Hogy kerül a csizma az asztalra, avagy egy vizes-csatornás szaki a művelődési minisztériumba?

És akkor csodálkozunk, hogy például a népi építészet helyett a korrupció a román kultúra egyik sajátossága?
Hirdetés

Az van, hogy egyéb mioritikus kormányzati szervekhez hasonlóan a művelődési minisztériumnak emberekre van szüksége. Igen, jól olvasták: emberekre. Nem szakemberekre. Más magyarázat ugyanis nincs arra, hogy a jóistenbe kerülhetett oda egy bizonyos Mihai Alexandru Gherghe (a nevet nyugodtan el lehet felejteni) – PSD-s, naná –, aki korábban Târgu Jiu kies városának tanácsosaként működött, illetve víz- és csatornázási ügyeket igazgatott a Közösségközi Fejlesztési Egyesületnél (ADIA).

Ismételjük: egy vizes-csatornás szaki államtitkár lett a művelődési minisztériumban.

Az ordító ellentmondás másoknak is feltűnt, ezért rákérdeztek Gherghe úrra, hogy vajon ért-e a kultúrához, ha már odakerült odatették. A csatornás úr lazán kifejtette, hogy naná, a dolog egyszerű, csak a kormány programját kell valóra váltani, mi az neki.

Amúgy meg – tessék figyelni, most jön a meredek! – vegye tudomásul a világ, hogy az ő nagybátyja híres régész, továbbá egyetemi tanár, tehát megvan a pedigréje. Ám hogy mi az illető nagybácsi neve, azt nem volt hajlandó elárulni a frissensült művelődési államtitkár, mert, úgymond, nem akarja belekeverni ebbe az ügybe. (Milyen ügybe, az istenit?)

Na kérem, lehet röhögni. Vagy sírni, ahogy tetszik.

Hirdetés