemségek Egyesülése autópálya (Ploieşti–Bodzavásár [Buzău]–Foksány [Focşani]–Bákó [Bacău]–Szeret [Siret]) és a Besszarábia autópálya (Foksány–Vama Albiţa). Nem kell sok és befejezzük a már 1990 előtt kigondolt 3200 kilométeres hálózatot. Papíron!

Kormányon lévők és parlamenti képviselők, egy országot vezetnek! Nem a piacon vagyunk a listácskánkkal és még kevésbé cirkuszban, majomtevét nézni. Tudja meg mindenki, hogy nincs pénzünk befejezni, amibe már 30 éve belekezdtünk és folyamatosan új projekteket indítunk, melyekre az egész állami költségvetésre szükségünk lenne, hogy mindet megcsináljuk. És akárki beláthatja: egy dolog az akarat, más dolog a képesség!

És mi, nyugdíjasok, mi, közalkalmazottak, mi, adófizetők (és itt nem a luxus nyugdíjasokra gondolok és a tisztségviselő közalkalmazottakra sem, akik meg sem éreznék, hogy kapnak-e fizetséget, vagy sem, hanem a tanárokra, az orvosokra és az összes többire) egyetértenénk azzal, hogy a papíron szereplő autópályák mentén, melyek talán elkészülnének, ki legyen írva, hogy „Itt van az önök pénze!”, amúgy meg a többi… cirkusz kenyérre kenve.

Itt nem arról van szó, hogy nem tudja a bal, mit akar a jobb, hanem arról, hogy a fej sem tudja. És bizonyítást nyer, hogy minden a pillanatnyi (politikai, pénzügyi, társadalmi) impulzusra történik, annak kérésére, „akit nem lehet elutasítani” (az eufemisztikusan kérésnek nevezett dolog valójában a főnöki parancs burkolt formája, akiről megtudhattuk, hogy senkivel sem konzultál). Nincs bizalma, nincs oka bólogató Jánosokkal konzultálni, akik amúgy is egyetértenek, bármit is tenne. Ő jobban tudja, mi az érdek… természetesen, az ő érdeke!

Ha nem Románia érdeke, akkor vannak más érdekek, talán titkos érdekek? Mert egy dolog világos: a román állam (akik mi vagyunk, nem igaz?… vagy nem igaz!) nevében tesznek ígéreteket, de azon személyek érdekében, akiknek van befolyásuk és hatalmuk potenciálisan megtenni azt, amit megígérnek. Erre a kérdésre legalább a két említett tisztségviselő részéről kellene érvekkel alátámasztott válaszokat kapnunk.

Korrupcióillat

A Bukarest–Alexandria autópálya megépítésére vonatkozó megalapozó tanulmány és a Zimnicea–Szvisztov Duna-híd megvalósításáról szóló román–bolgár kormányegyezményre vonatkozó memorandum elfogadásával foglalkozó kormányülésen korrupcióillat lesz érezhető (remélem, hogy nem fedi majd el az erkölcsi rothadás bűze). Pontosabban mondva a hivatallal való visszaélésé – ami „a tisztviselőnek az a tette, hogy befolyását és hatáskörét jogosulatlan haszonszerzésre használja fel a maga vagy valaki más számára”.

A kezdeményező, a közlekedésügyi miniszter és a miniszterelnök, a kormányhatározat fő aláírója esetében vannak nyilvánvaló bizonyítékok. A közvetetteket már kiveséztük, a közvetlen bizonyítékokat pedig a következőkben fogjuk bemutatni. A többiek esetében cinkossággal van dolgunk és a korrupció megelőzésével és visszaszorításával foglalkozó intézmények dolga az egész eljárást ellenőrizni, többek között az itt feltártak fényében is. És talán a korrupciós tett indítékát is: választási megvesztegetés? A korrupcióval foglalkozó intézményeknek nem kellene az illat mentén elmenniük egészen a… pöcegödörig?

