Az első világégés idején a kökösi Demeter Annuska alig lépte át a kamaszkor küszöbét – a világháború kitörésekor még csak 13 éves –, ehhez képest udvarlók sokasága keresi a kegyeit. Ezernél is több képeslap tanúskodik a fiatal hölgy népszerűségéről, a legtöbb 1917–1918. évi keltezésű, és összesen 25 gavallértól származik.

A korszak bájos lenyomatainak számító képeslapok 2016-ban a véletlen folytán kerültek Lőrinczi Dénes történészhez, aki sepsiszentgyörgyi történelemtanárként arra ösztönözte diákjait, hogy 1945 előtti emlékeket gyűjtsenek. Egy ötödikes kisfiú egy marék képeslappal lepte meg, melyeket édesanyja Kökösön mentett meg a kidobástól. Lőrinczi Dénes két évig tanulmányozta és rendszerezte a képeslapokat, másolatukból először a Köntés Kávéházban nyílt kiállítás, melyet a Kolozsvári Magyar Napokon, a Történeti Intézetben is bemutattak.

Hunyadi Attila Gábor történész, egyetemi adjunktus a rendhagyó tárlat megnyitóján egykori tanítványa, Lőrinczi Dénes munkáját méltatta. Elmondása szerint ahhoz a fiatal generációhoz tartozik, amely előtt megnyíltak az országos és nemzetközi levéltári források. Ez a nemzedék új paradigmát hozott a történettudományi kutatásba: a százszor megírt nagy narratívák és klasszikus témák helyett a múlt hétköznapi oldalának feltárására és bemutatására figyeltek, előkerültek a családi almárium rejtett kincsei felelevenítve egy tragikus korszak érzelmeit, melyben nemcsak az emberi kapcsolatok, hanem Erdély és Románia sorsa is megpecsételődött.

Lőrinczi Dénes elmondta: a képeslapok 19. század második felében váltak igazán népszerűvé. Mivel a levelek általában tájékoztató jellegűek, az üzenet ráfért a képeslapok hátoldalára. A technológia fejlődésével egyre elterjedtebbé váltak a stúdiókban, modellek közreműködésével készült fotók. A pózok tiszteletben tartották a polgári élet íratlan szabályait, de készültek pajzánabb változatok is. Ahogy egy hozzászóló is kifejtette: voltak mai szemmel nézve ártalmatlan képeslapok, melyek akkoriban pornográfnak számítottak, gyakran cenzúrázva lettek.

A képeslapokra versikéket is írtak, ezáltal a feladók sokkal többet tudtak elárulni a címzettnek. Kedveltek voltak a természetközelben készített fotók, ezeken a kacérabb szemkontaktus és közelebbi érintkezés is belefért. A legromantikusabb motívumoknak számítottak a csillagos éjszakát, a holdfényt, a rózsákat vagy galambokat ábrázoló képek. Egy másik kategóriát alkottak a jelmezes gyermekeket prezentáló képeslapok, melyek a cukiság csúcsát jelentették.

A szerelmesek általában a bélyeg alá rejtették a szülők és a postai kézbesítők szeme elől a pajzánabb üzeneteket. Lőrinczi Dénes talált olyan képeslapokat, amelyekről nem volt lekaparva a bélyeg – ez is jelezte, hogy Demeter Annuska nem érdeklődött igazán az udvarlója iránt.

Annuska több mint ezer darabot számláló gyűjteményéből 112 képeslap egyetlen kitartó udvarlótól származott. Wass István csendőrőrmester 1917 végétől 1918 elejéig, hetente 3-4 képeslappal ostromolta Annuskát. A levelek eleinte tomboló szerelemről árulkodnak, majd Annuska levelei elmaradoznak, a csendőr nem is érti, miért nem kap választ szerelmétől. Végül bocsánatot kért a sok levélért és elbúcsúzott az ifjú hölgytől.

A képeslapok között kevés a háborúhoz köthető propaganda, Lőrinczi Dénes Annuska unokájától megtudta, hogy megszakította a kapcsolatot azokkal, akik a frontról írtak neki. Az is kiderült, az impériumváltáskor elsőként románosította a nevét, a második világháborúban a német, majd a román katonákat is lelkesedéssel fogadta. Titokzatos életútja volt, röviden így jellemezhető Annuska élete száz év távlatából.