A közigazgatási törvénykönyv tervezete törvénybe iktatja a magyar autonómiát Erdélyben

A háttérben természetesen Magyarország áll, ugrásra készen.
Hirdetés

Egy olyan időszakban, amikor a főbb napilapok és tévéadók figyelmét a kormánnyal szembeni bizalmatlansági indítvány, illetve a büntetőtörvénykönyv és a büntető eljárási törvénykönyv kötötték le, kevesebben figyeltek arra, mi történik a közigazgatási törvénykönyv tervezetével, mely dokumentumnak – elfogadását követően – hazánk teljes közigazgatását kellene vezérelnie.

Annak, hogy ez a lépés viszonylag kisebb médiafigyelmet kapott, valószínűleg nem annyira a jelentéktelenségének, mint inkább a Szenátusban és a Képviselőházban kapkodva hozzáadott rendelkezéseknek tulajdonítható, melyek néhol rendkívül veszélyessé teszik tervezetet a szuverén és egységes román állam eszméjére nézve.

Ezt azért mondjuk, mert az RMDSZ-es parlamenti képviselők – mint általában – példásan kihasználták a hazánkban kialakult feszült társadalmi-politikai helyzetet és – a saját, illetve Magyarország érdekeit nézve – sikerült beiktatniuk egy sor olyan rendelkezést a közigazgatási törvénykönyvbe, melyek nem tesznek egyebet, mint

szinte teljesen eltüntetik a román állam fennhatóságát az ország egyes térségeiben,

azokban a régiókban, ahol a román lakosság számbelileg kisebb mértékben van jelen. Ráadásul ezt a következtetést nem egy csoport román nacionalista vonta le, akik igyekeznek az erre az országra lesújtó minden bajjal megvádolni az RMDSZ-t. Ezt a következtetést, feketén-fehéren, Hargita Megye Tanácsának elnöke, Borboly Csaba vonta le egy nemrég megjelent interjújában, melyben nem többet és nem kevesebbet állított, mint azt, hogy a közigazgatási törvénykönyv elfogadása az autonómia elérését segítené elő!!! További részletek itt.

A közigazgatási törvénykönyv kapcsán megfogalmazott javaslatok gondos elolvasását követően nem tehetünk mást: igazat adunk Borboly Csaba úrnak, akit amúgy bármivel meg lehet vádolni, csak román nacionalizmussal nem! Az RMDSZ ezzel a tervezettel fel akarja hígítani a kormánymegbízott szerepét, hogy az többé ne tudja – ugyanolyan következetességgel – támadni a helyi közhatóságok által elfogadott döntéseket. Azok számára, akik nem ismerik részleteikben azokat a gondokat, melyekkel az évek során a Hargita, Kovászna és Maros megyei kormánymegbízottak szembesültek, elég néhány sokatmondó példát felidéznünk:

1. Az úgynevezett székely zászló arrogáns kitűzése

a Hargita és Kovászna megyei polgármesteri hivatalokra és megyei tanácsi elnökségek épületeire, de a városi kórházak épületeire és – talán ez a legveszélyesebb – iskolákra is! Számos per indult, melyek mindegyikét, abszolút mindegyikét a kormánymegbízottak nyerték meg a bíróságokon, ami ennek a Székely Nemzeti Tanács által 2004-ben kitalált autonomista jelképnek a közintézményekről való eltávolítását illeti. És mindennek a tetejében számos RMDSZ-es polgármester, még jogerős ítéletek ellenére is, megtagadta a bírósági döntés végrehajtását. A kormánymegbízottaknak újra fel kellett lépniük, újra bíróságokon, hogy kikényszerítsék egy napi bírság kirovását a bírósági döntés végre nem hajtása miatt. Egyes települések vezetőit csak így sikerült rákényszeríteni arra, hogy eltávolítsák egy olyan régió állítólagos zászlóját, mely valójában és jogilag sohasem létezett a történelemben! Egyes Magyarország-zászlókról már nem is beszélve, melyeket a kisebbség bizonyos eseményei alkalmával tüntetőleg kitűztek egyes közintézményekre és hónapokig ott felejtettek. A kormány helyi képviselőjének közbelépése nélkül ezek a zászlók valószínűleg még mindig a román állam közintézményein lobognának!

2. Olyan határozatok elfogadása a Kovászna, Hargita és Maros megyei helyi tanácsok egy része (valamivel több, mint 60) által, melyekben a magyar nyelv hivatalossá tételét követelték Kovászna, Hargita és Maros megyékben, illetve tárgyalások megkezdését az állítólagos régió autonómiájának eléréséről! A kormánymegbízottak az összes ilyen természetű határozatok ellen közigazgatási eljárást indítottak és ezek mindegyikét, abszolút mindegyiket, kivétel nélkül a bíróság jogerősen megsemmisítette!

