Jó vezérek!
Szerző: Mirabela Amarandei
2018. október 9. kedd, 11:56
Van is miért. A távozó tanügyminiszter felrobbantotta utolsó bombáját, amellyel a feje tetejére állította (nem csak a magyar) középiskolai oktatási rendszert.

Valentin Popa távozott az Oktatási Minisztériumból. Azt gondolhatnánk, szépen feledésbe merül a suceavai rektor neve és – a történelem valamiféle kompromisszumaként – bekerül a Spiru Haret utcai galériába. Nem ez lenne az egyetlen kompromisszum, melyet közelmúltunk történelme megtanult megkötni.

De Valentin Popa nem hagy hátra nyugalmat maga után, és itt nem a tankönyvekkel kapcsolatos botrányról van szó, mint ahogy a nagy egyetemektől önkényesen elvett hallgatói helyekről sem.

Valentin Popa miniszter hattyúdala csakis olyan döntés lehetett, mellyel megcsonkította az amúgy is nagy megpróbáltatásokkal küszködő oktatást.

Miről van szó? Valentin Popa az Oktatási Minisztériumban eltöltött utolsó óráiban aláírt egyik miniszteri utasításával arra kényszerítette a tanfelügyelőségeket és iskolaigazgatókat, hogy vaktában szüntessenek meg állásokat. Más szóval, a zsák aljára értek, a költségvetés minden eresztékében recseg-ropog, így aztán a technikatanár Viorica Dăncilă kormánya tanári állásokat számol fel, normákat és katedrákat szervez át, mert már nincs pénz. Túl sokáig folyt a tej meg a méz Romániában, itt az ideje dolgozni, elvtársak!

A tanfelügyelők világos feladatot kaptak: valamikor korábban berendelték őket a minisztériumba és eléjük rakták a témát. Az oktatási szakszervezetek azt üvöltik, hogy több mint 4000 állást szüntetnek meg egyetlen 2018. október 1-én aláírt, a Hivatalos Közlönyben még közzé sem tett, titkos melléklettel ellátott obskúrus rendelettel, melyről az az ember érzése, hogy a legjobban őrzött széfekben őrizgetik.

Valentin Popa azt állította, hogy nincs ebben semmi újdonság, a tanfelügyelőségek tudtak róla. Csakhogy megfeledkezett annak elárulásáról, hogy

miért október 1-én adta ki ezt az utasítást, holott a tanév szeptember 1-én kezdődik, a tanárok besorolása pedig már jóval korábban megtörténik.

Összehasonlításképpen Pavel Năstase miniszter rendelete, mely a közoktatási humán erőforrást rögzítette, 2017. június 12-én került aláírásra. Június és október között van még három hónap, vajon mit csinált ezalatt a minisztérium? A közoktatásban végzett emberi erőforrási munka az egyik legösszetettebb: egy állás nem egy embert jelent, a pedagógusi norma óraszámot jelent, melyek egy tanár bérjegyzékében jelentkeznek, a tantárgy pedig nem azonos a katedránál ülő emberrel.

És van még egy fontos dolog, melyet az oktatási rendszerben dolgozók ismernek: a besorolások szeptember 1-től történnek, ez az egy hónappal később érkezett utasítás pedig nagy kérdéseket vet fel a tanárok szeptember hónapra vonatkozó kifizetésével kapcsolatosan. Itt van egy példa: te vagy az igazgató, a tanfelügyelőség pedig azt mondta neked, hogy X normát kell csökkentened az iskoládban és azt tapasztalod, hogy Y tanárról kell lemondanod, hogy ezt teljesítsd. A miniszter által aláírt papíron az áll, hogy a normákat a 2018–2019-es tanévhez kell igazítani, tehát szeptember 1-től érvényesek, csakhogy azt október 1-én bocsátották ki. És akkor az igazgató a következő kérdéssel szembesül: hogyan fizeti ki az embereknek a szeptember hónapot, amikor Valentin Popa októberi utasításában az áll, hogy azokat az embereket nem abba az iskolába kellett volna besorolni? Milyen jogalap lesz a kifizetésükhöz? Vajon ezek az emberek megkapják majd a fizetésüket?

Jelenleg forrong a közoktatás.

Az igazgatók és tanfelügyelők tanácstalanok, mert úgy kell nyesniük, mint valami könyvelőknek és mert a fel kell forgatniuk a tanárikat és az oktatást.

Ha pedig nem hajtják végre, akkor tudják, hogy kirúghatják őket. Az iskolákban és a tanfelügyelőségeken bevezették az omertát, senki sem beszél nyíltan erről, mert a hatalomtól és a „főnöktől” való félelem most erősebb, mint valaha. Az egész közoktatást ez a félelem uralja, mely megakadályozza a szabad beszédet, a bírálatot, a sorból való kirívást. Mire emlékezteti ez önöket?

A minisztérium eközben hallgat, mert bebiztosította magának, hogy a tanárok hangját ne lehessen meghallani. Már csak egy szakszervezet kiabál, magányosan, hébe-hóba. Az ideiglenes miniszter, Rovana Plumb pedig Brüsszelben van, hogy az Európai Parlamentben ácsorogjon Viorica Dăncilă technikatanár mellett, miközben ez utóbbi az európai partnerekkel perlekedik peckesen.

„Sss, csendet! Az asszony beszél”, hallatszik a háttérből. Az asszony az osztály csendjében szinte szótagolva mondja: „A románok szeretik ezt a PSD–ALDE kormányt.” Rémítő az ezt követő csend. E csend alatt állásokat számolnak fel, tankönyveket adnak ki, önkényesen osztogatnak tisztségeket, lopnak. E csend alatt az iskolákban még felcsattan a gyermekek kacaja. Számukra, az ő a jövőjük számára a felnőttek hallgatása nem opció.

 

Az alcímeket a szerkesztőség adta.

comments powered by Disqus
A bejegyzés trackback címe: http://foter.ro/trackback/28437
Jelenben a múlt: tekintse meg Dani Amariei képsorozatát.
Hiába szajkózzák egyesek ismét a magyarveszélyt, Erdély elszakításának rémképével már nem lehet meggyőzni a gazdasági önrendelkezést akaró erdélyi városvezetőket.
Az erdélyi és bánsági városok után újabb régió képviselői szállnak be a bukaresti „fejlődési” modell elleni harcba.
Felelős politikus nem tesz ilyet! – szólt az intelem.
Ma jelentette be, hogy jövőre újra indul, és semmi kétségünk afelől, hogy meg is választják.
Áram és víz nélkül maradt vasárnap teljes Lugos. Temes megyében 45 ezer ember hiányolja a 20. század civilizatorikus vívmányát, a villanyt.
Alig egynapos, de már emlékművet kapott.
Százak próbálják kiásni Temesvárt a hóból, míg Robuék dísztanácsüléseznek. De hát mit tegyenek, ha most van az évforduló?
Januárban Kolozsváron tapsolhatunk a USNK-nak.
Mert a hivatalnak nincs pénze alkalmazottra.
Az új alakulat a MRI helyét veszi át.
Ha mindenki olyan hitelesen és érdekesen beszélne a függőségről, mint Kalóz János pszichológus-addiktológus, lehet, hogy kevesebb szerhasználó lenne. Megtudtuk, mitől lesz függő valakiből és hogyan lehet ebből kimászni.
146 éve született a magyar színjátszás meghatározó alakja, a kolozsvári Hollywood atyja.
Elkezdődött a harc az erdélyi és bánsági városok által képviselt sikeres fejlődési modell és a bukaresti atyuska modellje között.