Minden jel arra utal, a derék román kormány hátát úgy nyomja az autópályák súlya, mint Jézusét a kereszt. Nem és nem és nem akarnak maguktól megépülni azok az egységes, szuverén és oszthatatlan nemzeti autópályák.

Ilyenkor mit tehet egy közlekedési miniszter? Pláne, ha ideiglenes. Igyekszik jó képet vágni a dologhoz, és úgy hazudni (illetve, elnézést, beszélni), hogy minden egyes szó igaznak tűnjék. Pedig szegény Rovana Plumb tulajdonképpen ki nem állhatja a közlekedést. Hogy is állná, hiszen ő a természetet, az erdőket szereti (ugye, környezetvédelmi miniszter volt a lelkem). Az útépítés pedig szennyezi a környezetet. Meg elveszi a talpalatnyi földet az erdők elől.

Na de mit csináljon Rovana asszony, ha egyszer a csúnya, gonosz Iohannis elnök folyton beleköp a kormánylevesbe, ez esetben nem hajlandó kinevezni a közlekedési minisztérium élére Mircea Drăghici urat? Állnia kell a sarat.

És persze, hogy állja. Sőt, dagasztja, mint egy jó gazdasszony. Jó politikus szokás szerint kezdi egy ígérettel. Kedves nép, 2019-ben jövünk neked 180 kilométernyi autópályával. Jó, ezt nem az utcasarkon sikoltotta világgá, hanem a parlament épületének biztonságos falai között. Egész pontosan azért, hogy a kedves kollégák szavazzák már meg a közlekedési költségvetést.

A győzködés után viszont el kellett hagynia a gumiszobát, és odakint már várták a prédára leső újságírók. Hogy is van ez a dolog a 180 kilométerrel, kérdezték bizakodóan. Ígérgetünk, ígérgetünk? És Rovana asszonyból azonnal előbújt a profi pókerarc. Bocsánat, ő nem tett semmiféle ígéretet, itt valami félreértés van, ő csupán egy nyilatkozatot tett. És, mint tudjuk (tessék csak ellenőrizni az értelmező szótárban), a nyilatkozat nem ígéret. Egy nyilatkozatban nyugodtan (ki)nyilatkoz(tat)hatja, hogy másnap elfoglalja Oroszországot. S akkor mi van?

Igen, kötötték az ebet a karóhoz a nyavalyás újságírók, értik, köszönik, na végre, valaki világosan és helyesen beszél románul… na de mi van a kormányprogramban található autópálya-ígéretekkel? Azok csak nem nyilatkozatok? Vagy mégis? Mert hogy, ugye, nem váltak betonná, aszfalttá. Rovana asszonynak a szeme se rebbent. Azért ilyen magas labdára ő se számított. Az van, kedves újságírók, hogy semmi baj, majd megkérdezem az építőket, miért nem készültek el. Na, ekkora pofátlanság azért még a póker világában is ritka. A hülye építők, azok!

Apropó, fűzte még hozzá a derék ideiglenes miniszter asszony, miféle autópályákról beszélgetünk mi itt. Kérem, megint hibás a szóhasználat. Hiszen az autópálya egy olyan gyorsforgalmi út, amely az elejétől a végéig készen van. Tetszik érteni? Ő egy szóval sem említett ilyesmit. Még nyilatkozatban sem. Ő autópályaszakaszokat említett. Ez sem igaz, de mit számítanak az ilyen apróságok egy jó pókerarcnak. Most pedig a balek újságírók törhetik a fejüket, vajon mi is lesz, miért is lesz, egyáltalán lesz, vagy nem lesz. Úgy kell nekik!