Roppant repülők gyomra öklendez repterek mozgójárdáira, húzom magam után a gurulós bőröndömet. Szépen felöltöztem, új sportszandál, márkás póló, fejemen a RayBanem. Néztem a repülőn, mások is ugyanígy öltöztek fel, nem maradok alul. Sietek, a reptereken fel kell venni a ritmust. Mindenki más is siet. Gyorsan kell nyaralnom, egy hetem van rá, hét éj, nyolc nap, de abból kettő repülés, azokon a napokon csak pár óra marad.

Helló, turiszt vagyok, autópályák sűrűje lök ki zsúfolt nyaralóövezetekbe.

Hosszasan verekszem egy parkolóhelyért, szerencsére jól bírja a kocsimban a klíma, egy vagyont fizettem indulás előtt a szervizben. A parkolásért is sokat fizetek, nem baj, csak legyen egy hely végre. Itt keringek tíz másik autóval, jöttem nyaralni, és nem tudok megállni, basszus, pedig ezerkétszáz kilométert vezettem másfél nap alatt. Visszafele egyben letekerem, akkorra már pihent leszek. Hét éj, nyolc nap, de az utolsó már hazaút. Szépen felöltöztem, jól fogok kinézni, ha végre kiszállok, új sportszandál, márkás póló, fejemen a RayBanem.

Helló, turiszt vagyok, itt, a sorban. Reggel felkelek, beállok egy sorba,

és estig mindegyre így teszek. Kávét kívánok? Sorban állok. Reggeliznék? Sorban állok. Meginnék egy sört a parton? Sor. Vécére mennék? Sor. Látnivalókat néznék? Hatalmas sor a kasszáig. Majd a belépésnél. És a látnivalók előtt. Pedig kialakult: kábé egy perc per turiszt látnivalónként, és mégis. Nem baj, majd újra megnézem az interneten. Szerencsére olyan sok a látnivaló! Megéri várni, pedig nagyon sietek. Állok, de sietek, jó, mi? Ha már eljöttem idáig, meg kell nézni, amit lehet. Hiszen nyaralok, ki kell használni az időt. Várom a soromat, és sóhajtozom. Méltatlankodom. Egérutakon gondolkodom. Az első sorokban zsúfolódom. Odahaza nem panaszkodom.

Helló, turiszt vagyok, és úgy rohanok.

Életemben nem izzadtam ennyit. Futok a csoportom után. Figyelem a sárga ernyőt és nyargalok, mert valahol mindig lemaradok. Csak megnézek valamit egy kicsit, és a sárga ernyő már a távolban integet, mozog fel-alá kajánul, hol látom, hol nem. Szép utazás ez, csak az az ernyő ne lenne: kicsit már úgy vagyok vele, mint a bika a vörös kendővel. Dühösen üldözőbe veszem, valahogy odafurakodom, aztán a hozzám eljutó mondatfoszlányokat hallgatom. Hogy mit láttam eddig, azon sokat gondolkodom. Felsorolni sem tudom. Nem baj, majd otthon egy füzetbe leírom.

Helló, én olyan dühös vagyok. Talán mert turiszt vagyok.

De hát itt minden olyan borzasztó. Otthon minden olyan más. Nem ilyen, mint itt. Hát itt nincs egy igazán szép vizű medence. Egy rendesen sütött húst nem tud enni az ember. Egy jó sört még nem kaptunk. Hasonlítom az árakat, hajam égnek áll. Szabadrablás, ami itt van. És milyen minőség, milyen? Hajnalban rohanunk a partra napágyat foglalni, aztán ebédidő előtt félórával a vendéglőhöz, hogy ételhez jussunk. A vacsoráról már nem is beszélve, verekszünk egy asztalért. Éjjel pedig részegek vernyákolnak az ablakunk alatt. Tegnap kikiabáltam a rossz angolommal, feldobtak egy sörösüveget. Amióta idejöttem, nem aludtam ki magam. Gyűrött az arcom, alig tudok posztolni egy rendes szelfit.

Tényleg: helló, turiszt vagyok, nyomok egy szelfit.

Becsekkolok, nyomok egy szelfit. Kicsekkolok, nyomok egy szelfit. Hotelszobám tágas, nyomok egy szelfit. Kávém tejes, nyomok egy szelfit. Salátám zöld, nyomok egy szelfit. Plázsom napernyős, nyomok egy szelfit. Koktélom napernyős, nyomok egy szelfit. Hajókázom, szél fúj, nyomok egy szelfit. Hintázom, szél fúj, nyomok egy szelfit. Teraszom kilátós, nyomok egy szelfit. A torony Eiffel, nyomok egy szelfit. A torony nem Eiffel, nyomok egy szelfit. Sziklára felmászom, nyomok egy szelfit. Ősi romok vannak, nyomok egy szelfit. Gaudí, Picasso? Nyomok egy szelfit.  (Gyorsan nyomom, mert mögöttem sokan, rám várnak éppen. Idejönnek ők is, nyomnak egy szelfit. Több ezren vagyunk, nyomjuk a szelfit. Mint egy művészi villámcsődület.)

Mert én vagyok a turiszt, helló!

Én láttam a Picassót az én szemeimmel. Ő rajzolta, de én láttam! Én voltam a romoknál az én lábaimmal. Én ittam a koktélt az én számba bele. Előtte a számmal mosolyogtam. Én ültem a repülőn az én fenekemmel. Én fogtam a telefont az én kezeimmel. Nyomtam a gombot a mutatóujjammal. Én! Látok, hallok, ízlelek én! Járni és fogni is tudok én! Menni, enni és ülni is tudok én! Bárhol a világ közepén. Vagy a végén. Megállom a helyem én. Pedig egyszerű ember vagyok, és mégis. Ez vagyok én. Fontos vagyok én. Ügyes vagyok én. Különleges vagyok én. Tulajdonképpen nagyszerű vagyok én.

Így tehát boldog vagyok, hiszen turiszt vagyok.

Nevetek mindig a képeken. (Hadd nézzék a végeken.) A világ kicsi lett, én meg nagyra nőttem – hisz látszik a felvételeken.