3. Kétnyelvű vagy kizárólag magyar nyelvű táblák elhelyezése a Székelyföld egyes településeinek bizonyos utcáin,

megsértve a jelenlegi jogi keretet. Még rosszabb, megpróbálták a román nép történelme szempontjából nagy jelentőségű utcák, mint például a December 1. utcák nevét magyar nyelven teljesen irreleváns elnevezésekre cserélni. A három megye kormánymegbízottainak határozott fellépése nélkül az ilyenfajta helyzetek az idők folyamán folytatódtak volna, elkerülhetetlen módon a kérdéses régió elmagyarosításának fokozódásához vezetve.

Megpróbáltunk felidézni néhányat a jelentős, nyilvánvaló és kihívó példák közül, melyek azt bizonyítják, hogy a kormánymegbízott szerepének bármiféle felhígítása holmi kisszerű érdekeket szolgál, melyeknek nincs közük a közigazgatáshoz. Ellenben közük van a román állam alapvető hatásköreinek súlyos károsításához, annál is inkább, hogy már egyáltalán nem titok, hogy az ilyenfajta autonomista akciókat nyíltan támogatják a budapesti hatóságok, melyek

közvetlenül érdekeltek abban, hogy az RMDSZ vagy etnikai alapon létrehozott más pártok és pártocskák tagjai közvetítésével átvegyék az ellenőrzést a régió felett.

A másik nagy gond ezzel a közigazgatási törvénykönyvvel az, hogy a magyar nyelv hivatalossá tételét jelenti azokban a térségekben, ahol ez az etnikum számbelileg meghaladja a román lakosságot. A törvénykönyv gyakorlatilag lehetővé teszi kétnyelvű űrlapok bevezetését a közigazgatásban, és ami még rosszabb, előírja, hogy ezeket a Románia Kormányának alárendelt Etnikumközi Kapcsolatok Hivatala, illetve a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet állítják össze. A dolgok látszólag nem tűnnek annyira súlyosnak, de ha megnézzük, hogy mindkét intézmény az RMDSZ feltétlen ellenőrzése alatt áll, elmondhatjuk, hogy ez a közigazgatási törvénykönyv egy politikai szervezet jogát szentesíti arra, hogy közokiratokat bocsájtson ki az állam hivatalos nyelvétől eltérő nyelven, az ország egyes régióiban. Ez a közigazgatási törvénykönyv követelményként szentesíti a magyar nyelv hivatalossá tételét azzal is, hogy kötelezővé teszik annak használatát az összes olyan térségben, ahol a kisebbség aránya meghaladja a 20 százalékot, a kormánymegbízotti hivatalokban és az összes vidéki kihelyezett intézményben. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a közigazgatási törvénykönyvnek ez a tervezete – nem tudjuk milyen okból –

hivatalossá teszi a magyar nyelv használatát a román állam központi intézményeiben, különösen Románia Kormánya szintjén.

Még rosszabb, az RMDSZ szabálysértési bírságok bevezetését is tervezi arra az esetre, ha a román állam képviselői nem hajtják végre a törvényjavaslatot. Miközben az RMDSZ számos vidéki képviselője alig tud kinyögni néhány szót román nyelven, ha erre kényszerül, és senki sem bünteti meg őket emiatt!

Hirdetés

Ez csak néhány azokból a súlyos rendelkezésekből, melyeket az RMDSZ beiktatott a közigazgatási törvénykönyv tervezetébe és melyeket kapkodva elfogadtak a román kormánykoalíció vezetői. Egy adott pontig meg tudjuk érteni, hogy egy bizonyos politikai célnak alárendelt tárgyalásokról, szövetségekről van szó Románia Parlamentjében. De azt nem tudjuk megérteni, hogy egy román párt, akármi is a neve és akármekkora, miként tud gondolkodás nélkül elfogadni ilyenfajta rendelkezéseket, melyek alkalmazása biztosan nagy kárt fog okozni a román államnak és magának a nemzeti egység és szuverenitás eszméjének. A közigazgatási törvénykönyv tervezetében szereplő ilyenfajta rendelkezések törvénybe iktatása, a mi szemszögünkből nézve, nem a nemtörődömséggel vagy közömbösséggel egyenértékű, hanem Románia érdekeinek elárulásával. Mit képzeltek, parlamenti képviselő urak, akik elfogadtok ilyenfajta, az RMDSZ által Budapesten keresztül a torkotokon lenyomott aberrációkat, mit fognak gondolni rólatok az erdélyi románok, akiknek effektív módon nem lesz már semmilyen esélyük a túlélésre azokban a térségekben, ahol kisebbségben vannak?

