Ki a balek?
Szerző: Petrișor Peiu
2018. augusztus 7. kedd, 17:22
És Magyarország ismét bezzegország. Mondjuk, ha jól belegondolunk, nem alaptalanul.

1999. február 6-a estéjén, egy román kormányfő 1989 utáni első magyarországi látogatása alkalmával az akkori magyar kormány vezetője, Orbán Viktor meghívta vacsorára a bukaresti kollégát egy híres budapesti vendéglőbe, a Gundelbe, mely (mint amúgy minden este) tele volt egyszerű emberekkel.

A tökéletesen elkészített ízletes magyar ételekből álló lakoma alatt Orbán azt javasolta Radu Vasilénak, hogy valósítsanak meg együtt egy Bukarestet Budapesttel a nagyjából Bukarest–Brassó–Kolozsvár–Nagyvárad–Debrecen–Budapest nyomvonalon összekötő autópálya-hálózatot.

A Radu Vasilét az emlékezetes vacsorára elkísérő kevés ember egyike, az akkori közlekedési miniszter, Traian Băsescu e javaslat hallatán azonnal ugrott, mint akit megégettek:

nincs értelme autópályát építeni az Orbán által említett útvonalon, mert a forgalmi adatok nem indokoltak egy ilyenfajta beruházást.

Băsescu 1999-es szavainak plasztikus ábrázolására egy híres fordulathoz folyamodunk: „Nem mosok fogat, mert amúgy sem csókol meg senki. Ám nyilvánvaló, hogy senki sem fog megcsókolni, mert nincsenek megmosva a fogaim!”

Azóta csaknem 20 év telt el és Románia egymást követő kormányai következetesen kitartottak amellett, hogy „nem mosnak fogat”: ma, csaknem 12 évvel az EU-csatlakozás után csak 777 kilométernyi autópályánk van, 238.397 négyzetkilométernyi terület és nagyjából 20 milliós lakosság mellett.

A Traian Băsescu gazdag képzelőerejével nem rendelkező szomszédos Magyarország a csókra várva folyamatosan „mosta a fogait”:

kétszer több (1.500 km) autópályája van, miközben területe 93.030 négyzetkilométer és kevesebb mint 10 millió lakosa van,

vagyis az autópályák sűrűsége ötször nagyobb, mint nálunk. Ötször!

Nézzük csak meg, hogyan néz ki egymás mellett a két autópálya-hálózat:

Ugye, hogy hidegrázást okoz a két egymás mellé helyezett kép? Nos, jó lenne, ha hozzászoknánk ehhez az összehasonlításhoz, mert ez fogja diktálni a jövőnket és tart majd távol sokakat azok közül, akik valaha meg szeretnének csókolni bennünket.

Akinek hatékony közlekedési hálózatai vannak, annak fejlett autóipara is lesz

A jövőért folyó csata az infrastruktúrák csatája: a közlekedési, az energetikai, a távközlési infrastruktúráké. Minden elvesztegetett nap, amikor nem építünk egyetlen kilométernyi autópályát sem, egy újabb nappal növeli a Romániát Közép-Európától elválasztó különbséget.

A jelenlegi autóipar egy óriási logisztikai lánc lett: alkatrészek és nyersanyagok óriási készletét, továbbá több százezer gépkocsit, motort kell több ezer, vagy több tízezer kilométernyi távolságokra szállítani naponta.
Több tucatnyi autógyártó verseng a helyért az egyre igényesebb piacokon; ebben a kegyetlen versengésben a szállítás sebessége és gyorsasága a marketing létfontosságú tulajdonságaivá válnak. Ezért aztán akinek vannak szállítási hálózatai, annak fejlett autóipara is lesz.

Az Európai Unió a világ második legnagyobb autógyártója a 2017-ben gyártott csaknem 17 millió járművel. A kontinentális ipar legfontosabb 10 országa:

Magyarország nem véletlenül gyárt 30 százalékkal több gépkocsit, mint Románia.

