Románia demokráciájára vonatkozó lehetséges forgatókönyvek

A hatalomért zajló kecseszkecsken most kezd izgalmassá válni a mioritikus hazában. Vajon bírja Dragnea cérnával? Vagy mégis hűvösre kerül? S mit tesz Iohannis meg a többiek?
Hirdetés

A Főtér RoMánia rovatában a romániai román nyelvű média olyan véleményanyagait szemlézzük, amelyek vagy az itteni magyar közösséggel, a román-magyar kapcsolatokkal foglalkoznak, vagy a nyilvánosságot, a közbeszédet foglalkoztató forró témákat taglalnak.

Jelen szöveg az Adevărul oldalon közölt cikk fordítása.
 

Sok találgatás hangzik el a következő három választás (európai parlamenti, elnöki, parlamenti) jelentőségével és főleg ezek eredményével és utólagos hatásaival kapcsolatosan. A vélemények megoszlanak, a végkövetkeztetések pedig a lehető legszínesebbek. Nem állítva magamról, hogy jós vagy látnok lennék, én is bekapcsolódtam az előre nem láthatóságnak ebbe a játékába és elképzeltem néhány hipotézist, melyek majd vagy bejönnek, vagy nem.

Az elképzelt forgatókönyv kulcsfigurája  Liviu Dragnea. Mulatságos, hogy egy hajdani abroncsárus mára ekkora szerepet játszik egy nemzet jövőjében, de íme, ezzel kell szembenéznünk. Ha felmentik, akkor a dolgok alakulása komor és eléggé előrelátható lesz, szerintem. Ellenkező esetben szélesre tárul előttünk a lehetőségek tárháza, mozgásszabadságunk pedig kiszámíthatatlan mértékeket ölt.

Most szigorúan a „fiktív alkalmazások” ügyre utalok. Ez egy viszonylag egyszerű per. És nem arra gondolok, hogy az ítéletnek ilyennek vagy olyannak kellene lennie, hanem arra, hogy maga az ügy eléggé világos: vagy elkövette a bűncselekményt, vagy nem. Nem nagyon van ok a dolgokat a végtelenségig halogatni. Normális esetben az Legfelsőbb Semmítő- és Ítélőszéknek nagyjából nyárra, vagyis az európai parlamenti választás után nem sokkal ítéletet kellene mondania.

I. Felmentés/elévülés esetén

A legpesszimistább és legkomorabb forgatókönyvvel kezdem. Amennyiben felmentik Liviu Dragneát, a kormánypárt elnökét, a dolgok egyáltalán nem javulnak a romániai demokrácia és jogállam szempontjából. A dolgok már most is veszélyesen kisiklottak.

Nemcsak úgy tűnik, hogy Liviu Dragneának sikerült kiválasztania a neki megfelelő bírói testületet (miután az Alkotmánybíróság és a Legfelsőbb Igazságszolgáltatási Tanács cinkosságával sikerült elkerülnie az előző kettő), de ugyanakkor folytatja a romániai igazságszolgáltatás elleni ostromot is. Még akkor is, ha ez a bírói testület, mondjuk, a bizonyítékok elemzése és a tanúk meghallgatása alapján Dragnea elítélése felé hajlana, megtörténhet, hogy erre végül nem kerül sor, ha kibocsátják a büntetőtörvénykönyvet és a büntető eljárási törvénykönyvet módosító sürgősségi rendeletet, mert ezzel elévülhet a tett, amellyel Liviu Dragneát vádolják.

Először is, egy ilyenfajta végkifejlet jelentős csapást mérne a közvélemény moráljára, de a rendszeren belül az igazságszolgáltatás függetlenségéért még mindig küzdő magisztrátusokra is. Liviu Dragnea már most is rémisztően erős. Már csak két akadály állja az útját: az igazságszolgáltatás és az idő. Mivel, elméletileg, sürgeti őt a küszöbönálló ítélethirdetés a „fiktív alkalmazások” ügyében, elég kevés lehetősége van és kénytelen mindent kockára tenni. Ha azonban felmentik, vagy a tette elévül, az idő ellenségből baráttá válik a teleormani diktátor számára. Mivel rövid távon már nem lesz veszélyben a szabadsága, Dragnea megteheti majd, hogy kizárólag és maximális figyelemmel az igazságszolgáltatás maradékának lebontására és helyzete megszilárdítására összpontosítson.

Sok, neki most ellenálló magisztrátus, látva, hogy nem lehet megállítani, kapitulálni fog,

a csökönyösen a barikád másik oldalon maradni akarókat pedig egyszerűen kipucolják a rendszerből. Hasonlóképpen fennáll a civil társadalom csüggedésének veszélye is (ami egyes esetekben már megfigyelhető volt), ez pedig a közvélemény nyomását is csökkentené.