Tényleg annyira fontos az egyes román politikai vezetők és Magyarország kormányfője közötti haverság,

hogy megfeledkezünk arról, hogy ott, a Nép Házában (a román parlament Ceauşescu-korszakban használt neve – a szerk.) elsősorban Románia érdekeit kell védelmezni? A történelem biztosan nem fogja elfelejteni az ilyenfajta felesleges gesztusokat, az ebben az országban élő emberek effektív elárulását úgy, hogy még csak nem is tudjuk, pontosan miért?! Az elmúlt sok-sok év tapasztalata egy egyszerű dolgot mond nekünk… ha törvénybe iktatnak egy rendelkezést, szinte lehetetlen visszatérni a korábbi állapothoz, ami alapján úgy becsüljük, hogy ha valaki tényleg Románia javát akarja, akkor el kell távolítania a közigazgatási törvénykönyv tervezetéből az RMDSZ által, valószínűleg Magyarország közvetlen javaslatára bevezetett aberrációkat! Gyerünk, parlamenti képviselő urak, próbáljuk meg a huszonötödik órában kijavítani, amit még lehet. Igaz, hogy egyes ellenzéki pártok bejelentették, hogy megtámadják az Alkotmánybíróságon ezeket a rendelkezéseket, de ugyanilyen igaz és sokkal egészségesebb az, ha ezeket a rendelkezéseket még elfogadásuk előtt lesöprik a tárgyalóasztalról!

Végül egy hír, mely a g4media.ro oldalon jelent meg a hétvégén, és azt jelezte, hogy a Románia által az EU Tanácsának elnöksége alatt elsődlegességként kezelni tervezett témakörökről szóló, a Politico portálnak elküldött dokumentumban megtalálható egy javaslat a nemzeti kisebbségek jogvédelmének az Európa Tanács megállapodásaiban meglévő rendelkezéseknek az európai jogba való átvételével történő kiterjesztéséről. További részletek itt.

A Külügyminisztérium által szűkszavúan, de hiteltelenül cáfolt hír nem igazán keltené fel a figyelmet, ha nem tudnánk az RMDSZ egyik májusi közleményéről, melyben megemlítik, hogy éppen az RMDSZ-től származik egy ilyenfajta javaslat. Itt hívnánk fel a figyelmet a magyar szervezet szerepvállalására a Budapest által közvetlenül támogatott, Minority Safepack-nek nevezett európai polgári kezdeményezés melletti agresszív lobbizási kampányban, mellyel Magyarország nem többet és nem kevesebbet akar, mint bizonyos jogi normák kikényszerítését az EU szintjén, melyek kötelező standarddá tennék a kisebbségek kollektív jogait és megteremtenék a szükséges pályát a területi autonómia számára.

Ez annál inkább riasztó, hogy a Fidesz-rezsimnek a Kelemen Hunor által vezetett romániai fiókszervezete által egyértelműen támogatott euroszkeptikus és ultranacionalista szándékok voltaképpen

az európai társadalom szétdarabolását és szegregálását célozzák.

Ez a lépés – azon nemrég leleplezett célkitűzéssel együtt, mely az energetikai biztonság szavatolására irányuló EU-s konstrukciók levegőbe röpítésére és Románia gáztartalékainak ellenséges átvételére irányul – nem tesz egyebet, mint Oroszország stratégiai érdekeit szolgálja Európában. Ilyenfajta javaslatok beillesztése Románia elsődleges témakörei közé nemcsak a román állam regionális stratégiára vonatkozó elképzelésének hiányát bizonyítaná, hanem az európai jogi normák mélységes nem ismeretét, ezért reméljük, hogy a külügyminisztérium nem túl meggyőzően előadott cáfolata megfelel az igazságnak.

Felmerül bennünk a kérdés, hogy ha az RMDSZ, valójában Budapest mindezen célkitűzései megvalósulnak majd, miként játssza le Kelemen Hunor a 2019-es európai parlamenti választás játszmáját. Mert egy dolog biztos: az RMDSZ annak a modellnek a megtestesítője, mely minden partnerét átveri, azt a közösséget is beleértve, melyet képviselnie kellene és teszi ezt mindaddig, míg el tudja érni a saját vezetőinek előnyös céljait és kiszolgálja a Magyarországról a szolgalelkűségért kínált eurómilliókkal együtt érkező parancsokat.

 

Az alcímeket a szerkesztőség adta.

Hirdetés