De még ez a legkevésbé kellemetlen összehasonlítás. Nézzük csak meg, mit gyárt Magyarország:

* az Audi Győrben, 4500 alkalmazottal 105 491 gépkocsit készített 2017-ben ( 17 568 Audi TT Coupe, 4606 TT Roadster, 72 433 Audi A3 Sedan, 10 716 A3 Cabriolet), valamint 2 000 000 motort, több mint 7 milliárd eurós árbevétellel (szintén 2017-ben)

* a Mercedes-Benz Kecskeméten, 3500 alkalmazottal nagyjából 200 000 gépkocsit gyárt (B-Class, CLA és CLA Shooting Brake), több mint 3,5 milliárd eurós árbevétellel (2017)

* a Suzuki Esztergomban, 3000 alkalmazottal nagyjából 220 000 gépkocsit gyárt nagyjából 2 milliárd eurós árbevétellel.

Összehasonlításképpen mit gyárt Románia?

* a Renault Piteşti-en, 14 000 alkalmazottal 313 000 gépkocsit gyárt, 5,1 milliárd eurós árbevétellel

* a Ford Craiován, 4500 alkalmazottal néhány tízezer gépkocsit gyárt, egymilliárd eurós árbevétellel.

És akkor most húzzunk vonalat és hasonlítsuk össze: Magyarországnak 11 000 alkalmazottja van három autógyárban, melyeknek összesen több mint 12 milliárd eurós árbevételük van, Romániának pedig 50 százalékkal több (18 500) alkalmazottja van, akik két gyárban összesen több mint 6 milliárd eurós árbevételt termelnek, vagyis alig felét annak, amit a magyarok állítanak elő!

Akkor most magyarázzuk el, mit jelent ez:

a magyarok nem az „olcsó munkaerővel” dicsekedtek, mint mi, hanem a minőségi infrastruktúrával,

és így sikerült modern, fejlett technológiával járó befektetéseket vonzani, ami kétszeres árbevételt tesz lehetővé a romániai alkalmazottak kétharmadával; a számok alapján úgy tűnik, mi azt kaptuk, amit ostobán magunk elé tűztünk: régebbi, kisebb hozzáadott értékkel járó technológiát hozó befektetéseket. Ebből következik az itteni alacsonyabb termelékenység és bérek is…

A múlt héten megtudtuk, hogy a magyar szomszédokkal szembeni lemaradás nem csökkenni fog, ahogy azt a politikusok ígérik nekünk, hanem mélyülni: a BMW bejelentette, hogy 1 milliárd eurót fektet be egy új magyarországi gyárba, ahol 1000 alkalmazott 150 000 elektromos gépkocsit fog gyártani évente, az iX3 és iX8 modelleket; a gyárat Debrecenben építik fel, vagyis ott, ahol a magyar autópálya véget ér és ahonnan nem indul már semmilyen autópálya Nagyvárad, egy olyan román autópálya végpontja felé, melyről mi, úgy tűnik, már régen lemondtunk…

Most akkor nézzük meg az összképet: az összes politikai párt jobb életet ígér nekünk, de egyesek igyekeznek is megvalósítani azt.

Két módja van a választók meghódításának:

az egyszerű, melyben összeszeded az összes pénzed és megemeled a nyugdíjakat és a közalkalmazottak bérét, vagy a bonyolult, melyben „fogat mosol” (vagyis infrastruktúrát fejlesztesz) és aztán olyan befektetők csókját élvezed, akik majd megemelik a tömegek bérét (akik nem feltétlenül állami alkalmazottak), amiből aztán nagyobb hozzájárulások lesznek a nyugdíjalapba.

Úgy tűnik, a mi politikusaink az első verziót választották: egy tollvonással megemelték a béreket és a nyugdíjakat, az ország megtelt hiper- és szupermarketekkel, a szűk és ócska utak pedig Magyarországon gyártott Mercedesekkel és Audikkal.

Az „illiberálisabb” és balekabb magyarok a bonyolult változatot választották: autópályákat építettek, a pénzüket zsugori módon kicsi és olcsó gépkocsikra költötték, de úgy tűnik, hogy jobb bérük és lendületben lévő iparuk van.
És miközben hozzájuk új befektetők érkeznek, akik nagy hozzáadott értéket produkáló gyárakat építenek majd,

mi sem ülünk karba tett kézzel, hanem azt is gajra vágjuk, amink még van.

