Az elmúlt napokban megjelent egy szó a Facebookon, mellyel eddig nem találkoztam a román virtuális környezetben: „kakisztokrácia”.

Etimológiailag a görög nyelvből, pontosabban a „kakisztosz” (a „rossz” szuperlatívusza) és a „kratosz” (ami „fennhatóságot, vagy ahogy manapság mondják, „kormányzást” jelent) szavakból származik. Tehát

a „tökfilkók rezsimjéről” lenne szó.

Nálunk Dorin Tudoran publicista tette ismertté, mert ezt a címet adta egy 1998-ban kiadott könyvének. De a kifejezés sokkal régebbi, az angol nyelvben – „kakistocracy” formában – már a XVII. században megjelent és két évszázaddal később a francia nyelvben is feltűnt. Az Egyesült Államokban a demokraták tábora használja a Donal Trump-adminisztráció kritikájaként.

A talán Amerikából ihletődött internetezőink ezt hívták segítségül annak leírására, ami a bukaresti koalícióban történik. Ezt bizonyos mértékig maga az elnök sugallta nekik, amikor bizonyos pészédések (PSD – Szociáldemokrata Párt – a szerk.) „csereberéjéről” beszélt a miniszteri tisztségekben: amikor gyengének tartják őket az egyikben, néhány hónappal később áthelyezik egy másikba. Aztán 2019 első napjaiban, az Adóhatóság (ANAF) vezetőjének leváltásakor beszéltek kakisztokráciáról. Teodorovici miniszter – aki a borravalót megadóztató tisztségviselőként marad majd fenn a történelemben – leváltott a tisztségéből egy bizonyos Mişát.

Ez a döntés totális meglepetés volt. De nem azért, mert teljes mértékben ismeretlen volt az, akit a helyébe javasolt: Mihaela Triculescu. Végül is Sevil Shhaideh-nek és Viorica Dăncilának is 1 százalék alatti ismertségük volt, amikor kormányfőnek javasolták őket. Az utóbbi két évben sok miniszter volt hasonló helyzetben, ami

meglehetősen kínos a demokrácia szemszögéből nézve, mert ez a fajta rezsim általában olyan személyeket helyez az intézmények élére, akik már valamiképpen kitűntek,

nem pedig holmi névteleneket. Ezúttal háttérbe szorult az ismertség hiánya.

Igazából az volt az újdonság, hogy Triculescu a kinevezése előtt ötször elbukott az ANAF által különböző tisztségekre kiírt vizsgákon. Képzeljék el azt, hogy – mondjuk – egy iskolában dolgoznak, egy tanár ötször elbukja a kinevezési vizsgát, aztán a tanfelügyelő kinevezi a szóban forgó intézmény igazgatójának. És még azt is mondják majd önöknek, hogy az illető pont azért fogja „megreformálni” a dolgokat, mert „nem a rendszerből való”, ahogy Teodorovici miniszter mondta. Nagyjából ez a kakisztokrácia. Az a rezsim, melyben az alkalmatlanok vezetnek. A bukott diákok uralma a tanárok felett.

Hogyan jutottunk ide? Az egyik ok az, hogy a többséggel rendelkező pártok szolgalelkű embereket keresnek, nem alkalmasokat. Viorică Dăncilát Docilának (kezes, engedelmes – a szerk.) nevezik. A román EU-elnökségről szóló egyik franciaországi cikkben is szerepelt ez. Kakisztokráciánk elárasztja Európát.