Centenáriumiccs
Szerző: Mircea Morariu
2018. november 15. csütörtök, 16:24
És a román politikai elit csak szólamokat pufogtat. A romániai magyar politikai elitnek nincs mit ünnepelni. A magyarországi politikai elit pedig a románok lelkébe tapos.

Kevesebb mint három hét van hátra december 1-ig. A kommentátorokká átváltozott történészeknek lesz nagyjából 20 heves napjuk, mert minden eddiginél keményebben helyt kell majd állniuk a mindenféle megemlékező szimpóziumokon és kollokviumokon, melyekkel a hatóságok a centenáriumnak szentelt akciók minimális tervét akarják majd kipipálni.

Lesz még egy sor ünnepi előadás is. A verses, énekes és táncos típusúakból, melyeket sok helyen nagyjából

ugyanazok találják ki, írják és rendezik meg, akik 29 évvel ezelőtt azokat a mamutműsorokat koordinálták, ahol a dinasztikus szocializmust dicsőítették.

Vagyis Nicolae Ceauşescut. Amúgy is újra divatba jött a gyászolós történelem. Persze, lesz két-három minőségi előadás is, ahol a színházigazgatók kemény megszorítások árán szereztek némi pénzt a projektre. Mert a színházak költségvetése idén kisebb volt, mint valaha. Egyesek George Ivaşcu úr, a művelődési miniszter ígéretével fogják áltatni magukat, aki azt mondta, hogy a centenárium ünneplése 2020-ig tart majd. Így aztán még van idő. Majd meglátjuk, hogy Ivaşcu úr hivatalban lesz-e még december 1-én. Akárhogy is lesz, fogadni mernék, hogy az utódja megfeledkezik majd erről az ígéretről.

A magas rangú politikusoknak valószínűleg nem lesz mit tenniük és Gyulafehérvárra fognak seregleni.

Legalább egy napra, vagy – mondjuk – néhány órára abba kell majd hagyniuk, a látszat kedvéért bár, a háborúkat, a vádakat, a harcokat és a feljelentésekkel való kölcsönös fenyegetőzéseket. Akár akarják, akár nem, a hivatalos emelvényen együtt lesz majd Iohannis elnök, a Szenátus elnöke, Tăriceanu és a Képviselőház elnöke, Liviu Dragnea. Valószínűleg megteszik ezt a Parlament ünnepi ülésén is. De a mindenféle konzulensek, illetve arculati vagy szaktanácsadók által megírt és kiötlött ünnepi beszédeikben, persze, gondosan elhelyezik majd az elmaradhatatlan kölcsönös szurkálódásaikat. Arra számítanak, hogy a románoknak legalább egy része megnézi a rendezvény tévéközvetítését, így nem lehet elszalasztani a lehetőséget. Az ország polgárainak ebből az alkalomból is meg kell tudnia, hogy egyesek nagyobb hazafiak másoknál, a hazafiságot pedig nem konkrét cselekvésben mérik, hanem a harciasság fokában. A „jól megmondta nekik” intenzitásában. Meglátjuk, hogy a második és a harmadik legfontosabb közjogi méltóság szíveskedik-e részt venni a Cotroceni-palotában tartott fogadáson és ha igen, akkor miként és mennyire fognak osztozni az udvariassági köszöntésekben.

A magyar kisebbség vezetői már bejelentették, hogy nekik semmi ünnepelni valójuk nincs.

Ellenkezőleg. Persze, e bejelentés előtt nem kérték ki azok véleményét, akiket állításuk szerint képviselnek. De időnként szabályozni kell a termosztáttal a sovinizmus hőfokát, hiszen hamarosan itt lesznek a választási összecsapások.

Budapest diplomatái több mint biztos, hogy bojkottálni fogják a cotroceni-i fogadást. A Magyarország fővárosában tevékenykedő politikusok már azelőtt lefektették az egyértelmű viselkedési szabályokat, hogy kegyetlenül megharagudtak Jean-Claude Juncker úrra, aki egész Európa ünnepének merészelte nevezni Románia ünnepét. Ezek a szabályok pedig valójában ugyanazok, mint az előző években.

Bukarestben senki sem mond semmit,

nem lesz semmilyen tiltakozás, még csak formai sem, mert Dragnea úr jó barátja Orbán úrnak,

a barátságot és a magyar típusú illiberalizmus Romániába ültetését pedig semmilyen formában nem szabad veszélybe sodorni.

Aztán következik december 2. Vasárnap. Pihenőnap. A jól megérdemelt pihenés. Kész! Ezen a Centenáriumon is túl vagyunk. A letudott kötelezettség örömét felesleges azzal a kérdéssel elrontani, hogy hány románnal van kevesebb Romániában, mint 2017. december 1-én volt. Miért emigrálnak úgy, mintha a hazájukban rosszabb lenne, mint Szíriában. Miért hiszik úgy, hogy a jövő rosszul hangzik számukra Romániában. Hétfőtől, december 3-ától visszatérünk a szokásos programhoz. A politikusok a veszekedéshez és a meddő vitákhoz, a románok pedig azon fognak majd gondolkodni, hogy nem kellene-e használniuk az útlevelüket.


Az alcímeket a szerkesztőség adta.

comments powered by Disqus
A bejegyzés trackback címe: http://foter.ro/trackback/28910
Alig egynapos, de már emlékművet kapott.
Százak próbálják kiásni Temesvárt a hóból, míg Robuék dísztanácsüléseznek. De hát mit tegyenek, ha most van az évforduló?
Az új alakulat a MRI helyét veszi át.
Ha mindenki olyan hitelesen és érdekesen beszélne a függőségről, mint Kalóz János pszichológus-addiktológus, lehet, hogy kevesebb szerhasználó lenne. Megtudtuk, mitől lesz függő valakiből és hogyan lehet ebből kimászni.
146 éve született a magyar színjátszás meghatározó alakja, a kolozsvári Hollywood atyja.
Elkezdődött a harc az erdélyi és bánsági városok által képviselt sikeres fejlődési modell és a bukaresti atyuska modellje között.
Annak idején nem csak a magyaroknak, sok románnak sem fűlt a foga a nagy egyesüléshez. Főleg, miután látták, hogy jár el az új főváros Erdéllyel szemben.
Mutatjuk, hogyan alussza téli álmát az Europa Nostra-díjas település.
Szigorítják a csendháborítással járó bírságokat.
Mi is a helyzet a Nyugati Szövetséggel? Sabin Gherman sorra veszi a dolgokat, hogy ne szenvedjenek tovább a habzószájú nacionalisták.
Úgyhogy hagyjuk a hazaáruló dumát az erdélyi Svájcról, kedves Cristian Tudor Popescu, kedves álújságírók. Mondja a nemzeti lánggal lobogó szerző.
Egyre nagyobb és hangosabb a zártkörű buli.
Igaz ugyan, hogy Ecaterina Andronescu, a régi-új oktatási miniszter tudja, mennyi kétszer kettő, viszont az oktatási stratégiák szétcseszése terén is markánsan bizonyított.
Leszámol az újkapitalizmus iránti illúziókkal és egy globalizációkritikus, ökopolitikai alternatívát mutat fel Zöld jelzés - Vázlat egy új politikához című, nemrég Kolozsváron is bemutatott könyvében az LMP volt vezetője.