Varga Miklós: Európa

A kihagyhatatlanok kihagyhatatlanja, a Nagy Magyar Európa-Dal. Varga Miklósnak évtizedek óta töretlenül „dús hajába tép a szél”, és alig van olyan magyar ember a glóbuszon, aki ne ismerné, ne hallotta volna a refrént, amely az enyhülő magyarországi nyolcvanas évek, majd a rendszerváltás korának illúzióihoz kapcsolódik, de manapság is aktuális: „Nagyon kérlek, becsüld meg őt,/A vén Európát, a gyönyörű nőt!” Sőt, létezik egy nemzetközi feldolgozása is, világsztárokkal, Mother Europe címmel.

Napoleon Boulevard: Európa visszavár

A rendszerváltást megelőző évek hangulatának lenyomata, igazi zenei híd európaiság és hazafiság között. Akinek a számára nem világos, kit, mit várt vissza Európa a nyolcvanas évek végén, nézze meg a klipet. Vincze Lilla székelykapuk előtt énekel, a vizuális háttér: keresztek, fejkendős nénik és székelyharisnyás bácsik, tornácok, templomok, fenyvesek, bővizű források, és a végén a katarzis, a gyertyás tömeg, a romániai falurombolás elleni budapesti tiltakozások képei. Rég volt, igaz se volt.

Toto Cutugno: Insieme

Ha van giccsbe hajlóan slágeres, assolutamente fülbemászó megfogalmazása az egyesült Európa eszméjének, akkor ez az; nem csoda, hogy 1990-ben Olaszország evvel a dallal megnyerte az Eurovíziót. Hurráoptimizmus, szép jövőbe vetett hit, közös európai haza, énekelje együtt mindenki ezt a canzone italianát: az akkori nagy világpolitikai átrendeződések idején még nagyon másmilyennek tűnt a világ, mint amilyen lett vagy lehet. Insieme, unite, unite, Europe?

Laibach: Eurovision

A wagneri hangoltságú indusztriális rockmuzsika héroszai, a szlovén zenei avantgárd ellentmondásos megítélésű titánjai nem bonyolítják túl az üzenetet: Európa szétesik. Lepusztult, fagyott ipari telepeken, vasbeton kolosszusok árnyékában fogalmazódik meg a komor vízió (Eurovízió!) a remény és Isten nélküli, békébe belefásult, főbűnöktől átitatott civilizációról. „I see oceans of people, oceans of souls”: mintha az apokalipszis lovasai vágtatnának be himnikus ütemekre a Valhallába; vagy valami ilyesmi.

Kate Tempest: Europe is Lost

Európa elveszett? A 33 éves Kate Tempest szerint nagyon is! A rapper-drámaíró a kritikusok szerint az egyik legígéretesebb brit költő, 2016-ban megjelent első lemeze pedig akkorát ütött, hogy az óceán mindkét oldalán megjegyezték a nevét. A New Musical Express nevű zenei szaklap szerint az egyszerre kíméletlen és érzékeny, közhelymentesen társadalomkritikus Europe is Lost egyszerűen a legjobb protest song, ami az elmúlt harminc évben íródott. Érdemes leporolni az angol nyelvtudást, majd rákeresni a dalszövegre.

Roxy Music: A Song for Europe

A Song for Europe a hamisítatlan kultúrnosztalgia dala. Amint Bryan Ferry, a világ alighanem legelegánsabb rockzenésze, a fehér zakójában arról énekel, hogy egy üres kávézóban ül a Szajna partján, a Notre-Dame közelében, emlékeket idéz, vizekről, gondolákról, hidakról, eltűnő, de az emlékezetben örökké megmaradó városokról, ahogyan összefonódik a szerelem a kultúrával, három nyelven – angolul, latinul (!), franciául –, az egyszerűen szép. És szomorú, mint a szépség oly gyakran.

The Clash: Safe European Home

A brit punk második legfontosabb zenekara, a nihilizmus hirdetése helyett bátran politizáló The Clash több dalában is lázadásra szólított fel, fellépést sürgetett a faji diszkrimináció, a rendőri brutalitás és a harmadik világ népeinek elnyomása ellen. Ebben a nótában például egy jamaikai kiruccanásukat éneklik meg, ahol úgy érezték, „a fehér bőrszín meghívást jelent a rablásra”, és mennyivel jobb lett volna „a biztonságos európai otthonban” maradni.

