A történelmi pillanat, amikor Románia jól letojta magát Európában

Amúgy teljesen igazuk van a román vezéreknek, amikor berzenkedve elutasítják a Magyarországhoz való hasonlítgatást. Vizet se vihetnek Orbán Viktornak.
Hirdetés

Lehet annál súlyosabb dolog, mint Románia megszégyenítésének az a szintje, melyet október 3-án láthattunk az Európai Parlamentben? Naná, még ezután következik. És ennek aggodalommal kellene eltöltenie és rémületbe kellene ejtenie bennünket.

Az Európai Parlamentben hallottak és látottak súlyosságának mértékét pontosan megállapíthatják, ha a legfontosabb tényezőt helyezik a mérleg serpenyőjére: az összes nagy parlamenti csoport, a szocialistákat és az ALDE-t is beleértve, összefogott a jogállamiság jelenlegi romániai állapotának elítélését illetően, szolidaritást vállalva az Európai Bizottság képviselője által megfogalmazott szigorú és sebészi pontosságú állásponttal,

totálisan és mindenféle kétértelműség nélkül elutasítva Viorica Vasilica Dăncilă asszony álláspontját, aki jelenleg Románia arca és hangja.

Ismétlem, ez rendkívül súlyos, mert – látható módon – azok a romániai kormányzattal szembeni kemény állásfoglalások folytatódtak, melyeknek már hangot adtak a LIBE Bizottságban, és melyekkel pontról pontra megcáfolták mindazokat az érveket, melyekkel Dăncilă asszony megpróbálta megvédeni az általa vezetett kormányzat eredményeit. Ami könnyű dolog volt, hogy hiszen a PSD–ALDE (Szociáldemokrata Párt–Liberálisok és Demokraták Szövetsége – a szerk.) álláspontja egyáltalán semmit sem haladt előre a miniszterelnök asszony és Tăriceanu úr múlt heti brüsszeli találkozói előtt, amit aztán lelkiismeretesen elismételtek – ahogy azt nekem nagyon megbízható források elmondták – az „utolsó esélyt jelentő találkozón”, melyet a kormányfő folytatott Timmermans úrral, az Európai Bizottság első elnökhelyettesével.

A romániai kormánykoalíció vezetői, Dragnea és Tăriceanu urak azt az egyértelmű utasítást adták az alárendelt csapatoknak, hogy vessék bele magukat az igaz csatába, fedetlen mellkassal és a pártvezetőség által engedélyezett diskurzussal, azokkal a nyomorultakkal szemben, akik rosszat akarnak hazánknak, akik nem látják, ahogy azt annyira bájosan megemlítette Dăncilă asszony, hogy „a nép szereti a kormányt” és

akiket az egyik ügyeletes háttérhatalom azért fizet, hogy letöröljék Romániát a civilizált világ térképéről.

Az eredményt láthatták, abszolút nulla volt a politikai játék szempontjából, de megmutatta, hogy mekkora meggyőzőereje és valódi támogatottsága van európai szinten (vagy legalább a saját politikai családjukon belül) a PSD-nek és az ALDE-nek. Egy már régóta megjósolható kudarc volt, mely most a teljes lehangoló szépségében megmutatkozott.
De még távolról sem fejeződtek be a dolgok. Annak alapján, ahogy tudom, hogy csinálják és – főleg – ahogy előkészítik a játékokat Brüsszelben, teljes meggyőződéssel ki merem jelenteni, hogy egy közvetlenül Románia megbüntetésére és elszigetelésére irányuló folyamat felé nyíló út kezdetéről lehet szó. Hogyan?

A kormány rendkívül felkészületlen kommunikációs és politikai stratégiai csapata által rendkívül profin felvetett számos dezinformálás között az egyik az, hogy több európai hivatalosság már úgy nyilatkozott, hogy Románia esetében senki sem szándékozik elindítani a 7. cikkellyel kapcsolatos eljárásokat, ahogy az Magyarország és Lengyelország esetében történt.

