Tízpontos
Jean St'Ay
2018. június 22. péntek, 12:23
Amikor ugyanis első alkalommal verték fejbe a bírói kalapáccsal, bizony megtette, amit ilyenkor tenni szokás.

A csütörtöki nap bombahíre, ugye, az volt, hogy nem jogerősen ugyan, de a bíróság három és fél év letöltendő börtönbüntetésre ítélte Liviu Dragneát, a Szociáldemokrata Párt (PSD) és a román képviselőház elnökét.

Azóta is azon pörög a sajtó, a politikum, no meg a közvélemény, hogy vajon mit fog tenni az immár kétszeresen elítélt pártvezér. Lemond? Nem mond le? A kormány PSD- és Dragnea-hű tagjai, például Paul Stănescu miniszterelnök-helyettes, Lia Olguța vasilescu munkaügyi miniszter, Carmen Dan belügyminiszter, és persze Viorica Dăncilă miniszterelnök természetesen biztosították a Vezért hűségükről, és kijelentették, szerintük egyáltalán nem kellene lemondania semmiféle tisztségről. Hiszen amíg az ítélet nem jogerős, addig jogilag Dragnea úr ártatlan. Akkor meg minek mondjon le?

Igen ám, de egy jogállamban ilyenkor illik azt mondani, hogy oké, ártatlannak minősülök, de mivel politikailag nem vagyok éppen hófehér, hát szépen visszavonulok, amíg tart a vihar. És érdekes, vagy éppen normális módon Liviu Dragnea megtette ezt a lépést három évvel ezelőtt, amikor 2015-ben egy év felfüggesztett börtönbüntetést kapott a Traian Băsescu államfői tisztségből való felfüggesztésére kiírt 2012-es népszavazáson elkövetett választási csalás miatt.

Akkoriban Dragnea úr a PSD ügyvezető elnöke, továbbá a Ponta-kormány miniszterelnök-helyettese és fejlesztési minisztere is volt. És közeli emberei akkor is támogatták. És mégis: mindhárom tisztségéről lemondott, önként. Lépését azzal indokolta, hogy ugyan nem ért egyet a bíróság ítéletével, ám tiszteletben tartja azt. És ha így alakult, akkor vissza kell lépnie, mondta annak idején. Merthogy Dragnea úr számára bármely tisztségnél fontosabb volt a méltóság.

Nos, lehet tippelni, megmaradt-e Dragnea úr méltóság iránti rajongása, vagy épp alább hagyott.

comments powered by Disqus
A bejegyzés trackback címe: http://foter.ro/trackback/27071
A báthorysokra is kiterjesztenék a pár hete indult kísérleti projektet.
A politikai talpnyalók sajnos nem jobbak, ha történetesen erdélyiek. Sabin Gherman írása.
Bukarest szerint megvannak az újabb székely terroristák: az udvarhelyi művészetis diákok.
És került Erdély elkerülhetetlenül Romániához. Centenáriumi minisorozat az impériumváltásról.
Tíz év sztrádaépítéseit vizsgálta régiókra lebontva az EU statisztikai hivatala. Elképesztő, de Románia is szerepel a toplistán.
Újabb vádemelések történtek az utóbbi idők legnagyobb egyetemi korrupciós botrányában.
Az Orbán-ellenes eurohadjárat után úgy tűnik, Európában ma csak az demokrata, aki liberális. Traian Ungureanu írása.
Megtalálták a kiskaput, hogyan húzzák le előfizetőiket a külföldi telefonhasználatért. A hatóságok vizsgálódnak az ügyben.
Dăncilă szerint a népszavazás nem a szexuális kisebbségek ellen irányul.
Valóban, miért is kellene Erdélynek eltűrnie a bukaresti központ zsarnokságát? Sabin Gherman írása.
Háromezer pedagógus írta alá a miniszternek küldött tiltakozó petíciót.
Politikai Főnix-madarakként térnének vissza az élvonalba.
A politikai stratéga egyrészt rosszabbnak tartja Orbán Viktor Magyarországát Iránnál, másrészt vágyik egy mioritikus Orbán Viktorra. Nem vicc, tessék olvasni.
Jean-Claude Juncker beszéde pont olyannak tűnik, mint maga az Európai Bizottság elnöke. Fáradt, megöregedett.