Fotó: Pixabay
hagyományos család
Szerző: Botházi Mária
2018. szeptember 27. csütörtök, 11:40
Szerzőnk nemrég egy rendhagyó eljegyzésen járt, ahol a felek a maguk egyszerűségében, néhol verselve elmondták, hogy klasszikus házasságra készülnek. A teremben döbbent csend honolt, lehet, hogy a rímek miatt. Szerzőnk jegyzetelt.

1.

Drágám, igazi klasszikus házasság lesz a miénk, mindig pakolok neked uzsonnát. Ha hazajössz, számon kérem, hogy megetted-e, s ha nem, megkérdezem, hogy miért. Te habogni fogsz, én megdorgállak, becsszóra klassz lesz (mint állat).
Drágám, te velem s én teveled, mindörökre. Ott leszek minden kiránduláson. Kocsmai találkozáson. Meccsnézős megmozduláson. Sajnos egy idő után unatkozni fogok, az ilyesmi olyan fárasztó dolog. De te meg fogsz érteni, tudom. Rögtön készülődj, ha ásítozom.

Drágulé, komoly házasság várható nálunk, beosztom én minden percedet. Mikor lépsz ki az ajtón, kezedbe nyomom a szemetet. (S megkérdem, szeretel-e te engemet.) Elmondom, hogy kijár a fürdőszobakilincs. Hogy a kamrában villany megint nincs. Hogy lágy a kocsim kereke. És lóg az internet kábele. Te sóhajtozol majd, én hallgatok. (Ne aggódj: olyankor csak a bevásárlólistán gondolkodok. Hazafele paradicsomot is hozatok.)

Drágám, én aggódni fogok érted mindhalálig. Ha nem lehetek veled, megkérdem, mikor érsz haza. Ha késnél, felhívlak már tíz perc múlva. Mert ugye bármi megeshet hazafele. Karambol, földrengés, medve – ha hívlak, mindig meg leszek ijedve. Te igyekezni fogsz, mert hanem itthon szo hogy mielőbb hazaérj.

Drágám, szupi klasszik házi lesz a miénk, jól fogunk kinézni benne nagyon. Öltöztetni foglak tégedet (hogy levetkőzd a régi énedet). Kiteszem reggel az ingedet. És elmondom, mi mivel talál. Mert ahogy öltözöl, az halál.

Drágica, hagyományos lesz nekünk ez a házica. Finomakat főzök neked, te. Meg fogsz hízni jó kerekre. Akkor beíratlak a terembe. Ha a gyerekeink nőnek, s már oldják a gyökkettőt, elkezded szedni a vérnyomáscsökkentőt.

Drágám, ha mondom, klasszikusch lesz ez a házasság. Csak kell hozzá egy kis jártasság. Én akkor vetkőzöm majd, ha bealkonyul. De megmaradok neked vékonyul. S elfordulok, ha kikapcsolom a melltartót. (De veszünk a fotelhez lábtartót.)
Drágám, férjhez mennék most már, eljött az idő. Az ember nem várhat sokáig, hogyha nő. Elveszel, ugye, elveszel?

2.

Bogaram, én klasszikus férj leszek, ha már elvettelek tégedet. Mindig megkérdem, hogy mit eszünk, ha már egy ideje együtt leszünk. A hűtőben nem lelem az ételt, csak a sört. (Az legalább nagy, kerek és zöld.) Szabadkozni fogok, ha hazaérsz, és a konyhába belépsz. Éhesen leülök a hokkerlire, és várom, hogy ennem adj, hisz férjed vagyok. (Hosszasan mégsem koplalhatok.)

