A csütörtöki nap bombahíre, ugye, az volt, hogy nem jogerősen ugyan, de a bíróság három és fél év letöltendő börtönbüntetésre ítélte Liviu Dragneát, a Szociáldemokrata Párt (PSD) és a román képviselőház elnökét.
Azóta is azon pörög a sajtó, a politikum, no meg a közvélemény, hogy vajon mit fog tenni az immár kétszeresen elítélt pártvezér. Lemond? Nem mond le? A kormány PSD- és Dragnea-hű tagjai, például Paul Stănescu miniszterelnök-helyettes, Lia Olguța vasilescu munkaügyi miniszter, Carmen Dan belügyminiszter, és persze Viorica Dăncilă miniszterelnök természetesen biztosították a Vezért hűségükről, és kijelentették, szerintük egyáltalán nem kellene lemondania semmiféle tisztségről. Hiszen amíg az ítélet nem jogerős, addig jogilag Dragnea úr ártatlan. Akkor meg minek mondjon le?
Olvasson még:
Igen ám, de egy jogállamban ilyenkor illik azt mondani, hogy oké, ártatlannak minősülök, de mivel politikailag nem vagyok éppen hófehér, hát szépen visszavonulok, amíg tart a vihar. És érdekes, vagy éppen normális módon Liviu Dragnea megtette ezt a lépést három évvel ezelőtt, amikor 2015-ben egy év felfüggesztett börtönbüntetést kapott a Traian Băsescu államfői tisztségből való felfüggesztésére kiírt 2012-es népszavazáson elkövetett választási csalás miatt.
Akkoriban Dragnea úr a PSD ügyvezető elnöke, továbbá a Ponta-kormány miniszterelnök-helyettese és fejlesztési minisztere is volt. És közeli emberei akkor is támogatták. És mégis: mindhárom tisztségéről lemondott, önként. Lépését azzal indokolta, hogy ugyan nem ért egyet a bíróság ítéletével, ám tiszteletben tartja azt. És ha így alakult, akkor vissza kell lépnie, mondta annak idején. Merthogy Dragnea úr számára bármely tisztségnél fontosabb volt a méltóság.
Nos, lehet tippelni, megmaradt-e Dragnea úr méltóság iránti rajongása, vagy épp alább hagyott.