„A szerző szerelmes volt a matematikába, de tanárát még jobban szerette!”

Íme, az idei román próbaérettségi aranyköpései. Igazán aranyosak.
Hirdetés

Na kérem, a derék tanárok kijavították az idei román próbaérettségi tételeket. Tessék, máris mutatjuk a végzősök aranyköpéseit. Vannak viccesebbek, kevésbé viccesek, ám egy dolog közös bennük: a szerzőik nem kimondottan mesterei a nyelvnek, szövegértésnek, ehhez hasonlóknak. És akkor kezdjük is:

Válasz arra a kérdésre, hogy érezhetjük-e magunkat otthon több, különböző helyen: „Persze, hogy lehet több olyan helyünk is, ahol otthon érezzük magunkat, azzal a feltétellel, hogy több házunk legyen.” (Aki nem hiszi, kérdezze meg bátran Iohannis elnök urat.)

„Az otthoni pofátlanság, ha mindened megvan, pszichikai probléma.” (Nem is értjük, mi ezzel a baj. Nem zakkant az, akinek mindent a segge alá tolnak, s mégis egész nap visszapofázik?)

„Aki elfelejti az emlékeit, az feledékeny, vagy nem törődik a múlttal.” (Hm. Miről is van szó?)

„Szükségünk van az emlékekre, ahogy egy telefonnak szüksége van töltőre és akkumulátorra.” (Ez az egyik kedvencünk.)

„A nő istentelenül kifacsarva jött vissza, semmivel a fején és csurom vizes volt.” (És most képzeljük el a helyzetet, valamivel a nő fején.)

„A szövegbeli hölgyet egy rakás szerencsétlenségként jellemzik, tehát nem nevezhetjük hősnőnek.” (Minek nevezzelek? Boldogságomnak édesanyja, stb.)

Hirdetés

„A gyerek barangol, mert folyton viszket neki, hogy világgá menjen.” (Kurva kölke, há’ nem nyű van a seggibe’?)

„A szőlőket a domb napos oldalára (déli oldal, románul »a domb színe«) ültetik, mert az emberek megpróbálták a domb visszájára rakni, de nem bújt ki a szőlő.” (Ezt nevezik kísérleti botanikának?)

„A nagyapa szerepe az volt, hogy édességet vegyen az unokának, ami szép gesztus, viszont káros szenvedélyre nevelte.” (A vén kujon!)

„A »humorteli« kifejezés értelme az, hogy a szereplő hülyére röhögi magát.” (LOLOLOL)

További szép napot kívánunk!

Hirdetés