A Bukarest–Alexandria autópályát amúgy sem lehet a sürgősségek közé sorolni, még akkor sem, ha nem tudnánk, hogy nem szerepel az elsődleges projektek semmiféle listáján. Mert

Románia nem engedhet meg magának – a közlekedési infrastruktúra jelenlegi krónikus hiányában és a költségvetési válság közepette –

két autópályát vagy gyorsforgalmi utat a Bukarest–Királyi útvonalon (mind az épülőben lévő Piteşti–Királyi szakaszon, mind Alexandria felé), tekintettel arra, hogy nincsenek készen a Lugos–Déva szakaszok, hogy összekapcsolhassuk a Nagylak és Nagyszeben közötti autópálya-végeket, az Erdély autópálya szakaszait (Bors és Marosvásárhely között), továbbá tekintettel arra, hogy a két elsődleges autópálya, melyek az MNT-vel való tesztelés során a legnagyobb pontszámokat kapták az MPGT-ben (a Piteşti–Nagyszeben autópálya és a Marosvásárhely–Jászvásár [Iaşi]–Ungheni nyomvonalú Egyesülés autópálya) még csak alig indultak be (és máris azzal a meglepetéssel szembesülünk, hogy megszületett egy kormányhatározat-tervezet a Nagyszeben–Piteşti nyomvonal módosításáról, a „2-es és 3-as szakaszokon pedig új terepellenőrzéseket kell végezni, mert különben a projekt nem finanszírozható európai pénzekből” [10 évvel az első megvalósíthatósági tanulmány óta minden elölről, vagyis a nyomvonaltól kezdődik?]).

Normális is, hogy nem történt – mint általában – semmilyen előkészítése a projektnek, hanem bármiféle frissítés nélkül elővették a 2008-as megvalósíthatósági tanulmányt és az irodából dolgoznak, mert ez a 27. visszatérő miniszter azt mondta, ő majd csökkenteni fogja a tervezéssel „elvesztegetett” időt. És tekintettel arra, hogy az A0, a Bukarestet autópálya-szinten elkerülő körgyűrű a finanszírozási források feltárására vár – csak néhányat soroltam fel az autópályák terén létező legsürgősebb dolgokból.

(Zárójel: micsoda meglepetés, hol és mikor találta meg a kormány a 2008-as megvalósíthatósági tanulmányt? Mert az önök egyik minisztere 2012-ben azt mondta, hogy a Nagyszeben–Piteşti autópálya esetében nincs semmi és neki nulláról kell elkezdenie mindent a nehéz örökség miatt – egy kis átverés, mint a cirkuszban, igaz?).

Miniszter úr, arra kérjük, álljon le, amíg nem túl késő!

R. Cuc miniszter úr, soron kívüli projektek gyanús kezdeményezője, Gyurgyevóban és Mihăileşti-nél három éve dolgoznak három kilométernyi elkerülő úton és a mai napig nem terítettek le egyetlen méternyi aszfaltot sem annak a választókerületnek a lakói számára, ahol megválasztották önt.

Kérjük, ne fogjon bele újabb több mint 2 és fél milliárd eurós autópályákba (ami csak a déli autópálya építési költsége), mert nem olyan rég még azt ígérte, hogy – szintén PPP-ben – megépíti a Brassó–Ploieşti autópályát 1,36 milliárd euróért és a Piatra Neamţ–Jászvásár autópályát 1,2 milliárd euróért, melyek olcsóbbak, hasznosabbak és sürgősebbek (legalábbis ezt mutatja az MPGT és a MNT-vel való tesztelés). Kérjük, maradjon ennél a kettőnél, mi elégedettek lennénk!

Mindenki tudja, hány munkába kezdtek bele és nem fejezték be, mert már nincs pénz?! És akkor miféle jó gazda ez a kormány, ha újabb és újabb beruházásokba fog bele? Vagy csak szóban teszi? De így sem jó, mert megjelennek a költségek a megvalósítási előtanulmányokra, a megvalósíthatósági tanulmányokra, a megalapozási tanulmányokra, a forgalommérésekre, a pályázati dokumentációkra.