Mindezek a dolgok – elkerülhetetlenül – egyetlen dologhoz vezetnek: a szabad választások eltűnéséhez. Nem azt mondom, hogy Észak-Korea sorsára jutunk, de a verseny igazságtalan, a PSD pedig, nyilván, a helyzet nagy nyertese lesz. Máris láthatjuk, hogy az illetékes hatóságokat akadályozzák annak kivizsgálásában, hogy miként költötte a PSD a pénzeket és ez akkor történik, amikor Dragnea még nem is végzett az igazságszolgáltatással.

A szabad, bizakodó és minden eddiginél erősebb Dragnea vagy elindul az elnökválasztáson, vagy megpróbál majd egy bábut (Viorica Dăncilă?) tisztségbe ültetni, ő pedig a miniszterelnöki tisztségen keresztül gyakorolja majd valójában a hatalmat.

1. Az elnök Dragnea

Ennek a hipotézisnek inkább Liviu Dragnea állampolgár pszichológiájához és belső motivációjához van köze. „Nem akarok hülyeként távozni az életből”, jelentette be nekünk Liviu Dragnea. Meglehet, hogy Dragneát is a románoknak az a mániája hajtja, hogy ne nézzék őket „hülyének”. Bár a hatáskörök és a befolyás (különösen a belpolitikában) szemszögéből nézve az elnöki tisztség most kevésbé vonzó, Dragnea annak az értéknek a legitimálását láthatná ebben a tisztségben, melyet a tudatlan többség nem lát. Ki fogja iktatni a lehetséges ellenjelölteket (Dragnea továbbra is halogatja a szenátusi szavazást Tăriceanu büntetőügyi vizsgálatának megkezdéséről) és beindítja majd az egész gépezetet (a PSD-t és a médiát). A közbeszédben terjesztett információk valódi ellenőrzése híján és a kénye-kedvére rendelkezésre álló állami erőforrásokkal megtörténhet, hogy váratlan méreteket ölt majd Liviu Dragnea jelenlegi szerény bizalmi indexe. Az elnökké váló Dragnea megkezdi majd a félig elnöki rendszer elnökivé alakítását, hogy hatalmát és tisztségét megerősítse.

Persze meglehet, hogy ez a megközelítés a folyamatban lévő ügye nélkül is végzetes lehet számára. A PSD nem nagyon szokta megnyerni az elnökválasztásokat, ez köztudomású. Ha a PSD-s vezető népszerűségének szintjét is megnézzük, akkor látható, hogy ez elég bonyolult feladat. Ellenfelei továbbra is bent lesznek a pártban, még akkor is, ha eleinte láthatatlanná válnak, de ha vérszagot éreznek, akkor biztosan lecsapnak majd. Az elnökválasztási kaland pedig ilyen alkalom lehet. Liviu Dragnea érvényesülési vágya végül végzetesnek bizonyulhat számára.

2. A miniszterelnök Dragnea

A PSD már előre készült az elnökválasztási kudarcra, fokozatosan felszámolva az elnöki tisztség hatásköreit. Ha Liviu Dragnea végig racionális és hidegfejű marad, akkor nincs oka elnökségről álmodozni, a miniszterelnöki tisztség lévén a legmegfelelőbb számára.

Parlamenti többség birtokában és szolgalelkű miniszteri csapattal körbevéve Dragnea abban a tökéletes helyzetben lesz majd, hogy úgy mozgathatja a szálakat, ahogy a kénye-kedve megkívánja. Ebből a helyzetből mérhetetlen az a rossz, amit ez az alak okozhat.

Mi történik a többi párttal?

Ez nem nagyon számít már. A Nemzeti Liberális Pártból (PNL) – és nemcsak onnan – sokan valószínűleg az erőközpont felé vándorolnak majd, a maradók pedig egy vérszegény és megosztott ellenzékben fognak vergődni. Kihasználhatják majd az Mentsétek meg Romániát Szövetség (USR) és a Szabadság, Egység és Szolidaritás Pártja (PLUS) törékenységét, aminek a „2020”-as tömb felbomlása lesz a következménye. Olyan nehéz lesz az élet ellenzékben (melyet azok a jövőbeni módosítások is szabotálni fognak, melyeket a PSD valószínűleg bevezet majd a kisebb pártok kiszorítása érdekében), hogy sokan feladják és beletörődnek majd. Egy-két rossz eredményt hozó választás letöri majd lelkesedést és az óhajt arra, hogy olyan harcban folytassák a csatározást, mely elveszettnek tűnik.

Hirdetés

Nem hagytam figyelmen kívül azt a tényt, hogy az európai parlamenti választásra Dragnea igazságszolgáltatással folytatott csatájának eldöntése előtt kerül sor, de normális esetben ennek a választásnak nem kellene nagyon nagy hatást gyakorolnia amarra. Bár a részvételi arány – valószínűleg – magasabb lesz, mint korábban, nem hiszem, hogy a PSD olyan sokat veszítene, hogy veszélybe kerüljön Dragnea helyzete. Ne feledjük, hogy a PSD még a legnehezebb időszakokban sem ért el 30 százaléknál kevesebbet.

