Békacombot ropogtattunk és forralt borral melegedtünk a kolozsvári mediterrán fesztiválon

Melyet inkább neveznénk balkáninak. De annak örültünk, hogy a tengeri herkentyűket a Fekete-tengerből, és nem a legközelebbi szupermarketből hozták.
Hirdetés

Aki arra számít, hogy a dél-spanyolországi vagy szicíliai nyaralását idézheti fel, ha kilátogat az egész hétvégén tartó kolozsvári mediterrán fesztiválra, inkább ki se menjen. Az aréna és az új sportcsarnok közötti betonplaccon megtartott, idén immár sokadik gasztronómiai fesztivál sem Andalúziát, sem Itáliát nem juttatja majd eszébe, de még csak Horvátországot sem.

Előnye, hogy nem is akar más lenni, mint ami. Inkább vonultatja fel a Fekete-tenger szolgáltatta friss árut, mint más tengerek, óceánok felénk csak lefagyasztva beszerezhető herkentyűit. Ezt különösen értékeljük, főleg, hogy – mivel a szomszédban lakunk – eléggé szkeptikusak vagyunk már a hasonló gasztrofesztekkel. Melyekből minden hétvégére kerül egy és többnyire azonos forgatókönyv szerint zajlik: a kolozsvári kifőzdék ugyanazt az ételt kínálják, mint a hét többi napján, csak dupla áron.

A paella az egyetlen spanyol étel, 300 grammot 25 lejért vesztegetnek belőle. Fotók: Pap Melinda

A gyerekek a tintahalra szavaznak, de más bundás herkentyű is akad és a hamszi sem hiányozhat.

A kolozsvári mediterrán fesztiválnak inkább van balkáni, mint mediterrán hangulata. Igaz, a felszolgált étkeken túl nem is nagyon törekedtek a szervezők, hogy megteremtsék a Földközi-tenger térségének milliőjét. Az állításuk szerint a Fekete-tengerből kifogott kínálatot görögországi homárral teszik különlegesebbé. Ezt a török édességárus baclaváival lehet lenyomtatni. Mindehhez román műanyagdoboz dukál.

Bort főleg a rákok láttak, bormártásban kínálják őket, de nem csak őket, a kagylókat is leitatták.

Utána lecsúszik egy-két baclava, száz grammot 6 lejért adnak, de sokféle halva és rahát is van.

A mediterrán fesztivál szervezői ebbe a hibába sem estek bele. Arról már nem tehetnek, hogy a sportcsarnok melletti betonplacc semmiképp sem emlékeztet egy nápolyi piazzettára. Arról ellenben igen, hogy áraik nagyjából megegyeznek az egy hónappal ezelőtti andalúziai nyaralásunkon tapasztaltakkal. Csak ott az itteni, az Untold hangulatát felidézni igyekvő lemezlovas helyett a tenger szolgáltatta a kísérőzenét.

A mediterrán menühöz műanyag hordozót és elekro zenét szolgáltatnak, csak a meleg hiányzik.

Hirdetés

Békacomb medvével – hazainak hazai, de nem olyan finom, mint amilyennek a mesékben leírják.

De nemcsak a zene nem próbálja fokozni a mediterrán hangulatot, az italválaszték sem a legihletettebb: a közeli /Form bárja többek között forraltbort (!) kínál a tengeri herkentyűkhöz. De az is lehet, hogy a füstölt csülökhöz és kolbászhoz, melyről ezúttal sem kell lemondaniuk az ilyen-olyan napokon ehhez szokott látogatóknak. Aranyáron vörösbor is kapható – 10 lej egy deci – és a klub megszokott koktélkínálata és üdítői közül is lehet válogatni.

Van, aki a jól bevált csülök-kolbász párosra szavaz, akár a bécsi karácsonyi vásáron is lehetne.

Igaz, az időjárás már inkább a forralt bor mellett szól: a szervezők valószínűleg jobban jártak volna, ha egy héttel ezelőtt, a novemberi nyárban kínálják megvételre tengerparti menüiket. Reméljük, így is akadnak majd vállalkozó kedvű gourmand-ok, akik nagykabátban is szeretnek hamszit enni.

Kagyló és polip, az eladó azért néz ilyen gyanakvón, mert az áru eredete felől érdeklődtünk.

Egy kis Törökország – ez az egyetlen olyan elem, ami emlékeztet a Földközi-tenger térségére.

Nem győzött meg mindenkit a felhozatal, volt, aki csak továbbgurult a szokásos útvonalon.

Hirdetés