És ha nem állítja le valaki (vagyis mi!), akkor talán tényleg arra ébredünk, hogy autópálya megy Alexandriáig, amelyen 2045-ig összejöhet 5879 gépkocsi (derűlátó becslés szerint, a forgalommérés és a forgalom-előrejelzés alapján),

mi pedig több tízezres járműves forgalmú utakon ülünk dugókban, a hegyekben, a tengernél,

vagy kínozzuk a gépkocsinkat köves vagy földutakon, dühösen nézve, hogyan kerülik el a külföldi befektetések Moldvát és további 1001 okot az elégedetlenségre.

Ami pedig a zimniceai hidat illeti, csak ennyit mondhatok: kormányzó urak, a gyurgyevói Barátság-híd több mint 60 éves, meg kellene építeni egy újat és korszerűt, a Gyurgyevó megyei grădişteai hidat pedig már 2005-ben elvitte az árvíz és Románia történelmében eddig még nem volt arra példa – még a háborúk alatt sem – hogy Havasalföld első vasútját (Bukarest–Gyurgyevó), mely a Balkán déli részével biztosítja a vasúti összeköttetést, 136 év után lezárva tartsák, mert folyamatosan elodázták a finanszírozási döntést, ugyanis nem tartották elég fontosnak a helyreállítási projektet, hogy elsődlegessé nyilvánítsák.

Világos, hogy mi, a polgárok és ők, a vezetők, nem ugyanazokat a kritériumokat használjuk az elsődlegességek kijelölésében a közpénzek elköltéséhez. Ha pedig ők hibáztak vagy más érdekeik vannak, akkor vissza kellene fizetniük a pénzeket… Nem, mert túl sokról van szó, akkor viszont többé ne hibázzanak és ha mégis, akkor távozzanak a kormányból.

Detektívmunka

A jellegzetes politikai cirkuszról térjünk rá a komoly dolgokra. Vizsgáljuk át a dokumentumokat gyorsan, de becsületesen, nem belemenve a részletekbe, mert – ahogy majd látni fogják – nincs is értelme, fűzzünk egy rövid kommentárt a déli autópálya Bukarest–Alexandria–Királyi szakaszának PPP-ben történő megvalósítására vonatkozó megalapozási tanulmányhoz, a projekt megvalósításához zöld jelzést adó dokumentumhoz.

Ez olyan piszkozat, mely semmilyen figyelmet sem érdemel és nem is kellene róla beszélni, ha nem menne szembe a nyilvánvaló valósággal, az igazságot misztifikálva, hogy biankó csekket adjon Dăncilă miniszterelnöknek a közpénzek elköltésére, egy szolgalelkű közlekedési miniszter segítségével és az Országos Stratégiai és Előrejelzési Bizottság (CNSP) cinkosságával, amely a Bukarest–Alexandria–Királyi autópálya PPP-ben való megvalósításáról szóló döntéshez a megalapozási tanulmányt összeállította.

Egy megjegyzés a megalapozási tanulmányt összeállítók profizmusáról: a „munkálatok leírása” fejezetben számtalanszor megjelenik a „betonlapozós palló” (az eredeti szövegben: „podeţ dalal” – a szerk.) a „betonlapos palló” (az eredeti szövegben: „podeţ dalat” – a szerk.), vagyis betonlapokból álló felépítményű palló műszaki kifejezés helyett. Ez nem azoknak a tisztviselőknek a hibája, akiket egy piszkos munka elvégzésére köteleztek, amihez nem értenek, de miért mentek bele, a körülményeket és a következményeket ismerve? Valójában nem hiszem, hogy igazi tisztviselőkről van szó, hanem a „párt embereiről”. És különben is, amikor arra gondolok, hogy mit tettek, a „bűnbak” szó jut eszembe.

Közvetlen bizonyítékok

Ahogy már mondtam, a közvetlen bizonyítékok az Országos Stratégiai és Előrejelzési Bizottság (CNSP) által összeállított, a déli autópálya köz-magán társulásban (PPP) történő megvalósításra vonatkozó megalapozási tanulmányban használt misztifikációban és hamisításokban találhatók.

