ABCentenárium
Szerző: Daniel Gorgonaru
2018. július 19. csütörtök, 10:10
Nem ártana a valóságot is észrevenni a nagy nemzeti melldöngetés közepette.

Mielőtt az állam intézményei által a Centenárium alkalmából szervezett különféle bulikon tapsolnánk, jó lenne figyelmesebben megnéznünk, hogy milyen nyilvánvaló „sikereket” értünk el az utóbbi 100 évben: az európai szégyenrangsor élén tanyázunk a civilizált társadalmat meghatározó elemi dolgok terén.

Elsők vagyunk néhány olyan területen, melyek inkább az afrikai és latin-amerikai országokhoz visznek közelebb bennünket, mint az EU-tagállamokhoz. Ahelyett, hogy ezeket az ügyeket tűznék napirendre, amelyek nem igazán válnak a becsületünkre és ahelyett, hogy realista megoldásokat keresnének ezekre, az állam vezetői paraszting-, dinnyefesztiválokkal, meg más hasonló huncutságokkal ünneplik a Centenáriumot. Egy másik kérdés, amelyet szintén kerülnek a román társadalomban, az akadémiait is beleértve, az a két világháború közötti romániai valóságra vonatkozik, mely időszakra most romantikus nosztalgiával tekintünk, de amely hazánkat, akárcsak most, az utolsó helyre helyezte Európában a korabeli civilizációs standardokat meghatározó fontos ügyekben.

Románia 1937–1938-as kiadású statisztikai évkönyve szerint hazánkban 1930-ban nagyjából 112 ezer halálesetet regisztráltak a 0 és 5 év közötti gyermekek körében, 585 ezres születésszám mellett. Gyakorlatilag minden ötödik megszületett gyermek egy éves koráig meg is halt. További 65 ezer gyermek 5 éves koráig halt meg és további 25 ezer 12 éves koráig. Románia a legmagasabb gyermekhalandósági arányú országok közé tartozott. Románia a gyermekhalandóság tekintetében 2017-ben az utolsó helyen van az Európai Unióban: tavaly 1400 gyerek halt meg egyéves kora előtt.

Románia másik „sikerterülete”, szintén 1930-ból: az írástudatlanság. 18 millió lakos mellett több mint 6,5 millió írástudatlan volt. Szó szerint írástudatlan, mert akkoriban a funkcionális analfabetizmust még nem vizsgálták, de minden bizonnyal akkor is elég sokan voltak azok, akik nem értették, amit olvasnak. A mába visszatérve: 2017-ben Románia az első helyen van Európában az írástudatlanság terén, most pedig a funkcionális analfabéták aránya az, melyben „sikerül” elütnünk az EU más államaitól.

Itt csak két aspektust emeltem ki. Más területeken is egyértelműen mi vagyunk Európa negatív bajnokai. Ebből azt fontos leszűrnünk, hogy ha csak ostoba melldöngetésre használjuk fel a Centenáriumot, és azzal dicsekszünk, hogy milyen nagy nemzet vagyunk, akkor ezzel csak továbbra is változatlanul hagyjuk ezeket az állapotokat, újabb száz évre szőnyeg alá söpörjük a problémákat ahelyett, hogy tükörbe néznénk és őszinték lennénk önmagunkhoz, az őseinkhez, de az utódainkhoz is, akik talán megérdemelnének egy jobb jövőt.

comments powered by Disqus
A bejegyzés trackback címe: http://foter.ro/trackback/27429
Négy nagyváros a kezébe vette a sorsát. Elkezdődött volna a gyakorlati regionalizálás? És vajon mit fog szólni mindehhez a bukaresti bojárság?
Többször át lett ismételve és fel lett mondva a lecke a román-magyar érdemi párbeszéd elkezdésének a fontosságáról az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács pénteki, kolozsvári konferenciáján. Idén is.
Jobban játszott, de nem eléggé jól Athénban a magyar válogatott.
Tanulság: nyugodtan lehet kutatni a szekus besúgók után, amíg szembe nem jön valaki, aki túl magas polcon van.
Még a siralmas téesznyugdíjakat is bankkártyára utalná az állam.
A gesztus értékelendő, de ettől még nincs mit ünnepelni.
Mert egy putyinista-erdoganista beütésű autarchikus ceauşiszta nemzetállam. És nincs politikai víziója. És nem akar integrálódni. És, hopp, hasonlítani igyekszik Magyarországhoz.
Ezt persze könnyű leírni. Dragneát és csapatát kifüstölni a kormány épületéből annál nehezebb. És lehet, kicsit kevés is hozzá ez a Klaus Iohannis.
A gyulafehérvári román nemzetgyűlésről sok szó esik a centenárium évében, de csak kevesen beszélnek arról, hogy 1918 decemberében ellen-nagygyűlést is tartottak Kolozsváron. Erről is beszélt a Korunk Akadémia legutóbbi meghívottja, Fodor János történész.
Semmit nem tudni róluk, de valószínű, hogy más nyelven tanulják az ábécét.
A dühös fuvarozókat lebeszélték a sztrájkról néhány ígérettel.
Nem vehetnek örökbe gyereket a meleg párok.
Református szórványmagyarok, szász evangélikusok, bukovinai lengyel és székely katolikusok nyomában jártunk, megnéztük a román ortodoxok egykori kulturális fellegvárait is.
A szerzőnek teljes mértékben igaza van: Bukarest abszolút nem Budapest! De teljesen más okok miatt, mint amiket felsorol.