A Centenárium megünneplésének annyi!

És csodálatos módon, ezúttal nem a magyarok, nem Orbán Viktor a hibás.
Hirdetés

Ehhez már semmi kétség sem fér. A Centenárium megünneplésének befellegzett, még akkor is, ha zárójelbe tesszük a józan eszünket és elhisszük a művelődési és nemzeti identitási miniszter, George Ivaşcu úr ostoba kijelentéseit, melyek szerint azt egészen 2020-ig kiterjesztik.

Nincs már lehetőség behozni a lemaradásokat, sem hamut szórni a fejekre. Ami amúgy is teljesen őszintétlen és teljesen híján lenne a hitelesség bármilyen nyomának.

És ezért nem hibás sem Budapest, sem az Orbán Viktor által vezetett kormány,

az összes barátságtalan akciója ellenére, melyeket nem lehet figyelmen kívül hagyni, de a magyarok sem, az állítólagos trianoni igazságtalansággal, történelmi sebbel kapcsolatos összes mániáik dacára. Ezért teljes mértékben a PSD–ALDE (Szociáldemokrata Párt – Liberálisok és Demokraták Szövetsége – a szerk.) koalíció a hibás, mely már a kormányzás átvételétől kezdve mindent elkövetett a románok megosztásáért, hátha-hátha megmenthetik a börtöntől a PSD elnökét, Liviu Nicolae Dragnea urat. Mely műveletben az RMDSZ gyakran volt a szövetségese.

Mától kezdve a Román Akadémia is írhat és közzétehet annyi kiáltványt, amennyi csak a tollán kifér és az elméje gyártani tud. Hol egyesülésről, hol a hagyományos család védelmében, hol a humaniórák iskolai tanrendekben betöltött helyének megőrzéséről. Az Akadémia, az Ortodox Egyházhoz hasonlóan, mindig akkor hiányzott a közéletből, amikor a leginkább szükség lett volna rá. Augusztus 10-én vagy néhány nappal később, amikor a politikai hatalom, mellyel együtt él, mely pénzeli és  ezáltal megvásárolja a hallgatását, egy újabb kővel egészítette ki a román–román háború siralmas emlékművét. De míg az Akadémia némán hallgatott, a Román Ortodox Egyház mímelte az állásfoglalást, egyaránt mímelve az apolitikusságot is. Végső soron hogyan is ítélhette volna el a Nemzeti Egyház egy olyan kormányzat bűnös természetét, mely éppen nemrég hajított a perselyébe újabb százmilliót a Nemzet Megváltása Katedrális befejezésére? Mely megváltás a „majd ha fagy”-ra várható, tekintettel arra, hogy

az egyházvezetők és az akadémikusok is a behódolás, a gyáva hallgatás, a kardot elkerülendően lehajtott fej leckéjét ültetik el a népben.

A mai Romániában a Centenárium olyan valamivé vált, ami iszonyatosan hasonlít a gyermekkorombeli üveghalakra. Giccs, manipulációs célú, a nyilvánvaló bűnösségek és gazemberségek elrejtésére tett kísérlethez szolgáló tárgy és téma. Ez szabad szemmel látható volt múlt kedden, amikor egy Sebastian Cucoş nevű úriember, aki a Román Csendőrség vezetője volt azon a napon, amikor urasága intézménye nem a románok, hanem a politikai hatalom, a PSD–ALDE kormányzat szolgálatába állt és szomorú előadást mutatott be az országnak. Odaállt Cucoş úr a Nemzeti Lobogó mellé, sőt, egy adott pillanatban be is mocskolta az érintésével, kezeseként hívta az általa zuhatagban ontott hazugságok mellé, sőt, ugyanez a Cucoş úr még az Arkangyalok mellé is helyezte magát és, persze, dicshimnuszokat zengett saját magáról.
Aztán Cucoş úr beletaposott a hála pedáljába, melyet nemcsak akkor kellene a csendőrök iránt kimutatnunk, amikor a hóviharokból és az árvizekből mentenek ki bennünket, hanem akkor is, amikor bűnös parancsok teljesítéséhez visszaélnek a könnygázzal, a gumibottal, a testpáncéllal. Hogy aztán ugyanez a Cucoş úr a Centenárium megünneplésére hivatkozzon. Melynek nevében, szerinte – lásd Uram! –, szeretnünk kellene, testvériségre kellene lépnünk a goromba alakokkal, a pribékekkel.

Cucoş úrnak, Carmen Dan belügyminiszter asszonyhoz hasonlóan, semmi megbánnivalója sincs.

Hirdetés

Lemondáson sem gondolkodik. Ellenkezőleg. Véglegesítésre törekszik. Sebastian Cucoş úr az egész múlt keddi tevékenységével egyértelműen rosszabb még Tudorel Postelnicu ceauşiszta miniszternél is. Abban legalább volt erő kimondani, hogy „Egy tökfilkó voltam!”. 28 évvel később Cucoş úr a jellemtelenségét és méltósága hiányát azzal akarja elrejteni, hogy aljas módon a Centenáriumra hivatkozik és előléptetésről álmodozik.

 

Az alcímeket a szerkesztőség adta.

Hirdetés