A megalapozási tanulmány profizmust, de tisztességességes és becsületes hozzáállást is feltételez – ezzel szemben dilettantizmussal, alkalmatlansággal és rosszindulattal van dolgunk, csak azért, hogy megkapják az elvárt eredményt. Nézzék meg a közlekedési miniszter nyilatkozatát és az autópálya-projekt megvalósítási menetrendjét és rá fognak jönni, hogy ki találta ki az egészet.

Először is meg kell említenünk a megalapozási tanulmányt készítők egy autópálya vagy gyorsforgalmi út megvalósításával kapcsolatos kételyét. Mert ez nem politikai, hanem vegytisztán műszaki döntés, ugyanis

a megtervezendő út kategóriájának meghatározásához – a műszaki standardok szerint – a járműforgalom az egyetlen számításba veendő kritérium.

És ezzel a projekttel kapcsolatosan nincs friss forgalmi tanulmány, hanem egy régebbit használtak fel (összehasonlításképpen lásd azt, ahogy a Comarnic–Predeal autópálya esetében a PPP-szerződésen dolgoztak). A használt forgalmi tanulmányban megszámolt és előrejelzett forgalom szerint 2045-ig a déli autópálya teljes hosszában egy négysávos országút indokolt (a Bukarest–Alexandria szakaszon az extrapolálással 2025-re jósolt forgalom, amikorra az autópálya átadásával számolnak, 2562 jármű az éves napi átlag (MZA), amelyhez hozzáadódik még néhány száz súlyos és hosszú jármű és autóbusz, a legkisebb típusú autópálya (irányonként két sáv) esetében etalonnak számító 15 000 járműves MZA-val szemben.

Tekintettel az európai úthálózatba való integrálásra, elfogadható egy gyorsforgalmi út terve, mely szintén a gyors haladást biztosító utak osztályába tartozik, de alacsonyabb áron (az autópálya-költségek 60-70 százaléka), lehetővé téve az autópályává alakítását, többek között a közlekedési sávok számának növelését is. Ez az útkategória szerepel az Általános Közlekedési Mestertervben (MPGT) is a Bukarest–Alexandria–Királyi gyorsforgalmi út formájában.

Tehát a „szakértők” dilemmája nem műszaki volt, hanem arra vonatkozott, hogy miként hajtsák végre azt az utasítást, hogy egy autópálya számára kell megalapozási tanulmányt készíteniük. „Kifinomult” értelmiségiekként, aminek beállítják magukat, azzal érvelnek nekünk, hogy a fehér fekete és fordítva: „Az alacsony és meglévő forgalmi értékeket… érvként értelmezték egy valódi regionális gazdasági talpra állás mellett”?!

Mi a helyzet valójában?

Nos… „bátyó”, ekként áll a helyzet: Romániának van néhány fejlődési pólusa, melyek stagnálnak, mert a befektetések nem jönnek, ha nincs infrastruktúra. Elég csak Kolozsvárt, Temesvárt, Brassót említenem, ahol a kormányon lévőknek már több mint egy évtizede nem sikerül befejezniük az Erdély autópályát és a Nagylaktól Konstancáig (Constanţa) vagy Jászvásárig tartó autópályát, melynek esetében egy törvényt kellett elfogadni, ezzel kényszerítve rá a kormányt, hogy összekapcsolja Moldvát Európával (példátlan eset!) és úgy tűnik, hogy még így is hiába.

Te pedig most előállsz egy költségvetési szempontból válságos időszakban (minimum, hiszen valójában pénzügyi és gazdasági válságnak tűnik) és megpróbálod azt mondani nekem, hogy elveszed a pénzt bizonyítottan nyereséges beruházásoktól, hogy beletold egy bizonyítottan nem nyereséges beruházásba, csak egy jövendőbeli lehetséges „valódi regionális gazdasági talpra állás” illúziója kedvéért?

Sőt, a megalapozási tanulmány megpróbálja bebizonyítani, hogy a déli autópályát nem lehet európai pénzekből megvalósítani (tehát PPP-ben kell elkészíteni) és az Európai Uniót bírálja, mely csak a magas forgalmi értékeket mutató projekteket tartja finanszírozhatóknak ahelyett, hogy olyan övezeteket támogasson, ahol a forgalom alacsony, de a lehetséges forgalmi értékek csak regionális fejlesztéssel biztosíthatók.

