Minap egy helyi klánok, a „Teleorman-klán” és a „Voluntari-klán” közötti összecsapásnak voltunk a tanúi. A győzelem afelé hajlott, akinek magasabb rendfokozata van. És több pénze.

A médiavuvuzelék által a „jogállamiság” építményének újraépítése kapcsán keltett mérgező ricsaj háttérbe szorította ugyan, de nem nehéz észrevennünk egy másik összecsapást. Más méretűt. (Megmozdul az ország, de nemcsak a földrengés, hanem pozitív okok miatt is.)

Összecsapás zajlik Bukarest és Kolozsvár közigazgatása között.

Nem bajnoki, hanem a közpénz elköltéséről szóló. Annyi a gond, hogy a bíró csak négyévente használhatja a sípját. És még akkor sem véglegesen. Ebben az esetben kétfajta helyi kormányzási filozófia ütközik. A baloldali és a jobboldali. A választási ciklusokon túlmutató következményekkel.

Ha eddig létezett egy megyék közötti belső együttműködés a közös tét, az EU-partnerséghez szükséges belépési díj összedobása érdekében, most egy újabb jelent meg, amely – sajnos – hasadékot nyit a Nyugat és az ország többi része között: a nyugati nagyvárosok és a délkelet elkiskirályosodott városai között. Erdélyiek (plusz a bánságiak) – vagyis Kolozsvár, Nagyvárad, Arad és Temesvár – összefogtak, hogy gyorsabban hozzáférjenek az európai pénzekhez. Ez a szövetség nemcsak a központnak mutat fityiszt, de az EU-tól nekünk járó pénzek lehívására alkalmatlan kormányt is megkerüli. Jó ez, vagy nem? Vagy azt a közigazgatási decentralizálást – annak tartományi szakaszát – éljük át, amelyről… évtizedek óta szórjuk a szót?!

Végül is, mindent egybevetve a román nagyvárosok ligájában kialakult egy verseny, melyet érdemes maximális figyelemmel kísérni. Ez egy régóta várt tendenciát hoz a felszínre.

A helyi közigazgatások szintjén kialakult egy kritikus tömegigény a közpénz felelősségteljes elköltését illetően.

Nemcsak a korrupcióellenes harcról van szó, melynek retorikája megsüketített bennünket, melyben – persze – a közpénz kezelői voltak a bűnösök, hanem hogy milyen elsődleges célokra költik a helyi költségvetést. Mert nem minden egészséges, ami törvényes! A törvényesség gyakran meddő és drága. Két polgármesteri hivatal, Bukarest és Kolozsvár filozófiájával van dolgunk. Illetve Gabriela Firea és Emil Boc polgármesterek filozófiájával.

Bukarest Megyei Jogú Város Főpolgármesteri Hivatala, Firea asszony parancsnoksága alatt, a legnagyobb költségvetés felett rendelkezik, nemcsak az ország többi városához képest, de egész eddigi történelmében is, és egy sor karitatív adománnyal tűnik ki, melyeket, bár törvényesek – tekintettel arra, hogy a Közgyűlés nem érvényteleníti azokat –, valószínűleg a baloldali szavazóknak szánják. Ezen nem kellene meglepődnünk. A bukarestiek – már akik elmentek szavazni – először bízták a pészédés (PSD, Szociáldemokrata Párt – a szerk.) baloldalra a fővárost, plusz a kerületeit. A baloldalnak, a demokratikus gyakorlatnak megfelelően,

elsősorban a hátrányos helyzetűek igényeire kellene fordítania a költségvetést.

A nyugdíjasok ingyenes külföldi vakációztatása, vagy a régi házasok díjazása nem elégséges ajándékok. A város piros betűs ünnepek alkalmával történő fantázia szülte kozmetikázása sem.

A város, egészen a központig, nemcsak piszkos, hanem egyenesen úszik a mocsokban! Erről a főpolgármester is meggyőződhetett, amikor a japán útja előtt végigment a Magheru sugárúton. Az üresen maradt bolthelyiségek kirakatai egy horrormese üregeinek tűnnek. Lehet, hogy a központ elköltözött és Firea asszony nem értesült róla. Az egyetlen nevezetesség, melyen fennakadt, egy szexbolt volt. Ami jó ürügyül szolgált a szemérmeskedésre.

Firea asszony egy „konszolidációs céget” állít szembe a katasztrofális földrengéssel, mely folyamatosan itt kopog az ajtónkon és csak egy isteni szerencse késlelteti, mely céget kliensi kezekre bíztak. És amely, valószínűleg, szintén választási tőkét fog biztosítani.

Kolozsvár teljesen más. A polgármester is.

Mindketten átmentek már negatív tapasztalatokon. Az a város, ahol a trikolórt, néha csúfságból, de mindenképpen etnikumközi okokból, még a szemetesekre is kitűzték, tisztának, sőt a közép-európai fényezés példájának látszik. Egyre gyakrabban felkeresett idegenforgalmi központ. Emil Boc is új oldalát mutatja. Az, akit éveken keresztül szidtak politikai ellenfelei, mert kormányfőként puhán viselkedett a legutóbbi pénzügyi válság idején, amikor átengedte a vidám huhogó szerepet Traian Băsescunak, most rendkívüli infrastruktúra-beruházások kezdeményezője! Ezek közül az egyik túlnyúlik majd a mandátumán/mandátumain. Néhány napon belül kiírják majd a pályázatot a jövendőbeli kolozsvári metró megvalósíthatósági tanulmányára.

A földalatti közlekedés azt az útvonalat követi majd, melyet sok kolozsvári ma is bejár Szászfenes és Apahida között. Ez egy 10-15 éves projekt és nem egy hipotetikus választási kontinuitást szolgáló csalétek.

Firea asszony politikai jövője véglegesnek tűnik.

Főleg a puccs kudarca után. Az esély elszalasztása után nemcsak pártbeli ellenfele, hanem a saját polgármesteri teljesítménye is Bukarest végleges elvesztése felé tolja. Emil Boc úr politikai jövőjéről nem tudunk semmit. Polgármesteri tevékenységéből semmi sem árulkodik arról, hogy személyesen magasabb polcra vágyna. De nem zárom ki, hogy egyesek jó elnökjelöltet látnak benne. Bár a történelem dobókockái sohasem esnek egyforma módon, az utánzás az egyik megtestesülése. Vagyis egy nagyszebeni elnök után egy Brüsszelhez közelebb helyezkedő városból érkezhetne az új elnök? Csak Isten tudja!

Az alcímeket a szerkesztőség adta.