Miután már tudjuk, hogy idén egy amerikai szupersztár, maga Nicolas Cage lesz a május 31-én debütáló kolozsvári Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál nemzetközi díszvendége, továbbá hogy a TIFF egy olyan kezdeményezéssel készül, amilyen még nem volt Romániában, azzal a bizsergető érzéssel ültünk be a szerdai indító sajtótájékoztatóra – amelyen Tudor Giurgiu igazgató, Mihai Chirilov művészeti igazgató és Cristian Hordilă fesztiválmenedzser árult el részleteket az idei szemléről –, hogy talán megtudunk valami egészen új és izgalmas információt.

Az mindenképpen jó hír, hogy

a fesztivál idejére újranyitják a felújítás alatt álló Művész mozit

(de csak időlegesen, mert még nem fejezték be rendesen a munkálatokat), az is, hogy a román filmnapok keretében öt világpremiért tekinthetünk meg, hogy – az életkor kötelez alapon – az eddigieknél is nagyobb hangsúlyt fektetnek a fiatal tehetségekre, pl. a Let’s Go Digital programban, hogy betekintést nyerhetünk a kortárs kínai és albán filmművészet varázslatos világába; az meg kifejezetten üdvös – konesszőröknek mondom –, hogy a fesztivál fősörszponzorát lecserélik egy rendes italmárkára, a Kronenbourg 1664 Blancra.

És a szemlén megtekinthető 220 alkotás között – a már megszokott Árnyak és Határok nélkül szekciókban – lesznek persze sokkfilmek, elvégre nincsen TIFF erőszak, perverziók és rémüldözés nélkül.

Ami az erőszakot, szexet, perverziókat, sokkot, vért, verítéket, könnyeket illeti: a TIFF-en mindig érdemes figyelni az új, csak egy-egy kiadás erejéig létrehozott szekciókra, az idén pedig lesz egy olyan válogatás, amelyre valószínűleg sokan felkapják majd a fejüket, sőt megkockáztatjuk, lesznek olyanok, akik fel is hördülnek kicsit. A Vallásóra (Ora de religie) elnevezésű szekcióban olyan filmeket – szám szerint kilencet – válogatott össze Mihai Chirilov, amelyek valamilyen módon a hithez, valláshoz, egyházhoz kapcsolódnak, azok ellentmondásait járják körül, az ezzel kapcsolatos kihívásokat villantják fel.

A válogatás kiindulópontját az elmúlt év lengyel botrányfilmje képezte, a Klérus (Kler/Clergy), ami hazájában, a mélyen katolikus Lengyelországban óriási sikert aratott – valószínűleg épp a forró – kényes és ugyanakkor eléggé hálás – téma, az egyházi pedofília miatt. Elég belenéznünk a film előzetesébe, amelyben részegen Szűz Máriáról szóló dalokat éneklő, zaklatással vádolt papokat látunk, és rögtön megértjük a botrányt meg a sikert is.

Mihai Chirilovot állítása szerint az érdekli, hogy a film tud-e működni egy nem katolikus országban is, mint Románia – a TIFF-en való bemutatása tehát egyfajta kísérlet is.

„Nem kerestem abúzust a filmekben, nincs ilyen fétisem”

– válaszolta a művészeti igazgató arra az újságírói kérdésre, hogy a szexuális visszaéléseken kívül keresett-e olyan filmeket is, amelyek a vallásnak nem feltétlenül ezt az arcát mutatják meg. Mint elmondta, a válogatással nem az volt a céljuk, hogy állást foglaljanak a vallással kapcsolatos kérdésekben – szerinte az említett lengyel film sem ezt teszi –, hanem a maga összetettségében mutatni fel mindazon kihívásokat, amelyek a hitet, a vallásosságot a mai korban érhetik.

Ennek megfelelően láthatunk olyan filmet, amelyben egy ateista leli meg a hitét, de olyat is, amelyben a főhős kénytelen saját hitére rákérdezni (a The Innocent/Az ártatlan című svájci film, például), de betekinthetünk az ortodox zsidóság életének titkaiba, egy albán film pedig az ország muszlim és ortodox keresztény közössége közti együttélés problémáját feszegeti.

Azt is megtudtuk, hogy a lengyel botrányfilm vetítését nem a pápalátogatásra időzítették. A többi kiderül a moziban.