„Legyen egy pici türelme, tisztelt uram”… mert rád is sor kerül. Az EU vissza nem térítendő alapjai a kohéziót és a regionális fejlesztést célozzák meg, Romániának pedig ebben a stádiumban

nyereséges beruházásokat kell végrehajtania, nem holmi illuzórikus dolgokra kidobnia a pénzt,

a fő árucsere áramlatokra kell rákapcsolódnia és azzal kell integrálódnia, amit jelen pillanatban integrálni lehet.

A déli áramlat számára is eljön majd az idő, mert nem az infrastruktúra a fejletlenség fő oka (ezt a „kezdeményezők” tudják a legjobban). Miután ez a szegény régió (ami meglepő, hiszen a földrajzi helyzete kedvező és ugyanolyan helyzetből indult, mint az időközben fejlettebbé vált régiók) elindul a természeti és humán erőforrási előnyei hasznosításának útján és a Balkán nyomására, mely ennek a legnagyobb nyertese lenne, az EU finanszírozni fogja a déli autópálya projektet, mely időközben tényleg autópálya-projektté fog válni és nekünk – Romániában – semmibe sem fog kerülni.

Nem tudom, miből fakad az az egyre akutabb benyomásom, hogy az EU bennünket, a polgárokat – Romániát – akarja megvédeni az ilyenfajta, többségünk óhajaival és érdekeivel szemben ellenséges kormányzatoktól, melyek ahelyett, hogy gondosan kormányoznák a népet és úgy gazdálkodnának, ahogy kell, arra használják a kormányzás hatalmát, hogy „megszedjék magukat”… És utána… az özönvíz!

Dobpergés… Feszültség!

Figyelem, figyelem! A főprodukció még csak most következik: „A magánpartner biztosítja majd 75 százalékos arányban a finanszírozást és kezeli az építési és üzemeltetési tevékenységet, főleg a vállalkozó/üzemeltető felé történő alvállalkozásba adással”. Az állam egy „nagyjából 275 millió eurós összeget fizet majd ki évente a magánpartnernek, áfa nélkül. Ez a kifizetés azoknak a forgalmi volumeneknek a hiányát is kompenzálja, melyek gyakorlatilag alkalmassá teszik a vissza nem térítendő alapok lehívását. A munkálatok reziduális értéke a szerződéses időszak végén 1.525 millió euró”.

A déli autópálya becsült költsége 2550 millió euró, a közpartnerre, a román államra háruló feladatok (például a földterület megvásárlása) nélkül, ötéves, 2020 és 2025 közötti megvalósítási és 25 éves karbantartási és üzemeltetési időszakkal. Az autópálya díja minimálisan 5 euró lesz áfa nélkül, éves indexeléssel.

Megjegyzés: a költségek felméréséhez legalább egy megvalósíthatósági előtanulmányra és megvalósíthatósági tanulmányra (SPF, SF), egy biztos nyomvonalra, egy forgalmi tanulmányra, egy típus harántprofilra, a szükséges célok és munkálatok ismeretére, az építési költségek kiszámolására, a klasszikus és a PPP-változat költségeinek összehasonlítását szolgáló pénzügyi elemzésre lett volna szükség.

Bármilyen irodából végzett becslés, melyet láthattuk, hogy miként, régi és elavult dokumentumok alapján végeztek el,

egy nagyon hozzávetőleges költséget fog kiadni nekünk és ennek alapján biztosan nem tudjuk majd elvégezni a lehetséges változatok összehasonlító helyzetének és a projekt PPP-rendszerben való megvalósítása időszerűségének elemzését.

És akkor most… legyen világos: alkalmas vagy nem alkalmas a beruházás vissza nem térítendő európai pénzek lehívására? Mert hogy is van ez… 25 éven keresztül 275 millió eurót fizetünk azért, hogy elfogadható projekt legyen? Nos… ha fizetünk, akkor már nincs ingyen, a pénz nem vissza nem térítendő. És ráadásul még kifizetünk 640 millió euró előleget a lezárás előtt és további 1910 millió eurót 2025-től csak az eredeti beruházás lezárásáért?