Killing Joke: European Super State

A 40 éve működő brit Killing Joke a remek dallamokkal és refrénnel ellátott, himnikus European Super State című dalával került be az összeállításunkba, amely egy új európai szuperállam létrehozása mellett foglal állást, és több tiszteletet követel a vén kontinensnek. „Miért fizetnek Platón büszke leszármazottai több adót a NATO kényelméért?” – teszi fel a kérdést az önérzetes énekes.

Muse: United States of Eurasia

A Muse zenekart lehet szeretni vagy utálni, de ambíciós egy brigád, az biztos, előszeretettel írnak stadionméretű gigadalokat a nagyoktól ellesett trükkökre alapozva. A United States of Eurasia című dal például egy új Bohemian Rhapsody akar lenni úgy, hogy közben a dalszöveg az Eurázsiai Egyesült Államok létrejöttét sürgeti, amely majd véget vet az értelmetlen közel-keleti háborúknak. Ugye milyen komoly?

The Divine Comedy: When the Lights Go Out All Over Europe

A The Divine Comedy már a nevével kiérdemelné, hogy helyet kapjon egy Európáról szóló zenei összeállításban. Az északír popbanda ebben a dalában azonban nem az itáliai középkor legnagyobb íróját idézi meg, hanem a francia filmes újhullámot – lásd Jules és Jim –, párhuzamba állítva a régi hollywoodi iskolával – és a francia lányok mellett teszi le a voksát az amerikaiakkal szemben. Vagyunk ezzel így páran.

Jethro Tull: European Legacy

A European Legacy hozza a brit bandától megszokott kelta-folkos, fuvolás hangzásvilágot, azokkal a légies, meseszerű zenei és szövegelemekkel, amelyek miatt (is) szeretjük. A cím alapján nem kell valami súlyos, az európai örökség kérdését filozofikusan megközelítő dalra gondolni, ez egy alapvetően könnyed nóta, amely igazából egy nőről, a szerelemről szól, csak a háttérből sejlik elő a felföld kastélyos, szeles világa. Nem a Jethro Tull legjobb dala éppen, de ebben az összeállításban helye van.

Ultravox: New Europeans

A szintipop világának egyik emblematikus formációja, a 35-40 évvel ezelőtt decens sikereket elérő Ultravox már 1980-ban azon lamentált, hogy a fiatal generáció vajon méltó-e, fel van-e készülve arra, hogy az európai örökséget és értékeket megóvja. A költő következtetése nem túl optimista.

Fuck You EU (Brexit Song)

Ó, az angol irónia! Nem hagyhattuk ki ezt az Örömódát újragondoló, viccesen szókimondó szösszenetet sem, amely a népszerű John Oliver tévéműsorában hangzott el. Egyszerűen ez a legjobb brexit-dal, pedig közvetlenül a 2016-os népszavazás után készült, de vagányabbat azóta sem hallottunk. Ráadásul a fricskát egy kisfiú vezeti fel, majd csatlakozik hozzá egy négytagú, zászlómellényes férfikórus is. Őrület!

Illés: Európa csendes, újra csendes

Amikor Petőfi Sándor megírta, majd jóval több mint egy évszázaddal később az Illés együttes megzenésítette az Európa csendes, újra csendes… című verset, az elcsendesült, térdre kényszerített, beletörődő, gyengélkedő Európáról szőtt látomás nagyon is aktuálisnak tűnt. Most viszont egy olyan történelmi pillanatot élünk, amikor Európa éppen hogy forrong, dühöng, vitatkozik – azaz minden, csak nem csendes. Az Illés Petőfi-himnusza azonban örök – ha másért nem, mementóként.

Ludwig van Beethoven: Örömóda

Beethoven IX. szimfóniájának zárótétele, Schiller Az örömhöz című költeményének megzenésítése ugyan nem Európáról szól, az öreg kontinens meg sincs említve benne, mégis kihagyhatatlan ebből az összeállításból, lévén az Európai Unió himnusza – érthető módon, hiszen a „testvér lészen minden ember” felvilágosodáskori óhajának van köze az „európai álom”-hoz. És hogy erdélyi vonatkozása is legyen: hallgassuk a szentegyházi gyermekfilharmónia, a Fili előadásában.