II. Dragneát elítélik

A dolgok ekkor válnak igazán érdekessé. Ha Liviu Dragnea rácsok mögé kerül, akkor elsősorban nagy hatalmi űr keletkezik a PSD-ben és ebből következően a központi közigazgatásban. Azonnal megindulnak majd a harcok a tisztségekért, ez pedig belülről kezdheti ki a PSD-t, ami kihat majd a támogatók véleményére is.

Liviu Dragnea eltűnésével régi barátja, Victor Ponta, az összes „disszidenssel” kézen fogva visszatér majd a Szociáldemokrata Pártba, hogy megpróbálja ő betölteni az üresen maradt helyet, melyet a nehéz társadalmi kontextusban (Colectiv) veszített el. Ne feledjük, hogy sem Victor Ponta, sem a hozzá csatlakozók sohasem a pártot támadták, sem annak céljait vagy mechanizmusait. Ők Liviu Dragneát és az önkényes vezetési stílusát bírálták, azzal vádolva őt, hogy sok bajt okoz szeretett pártjuknak. Úgy tűnik, a Pro Románia Párt csak egy politikai eszköz, amelyet Victor Ponta és társai addig használnak, míg újra meg nem nyílik előttük az út a PSD felé.

Ez a „hazatérés” „külső” megoldásként merülhet majd fel a fentebb már említett hatalmi űr betöltésére, ami jelentős mértékben csökkentené a károkat, tekintettel Victor Ponta még meglévő népszerűségére. (Dragnea tudatában van ennek, ezért tartom többnek véletlen egybeesésnél azt, hogy az Igazságszolgáltatási Bűncselekvényeket Vizsgáló Részleg arra készül, hogy átvegye az Országos Korrupcióellenes Igazgatóságtól a „Ghiţă–Ponta–Blair” ügyet).

Ennek ellenére meglehet, hogy a

sokk (Dragnea után a PSD más „nehézfiúi” is bukni fognak) egy kicsit destabilizálja majd a pártot,

rövidtávon pedig az elnökválasztás elhanyagolása lesz a stratégia. Nem nyíltan, persze, de ugyanúgy, ahogy a PSD 2008-ban vagy a Colectiv-ügy után elutasította a kormányzást, inkább azt választva, hogy „ellenzékben” rendezi a sorait, most is bevethetik majd ezt a stratégiát.

Így aztán Tăriceanu lehet az egyik jelölt (talán még a PSD – nyílt vagy burkolt – támogatásával is; 2008-ban megkapta a PSD támogatását) az elnökválasztáson. Nem tartom túlságosan esélyesnek, mert viszonylag elszakadt a szavazók nagy tömegétől, akikkel egyáltalán nem képes egy hullámhosszra kerülni. Az elnökválasztási vereség valószínűleg a magas szintű politikai karrier végét fogja jelenteni számára, és ez hátrányosan hathat ki pártjára, a (Tăriceanu személyétől rendkívüli mértékben függő) Liberálisok és Demokraták Szövetségére (ALDE), amely vagy szétesik, vagy elhanyagolhatóvá válik.

Dragnea elítélése óriási euforikus hullámot kelt majd az USR-ben és a PLUS-ban, melyek megpróbálják az imázsukhoz kötni ezt a győzelmet, mely bizonyos mértékig nekik is köszönhető, akik folyamatosan támogatták az igazságszolgáltatás függetlenségét. A „2020”-as tömb megerősödik és többletpontokat szerez majd, választási értelemben.

Lesz egy nagyon érdekes csata Iohannis és az USR–PLUS jelöltje (valószínűleg Cioloş) között, melyet

az fog megnyerni, aki képes lesz jelentősebb tőkét kovácsolni Dragnea eltávolításából.

Ez – persze – akkor, ha nem kerül sor más említésre méltó eseményekre.

A 2020-as parlamenti választás nagyon kemény lesz. Egy „újra kitalált” PSD, egy hullámot meglovagoló USR–PLUS, egy valószínűleg jelentéktelen ALDE és egy nagyjából hasonló helyzetben lévő PNL (vagy talán valamivel magasabban a felmérésekben az igazságszolgáltatásról szóló népszavazás következményeként?). A PNL számára nagyon fontos lesz, hogy Iohannisnak sikerül-e újabb mandátumot szereznie. Az is számítani fog, hogy mennyire lesz képes a PNL kihasználni a vidéki infrastruktúráját (amiben az USR–PLUS nem áll jól), de az is, hogy miként fog reagálni az európai parlamenti választás után. Szerény eredmény esetén Ludovic Orbant a legvalószínűbb módon eltávolítják és új vezetést neveznek ki, ami hosszú távon kedvezőnek bizonyulhat a liberálisok számára.


Az alcímeket a szerkesztőség adta.

Hirdetés