Akkor inkább adják oda ezt a pénzt, a 275 millió eurót az érintett megyék embereinek, vállalkozóinak, befektetőinek, vagy javítsák meg és tartsák karban a térségbeli közutakat, ennek kétszeres haszna lenne (a 275 millió euróból a 16 000 kilométernyi teljes országúthálózat karbantartását biztosító költségvetés lenne).

És miért akarják odaadni a magánvállalkozónak az eredeti beruházás költségének 25 százalékát (vagyis 640 millió eurót)?

Túl sok pénzük van a költségvetésben? Akkor a Közlekedésügyi Minisztérium költségvetése miért nem elegendő még a közúti és vasúti hálózatok karbantartására sem? Miért nem adnak évente egymilliárd eurót hét éven keresztül – ahogy az MPGT-ben szerepel – arra, hogy megfelelő állapotba hozzák a közutakat és a vasutat? Ez olyan költségvetési kiadás, melyet az autópálya klasszikus szerződéssel történő megépítésére használhatnának fel, ha van elköltendő pénz.

És ezt teszik a Ploieşti–Brassó autópálya PPP-s projektjével is, ami nem történt meg az ugyanezen projekt 2009-es PPP-szerződése esetében! A korrupció megelőzésével foglalkozó, még létező és a dolgukat még végző állami intézményekben dolgozó urak, miért fizetik ki előre a magánpartnert, miért készül a projekt PPP-ben, holott ilyen körülmények között klasszikus szerződéssel is megvalósítható? A vissza nem térítendő európai pénzeket miért nem a befogadhatósági feltételek teljesítésével használják fel? Szóval mindnyájunknak el kell ismernünk, hogy „valami bűzlik”… Romániában.

Más szavakkal, ha jól értem, a megalapozási tanulmányt összeállítók azt próbálják nekünk elmondani, hogy a PPP-s megoldás nem jó, hogy nem teljesülnek a feltételek egy PPP-s szerződéshez és a projekt mégis megvalósul? A 640 millió a további évi 275 millióval együtt biztosítaná a projekt költségvetési pénzekből történő megvalósításához szükséges cash flow-t, talán nem négy, hanem hét év alatt.

De ha így folytatjuk tovább, akkor egy felületes, a tanulmányban szereplő összegek alapján végzett számítás alapján 9425 millió eurót fogunk elkölteni, tehát: 640 (25%) + 1910 (a többi 75%) + 275 x 25 (év), amihez hozzá kell számítani a hitel költségét és a magánpartner vállalkozói költségeit, a projektcég költségeit, a karbantartási szolgáltatások költségét és a magánpartner ki tudja még milyen költségeit. És a végeredmény: egy 1550 millió eurós reziduális értékű leltári vagyon!

Figyelmeztetések. Megoldások

Az egyetlen dolog, ami megvigasztalhat minket, hogy Romániában eddig egyetlen nagy projekt sem valósult meg PPP-ben, ez a projekt, a déli autópálya pedig teljesen előkészítetlen. Akárcsak a Comarnic–Predeal autópálya PPP-s változata, mely bár vonzóbb a magánpartnerek számára, ugyanolyan előkészítetlen, egy 2002-es megvalósíthatósági tanulmányon alapul, igazi környezeti katasztrófa a Prahova-völgy számára, amit minden áron el kell kerülni.

Legalább a Comarnic–Predeal autópályára vonatkozó PPP-szerződést 2009-ben azért írták alá, mert létezik egy befogadható projekt, 25 százalékos „előleg” és kompenzációs kifizetések nélkül. Azért nem hajtották végre a szerződést, mert nem történt meg a pénzügyi lezárás, a garanciákat nyújtó bankok ugyanis módosították a magánpartnernek kínált hitelfeltételeket. Így aztán nem hisszük, hogy megvalósulnak majd ezek a gyanús, elő nem készített úgynevezett PPP-k.

