Monszunra emlékeztető időjárással fogadta a Svédország harmadik legnagyobb városa, a nagyjából Kolozsvárral azonos lakosságú, ám jóval kiterjedtebb Malmö a CFR focicsapatát és maroknyi szurkolótáborát. Párás, nedves hőség, néhány vad záporral kiegészítve jellemezte a szerda délelőttöt, miközben kisétáltunk az Öresund partjára, és körbejártuk a ma már múzeumként működő középkori várat, a Malmöhust. A meglehetősen zöld – számos parkkal és zöldövezettek rendelkező – város a méretéhez képest igen csendes volt, autót alig láttunk az utakon, viszont annál több biciklit.
Olvasson még:
Délután már kisütött a nap, és a hőség is elviselhetővé vált, így a városban összefuthattak egy barátságos sörözésre a malmöi és kolozsvári szurkolók. A haverság azonban csak a stadionig tartott, mert a közel 19 ezer svéd szurkoló pokoli hangulattal fogadta a CFR csapatát, amibe a buzdítás mellett az ellenfél folyamatos kifütyülése és a skót játékvezetőre zúduló állandó nyomás is belefért. Amilyen csendes volt napközben a város, olyan hangos volt a stadion népe, a világoskékbe öltözött aréna csak akkor csendesült el néhány pillanatra, amikor Damjan Djokovic ollózása besurrant a bal alsó sarokba – és ezzel a CFR kiegyenlítette a múlt kedden a Fellegváron összeszedett hátrányát.
A vasutasoknak a második gólra is megvolt az esélye, de Dahlin kapus védései megakadályozta a 0–2-t, igaz, a CFR is megúszta egy kapufával Rosenberg lövését.
A második félidőben aztán Traustason bombájánál már nem volt kegyelem, a világbajnokságot is megjárt izlandi középpályás bődületes lövéssel egyenlített.
Az egyre durvuló meccsen mindkét fél sérülések miatt vesztett el fontos játékosokat, előbb a CFR Deacot, majd a hazaiak Strandberget, de a meccs döntő pillanata Culio kiállítása volt.
Emberhátrányban hiába erőlködtek a kolozsváriak, a Malmö labdatartással tartotta az 1–1-es döntetlent, amelyet a végén úgy ünnepeltek szurkolói, mintha máris BL-t nyert volna csapatuk.