Jelen szöveg a Gândul oldalon közölt cikk fordítása. Az alcímeket a szerkesztőség adta.
Két nyárral ezelőtt még szó volt az Elnök által megígért Országprojektről. Az Elnök időközben a Képzett Romániába (egy másik grandiózus projekt) fogott bele és félbehagyta.
Olvasson még:
Előttem van az Országprojektet Kidolgozó Elnöki Bizottság kafkai képe, mely még mindig munkálkodik valahol, a Palota valamelyik bugyrában.
2118-ban, a Bicentenárium alkalmával majd rábukkannak holmi bádogból és chipekből álló entitások, a Robotok Szociáldemokrata Pártjának és a Mesterséges Intelligencia Liberális Pártjának képviselői.
Négy nyárral ezelőtt még ott őrködtünk a remény fejénél. Nyár van. Országprojektekkel hűtjük magunkat. Különben nem lett volna miről beszélnünk. Köszönjük.
Azért marad egy országprojekt. Nem olyan, mint a kutya által megharapott tündér. Rámába, vázába tehetjük. Tartós.
Kapcsokba foglalhatjuk. Cikkelyei vannak és paragrafusai. Már csak néhány túlsúlyos szót kell zárójelbe tennünk. Mint amilyen a ver-seny-ké-pes-ség.
Fog ez menni.
Amikor végre lesz egy országprojektünk, többé senki sem fog kirúgni bennünket.
Be fogunk majd tódulni, mókás hazánk. A cipőnket pedig az ajtó előtt fogjuk hagyni.
Milyen szép lesz (naponta elolvassuk majd a projektet, mint valami pozológiai [gyógyszer-adagolástan – a szerk.] értekezést): kis ablakok és egy magas porta. Fekete-tenger? Hagyjuk a tócsát lógva.