CNSP-s „szakértő” urak, számítsák ki, hogy milyen hatással lesz az állami költségvetésre a kormány által sürgősségi eljárásban ígért három PPP-s autópálya (Ploieşti–Brassó, Németvásár–Jászvásár és most a Bukarest–Alexandria–Királyi) és aztán elemezzék újra a két megoldást európai pénzek nélkül, az egyedüli önök által javasolt megoldásokat – PPP vagy klasszikus beszerzés – és azt fogják tapasztalni, hogy az egyetlen megoldás a visszatérés a projektek előkészítéséhez és a nemzeti elsődlegességektől függően, az optimális megvalósítási megoldások kiválasztása.

Vajon miért a CNSP készíti ezeket a tanulmányokat és nem erre szakosodott profi cégek? Talán azért, mert

ezeket a cégeket nem lehet manipulálni, hogy az előre eldöntött következtetésre jussanak?

Így milliárdokat költünk el értelmetlenül és mindenki nyugodt, hogy „törvényesen” dolgoznak. Vajon tényleg így van?

Aggódunk, hogy a pénzügyminisztérium nem mond semmit, pedig már régóta le kellett volna állítania a költségvetési egyensúlyt évtizedekre előre veszélybe sodró közpénzből tobzódást. Attól tartunk, hogy ebben a cirkuszban a pénzügyminisztérium a bohóc, aki nagy és kemény a gyengékkel, kicsi és gyámolatlan az erősekkel szemben.

Jó lenne, ha valaki elismerné, hogy mégsem valósul meg, amit önök megígértek, még úgy sem, hogy minden áron meg akarták csinálni, még a műszaki normákat, a pénzügyi elemzést és Románia stratégiai dokumentumait is megsértve – mert ez egyszerűen nem lehetséges!

Mert a három autópálya PPP-ben történő megvalósítása, ahogy akarták, azt jelentené, hogy a közlekedésügyi minisztérium teljes költségvetését 25 éven keresztül a három autópályára kell költeni, csak az eredeti befektetések kifizetésére, kompenzációkra, készenlétben állási kifizetésekre, üzemeltetésre és karbantartásra. Így aztán nem követhetnek el három hibát, még akkor sem, ha megígérték, a pénzükhöz képest ez túl drága „ajándék” a románok számára.

És azt is el kell ismerniük, hogy

az állami költségvetés már nem bír el újabb beruházásokat,

hogy a „számolatlanul… számolatlanul” felvett hitelekkel és a kötelezettségvállalással felvett hitelekkel megvalósítani javasolt beruházásokkal már elzálogosították az ország jövőjét. Ne terheljék meg a jövőnket is, nem elég, hogy már a jelen is mennyibe kerül? Görögország helyzete pipafüstnek fog tűnni a Romániát fenyegető pénzügyi és gazdasági válsághoz képest.

Ezek a kommentárok figyelmeztetésül szolgálnak azok számára is, akik ezt a pszeudo-dokumentumot összeállították – a CNSP-sek számára –, mert becsületesség, szakmaiság és tisztességesség helyett a becsületesség nyilvánvaló hiányával, nyilvánvaló alkalmatlansággal, tisztességtelenséggel, sőt, rosszindulattal van dolgunk. Mindenki rendelkezésére állnak a bizonyítékok: a megalapozási tanulmány, a hivatalos nyilatkozatok és az ezzel a projekttel kapcsolatosan előkészített egész menetrend.

A bizonyítékok többi része pedig a politikai döntés boszorkánykonyhájában található meg, melyeket az illetékes hatóságok könnyedén megtalálhatnak: rendelkezünk a tettekkel, a bizonyítékokkal, az indítékkal és a tettek haszonélvezőivel. Különben az ilyenfajta projektekkel járó gyanúk mellett minden dokumentumot ellenőrizni fognak, amikor a jogállam megállapítja, hogy a jelenlegi kormány által gyakran használt átverési módszerrel, a „nyilvánvaló valóság misztifikálásával” rövidítették meg.

Miért?

Kormányzó urak, lehetetlenség, hogy ne tudnának arról, ami itt eddig elhangzott, hisz ezért fizetjük önöket. Akkor miért? Miért csinálják megszakítás nélkül ezt a cirkuszt, miért hazudnak nekünk és költik a pénzünket, mintha az önöké lenne?