Nyuszika, legyen klasszikus a miénk, a házika. Mellettem szabad nő leszel. Gyakran egyedül kelsz, fekszel, eszel. Én majd sokat dolgozom, utána a kerítést foltozom. Legyen este vagy délelőtt, órákat ülök a gép előtt. A garázsban jókat szerelek, csak amúgy röppennek az évtizedek. Addig te a konyhában pörkölődsz, este meg nekem zsörtölődsz. Én átölellek, s azt mondom: anyukám! (Aztán meg többet nem jár a szám. Mondhatni befogom a pofám. Kis kofám.)

Szóval csendes férjed leszek neked én. Csak heverészek a kanapén. Este neked is szorítok lábtól helyet, ha a talpamat büngyürgeted. Közben te beszélsz, én hallgatom, a távirányítót szorongatom. Ja, a távirányító az enyém! Mindent csak a maga helyén.

Madárkám, érted majd mindent megteszek. Ha kell, én becsszó teszek-veszek. Porszívózok, mosogatok. Bútorokat tologatok. A boltba tízszer is kimegyek. Szőnyegeket hengergetek. Lesütöm neked a vinettát, kavargatom a zakuszkát. Csak majd mondd jó sokszor, hogy mit tegyek. (Százszor is, ha kérhetem. Ellenkezőleg nem érthetem.)

Szivi, a házasságunk nekünk legyen klassziksz. Akár egy erdélyi anziksz. Mint egy képeslap, tudod. Szovátáról szeretettel. No, de mindegy, hogy hová költözünk. Esténként virágot öntözünk. Te a muskátlit, én a pázsitot. (Olyankor már ásítok.) Ja, éjjel horkolok, nappal szellentek. S miután egy nagyobbat böfögök, valahogy mindig röhögök. Vidám férjed leszek neked én. (Lakjunk Élesden vagy Almásszelistyén.)

Picinyem, őrizzük a hagyományt. Csak néha paskoljuk a rakományt. Sötétben, gyorsan, szeretettel. Ha leszámoltunk a gyerekekkel. S ahogy az évek tűnnek tova, én már nem is nézek oda. Kapcsold ki nyugodtan a melltartót, inkább használom a lábtartót.

Hozzám jössz, ugye, hozzám jössz?

comments powered by Disqus
A bejegyzés trackback címe: http://foter.ro/trackback/28288
A román tudás fellegvárának lakói kábé csak a nacionalista hőbörgés szintjén fejtik ki tevékenységüket. Amúgy köszönik, jól élnek, és szarnak az utókorra. Sabin Gherman írása.
Érdekes, hogy miközben Romániában drasztikusan csökkent a EU iránti bizalom, Magyarországon éppen most mutat növekedést.
Kisebbség-kisebbség, nem mindegy, hogy melyik? – gondolhatták az illetékesek.
Aztán jól megfenyegették pénzbírsággal az oktatási tárcát. Most biztos átgondolják.
A kedves kormány tejjel-mézzel folyó Kánaánt ajánl a nyugdíjasoknak. És a szükséges pénzt például az autópályáktól veszi el.
Sőt, megújulnak az istenházák Kolozsváron.
A tulajdonos azt ígéri, Erdély legszebb terasza fog működni a majdani szálloda udvarán.
Az önkormányzat nagy erőbedobással, a szállásadók csillagászati árakkal készülnek a Nagy Napra.
Könnyű úgy válaszolni a kérdésre, hogy a kívül rekedt generáció egy ideig túl fiatal, egy idő után meg túl öreg volt. A probléma azért picit összetettebb.
Nem készül el ugyanis egy csomópont. Azonban...
Egy világjáró utcazenész volt az idei Jazz in the Street sztárvendége.
Pedig ez a mioritikus haza soros EU-elnökségének jelképe.
Hiába szerzett három gólt Észtországban, a védelem csődje miatt csak döntetlent játszott a magyar válogatott a Nemzetek Ligájában.
A gyülekezési törvény módosítását a kormány már régóta fontolgatja, de a legfelsőbb bíróság mai döntése után meglehet, hogy nem lesz már szükség rá. A civilek perrel fenyegetnek.