Íme, például, hogyan alakult a Dacia gyártása 2013 óta:

* 2017: 313 883 egység

* 2016: 320 457 egység

* 2015: 339 204 egység

* 2014: 338 593 egység

* 2013: 342 620 egység

Azért mintha ez mégsem nézne ki olyan jól.

Az infrastruktúrával kapcsolatos gond szó szerint megfojtja a román autóipart.

Miközben a Renault már 2004 óta sír az oly sokszor megígért, igazi „délibábbá” vált Piteşti–Nagyszeben autópálya után, a Fordnak az a szerencséje, hogy Craiován van és egy jelentős vasúti fővonalhoz kapcsolódik, így aztán képes vasúton exportálni termelése 90 százalékát: a kürtösi vám és Craiova közötti út most 11 órát tart és ha egy szerelvény kicsúszik a számára biztosított időkeretből, akkor ez akár 24 órára is nőhet, a csodába illő 15 km/h-s átlagsebességet produkálva!

De kormányunk nem ér rá ilyen semmiségekre, a legnagyobb történelmi ellenségekkel kell elkeseredett harcot folytatnia: a kíméletlen nyelvtannal és a kegyetlen földrajzzal; azok, akik már legyőzték ezeket a félelmetes megpróbáltatásokat, nem gyanított eredeti ötletekre találnak magukban forrásokat: hol Görögországba küldik nyaralni a nyugdíjasokat az ostoba románoktól összegyűjtött adókból, hol szörnyűséges (27 tagú!) bizottságokat fizetnek, melyek megjátsszák, hogy 4 éven keresztül tárgyalnak egy olyan, a cernavodăi 3-as és 4-es reaktorok megépítésére vonatkozó szerződésről, melyet sohasem fognak aláírni…

Mégis egy egyszerű, de szívből jövő tanáccsal fejezem be: Lássatok neki, jó emberek, és mossatok fogat minél gyakrabban!

 

Az alcímeket a szerkesztőség adta.

comments powered by Disqus
A bejegyzés trackback címe: http://foter.ro/trackback/27698
Az ukrán nyelvű plakátok Ungvár, Munkács és Beregszász melletti főutak mentén jelentek meg.
Miután a Velencei Bizottság nyilvánosan is elkezdett aggódni a btk és az igazságügyi törvények módosításai miatt.
Ma még pompásan virítanak a gesztenyefák virágbugái a kolozsvári nemzeti színház oldalán. Október végén! De holnap már jön a hideg meg a zimankó. És az őszi tavasznak vége.
Ceaușescu a magyarok bőrén építgette a román nacionálkommunizmust, és reformok helyett szélsőséges nacionalizmussal takarózott, ahogy komolyabb válsághelyzetbe került.
Van remény? Erdély, a Partium és a Bánság szövetséget köt, hogy fejlesztési stratégiák terén bár, de leváljon a bukaresti bojárkormányról.
És ezzel még szinte semmit nem mondtunk a lesújtó kutatási eredményekről.
Ha tetszik, a mioritikus haza példásan bizonyított, már ami a rossz tanuló státust illeti. És a jelek szerint a tasli nem is fog soká késlekedni.
Határ a csillagos ég, persze, de itt az alapszükségletekről van szó.
Ötszáz éve is orvoshiány volt Erdélyben, nem csak ma.
Noha rém egyszerű forgatókönyv szerint zajlik ez a horrorfilm, elég sok pénzbe kerül. És alaposan ránk tud ijeszteni. Ja, és nem csak egy film.
Elvileg. Mert úgy lett kitalálva, hogy nem igazán ellenőrzi senki.
A román tudás fellegvárának lakói kábé csak a nacionalista hőbörgés szintjén fejtik ki tevékenységüket. Amúgy köszönik, jól élnek, és szarnak az utókorra. Sabin Gherman írása.
Még december elsején átadnák, ha már egyszer Centenáriumi híd a neve.
Érdekes, hogy miközben Romániában drasztikusan csökkent a EU iránti bizalom, Magyarországon éppen most mutat növekedést.