Hogyan lehetséges, hogy egy vagy két-három alak döntsön valódi és verhetetlen érvek nélkül, megbuherált dokumentumokkal, egy hatalmon lévő párt és az állami apparátus úgynevezett köztisztviselőinek cinkosságával, akik vagy politikai kinevezettek vagy egyszerű eszközök a főnökeik kezében, megsértve a tisztség tisztességességét és a néppel szembeni esküt, úgy hozva döntéseket, hogy nem törődnek azzal, milyen következményekkel járnak ezek ránk nézve, egyszer és még egyszer, és újra (hanyadjára?)… csak azért, mert megtehetik? És azt mondva, hogy ők majd politikailag fizetnek meg ezért?

Csodálkozunk, hogy ez miként lehetséges? Nos… íme, lehetséges, mi, csakis mi fizetünk és szintén mi vagyunk a hibásak, mert „nem az a hülye, aki kér”.

Amióta ennyi és ennyi dolgot csinálnak a román polgárokért – vagyis határozatokat, rendeleteket, törvényeket –,

minden szolgáltató, a telefon, az áram, a gáz, a víz, a bankok, a feketén dolgozó „mesterek”, de még a piacozók is megemelték az áraikat.

És amikor megkérdezem tőlük, hogy miért teszik, döbbenten hallom, amikor azt mondják nekünk, hogy minden megfelel nem tudom melyik új törvénynek, rendeletnek vagy kormányhatározatnak!

Kedves Kormány, tekintsd nyílt levélnek egy egyszerű polgár e reakcióját, melyben arra kérünk, hogy többé ne csinálj semmit, mert már eleget tettél. Ne aggódj, inkább megfizetünk, hogy ne csinálj semmit, mert túl sokba kerül nekünk az, amit egyik-másik kénye-kedve szerint teszel – akik, igaz, kormányon vannak!

Polgárok, főleg ti, teleormániak, nem érzitek úgy, hogy egy bűncselekmény-ízű átverés célpontjai vagytok? Azzal az ígérettel kábítanak benneteket, hogy kaptok egy autópályát a kertetek végébe, de ne hagyjátok átverni magatokat! Azok, akik most, az út végén ígérgetnek nektek, könyékig markolnak a közpénzből, a ti pénzeteket veszik el, hogy ajándékokat adjanak, de mindig figyeljetek oda, amikor a kormányzók ajándékokat osztogatnak. A lelketeket, a szavazatotokat kérik cserébe újabb négy évre.

Nem érdemlitek meg, hogy átverjenek benneteket! Mert mindenki számára az a hasznos, ha befejezik, amit elkezdtek és aztán kerüljön sorra az alexandriai gyorsforgalmi út; európai pénzekből, a projekt, a pályázatok, a szerződések megfelelő előkészítésével. Így, most, egyetlen miniszter sem meri majd folytatni az elő nem készített projektet, mely szerepel egy elsődlegességi listán, de nem a sürgősségek listáján, biztosított, biztos és elégséges finanszírozás nélkül.

Apropó, el kell még magyaráznom, hogy miért nincsenek autópályák Romániában?

Azt hiszem, hogy már meggyőződtetek, a döntéseket holmi alkalmatlan dilettáns hozza átpolitizált módon, (csak és kizárólag!) a saját vagy a csoportjuk érdekeit követve.

Miféle menedzsereket ültettünk az ország élére és engedtük meg nekik annak vezetését, ha a vezetés legegyszerűbb szabályát sem ismerik: azt csináld meg, amit egyszerű megcsinálni, ha rendelkezel azzal, ami kell és meg tudod tenni, fejezd be és aztán hozzáláthatsz valami máshoz.

Ami ebben a cirkuszban nem lephet meg: hogy minden nap újabb meglepő, sőt, megdöbbentő cirkuszban van részünk. Talán a meglepetések között egy csodában is részünk lesz, csak így lehetnek majd autópályáink, hidaink… De láss csodát: ezek vajon hogyan valósulnak majd meg, szintén a mi költségünkre?