Így van, csakhogy erről senki sem beszélt az európai intézményekben. Ennek az a magyarázata, hogy a szóban forgó eljárás nagyon hosszú és unalmas és még csak biztosíték sincs arra, hogy sikerül majd végigvinni. Románia számára az a közvetlen lehetőség, hogy

másfajta szankciókat alkalmazhatnak majd, melyek végeredménye viszonylag hasonló, de végtelenül gyorsabbak,

és melyeket hazánk különleges, Bulgáriával együtt egyedülálló helyzete generál, nevezetesen az, hogy az Egyetértési és Együttműködési Mechanizmushoz (EMM) kötötték felvételét az EU-ba. Ez az oka annak, hogy Timmermans a nagyon hamarosan bemutatott EEM-jelentésben szereplő elemzések, valamint a Velencei Bizottság és a GRECO ajánlásai rendkívüli fontosságát hangsúlyozta.

És így eljutunk a dolgok lényegéhez: november 1-én, szintén az Európai Parlament plénumában szavazni fognak egy olyan határozatról, melyet az EP összes politikai csoportja fog összeállítani. Hallhatták a PSD–ALDE-s kormányzat Romániájára vonatkozó ultrakritikus véleményüket és már tudjuk, mire számíthatunk.

Amit már most mondogatnak – és ezt az EP négy csoportjából származó források megerősítették nekem: e határozat végén, nem okozva túl nagy meglepetéseket, egy Európai Bizottsághoz és Tanácshoz intézett határozott kérés szerepel majd arra vonatkozóan, hogy indítsanak átfogó vizsgálatokat a romániai helyzettel kapcsolatosan és fogalmazzanak meg egy különleges jelentést, melyről majd szintén az Európai Parlament plénuma fog szavazni. Különben, ha odafigyeltek, több európai képviselő a felszólalásában ennek már hangot is adott.

Elképzelhető, hogy másként alakuljanak a dolgok? Persze, elképzelhető, de ehhez

180 fokos fordulatra lenne szükség a romániai koalíció jelenlegi politikai irányvonalában

és teljesen le kellene állítani a törvényhozási csomagok (a szerző valószínűleg az igazságszolgáltatást szabályozó törvényjavaslatokra utal – a szerk.) módosításait, be kell fejezni az Európai Unióval és az európai projekttel szembeni „gyűlöletbeszéd” típusú diskurzust. Nem tudom, lehetséges-e, de azt biztosan tudom, hogy Brüsszelben pontosan a Timmermans által bejelentett utat követik majd és – ahogy elmondta – egy pillanatig sem fognak habozni, „brutálisan őszinték lévén Romániával”, hogy felhasználják az EEM és „egyebek” által nyújtott összes lehetőséget annak elérésére, amit ők a helyzet kijavítását biztosító döntő lépéseknek tartanak.

Hirdetés

Itt tartunk.

Így beszélnek rólunk.

Ilyennek mutatnak minket azok az európai képviselők, akik többre nem képesek.

Így mondjuk meg nekik kertelés nélkül a szemükbe, mit gondolunk róluk az egész Európájukkal együtt.

Akkor miért ne várnánk meg – nyugodtan és közömbösen – mi is, hogy kertelés nélkül a szemünkbe mondják a saját mondanivalójukat?

A negatív teljesítményünk drámai, csak és kizárólag a mienk, így nem vagyunk képesek kihasználni a lehetőségeinket az európai nagypolitika szintjén.

És utána meg azon csodálkozunk, hogy mit akarnak tőlünk. Valamit még akarnak, egyelőre. Ne jussunk oda, hogy belefáradás, közömbösség, vagy unalom miatt már ne akarjanak semmit.

De van még egy tényleges esélyünk, hogy elmondjuk nekik, másmilyenek vagyunk, mint amilyennek eddig láttak bennünket, hiszen pontosan ugyanebben a formátumban – az Európai Parlament plénuma előtt – Klaus Iohannist is meghívták, hogy az európai projekt Romániájáról beszéljen. Azután viszont visszatérünk az ostoba kofák közötti veszekedéshez és november 1-én a mai epizód folytatásának leszünk tanúi. Ennyit tudunk, ennyire vagyunk képesek. Vagyis, ahogy azt a Tanács osztrák elnökségének képviselője komor iróniával elmondta, egy „érzelmes és epidermikus vitára”.

Ahogy majd látni fogják, senki sem fog szégyenkezni. Talán ők, mert tudták, hogy mi lesz és ezért hagyták – ahogy az egy Romániáról szóló botrányos vita esetében szokásos – üresen a terem háromnegyedét. Ez semmit sem mond önöknek?

 

Az alcímeket a szerkesztőség adta.

Hirdetés