Tízpontos
Jean St'Ay
2018. június 22. péntek, 12:23
Amikor ugyanis első alkalommal verték fejbe a bírói kalapáccsal, bizony megtette, amit ilyenkor tenni szokás.

A csütörtöki nap bombahíre, ugye, az volt, hogy nem jogerősen ugyan, de a bíróság három és fél év letöltendő börtönbüntetésre ítélte Liviu Dragneát, a Szociáldemokrata Párt (PSD) és a román képviselőház elnökét.

Azóta is azon pörög a sajtó, a politikum, no meg a közvélemény, hogy vajon mit fog tenni az immár kétszeresen elítélt pártvezér. Lemond? Nem mond le? A kormány PSD- és Dragnea-hű tagjai, például Paul Stănescu miniszterelnök-helyettes, Lia Olguța vasilescu munkaügyi miniszter, Carmen Dan belügyminiszter, és persze Viorica Dăncilă miniszterelnök természetesen biztosították a Vezért hűségükről, és kijelentették, szerintük egyáltalán nem kellene lemondania semmiféle tisztségről. Hiszen amíg az ítélet nem jogerős, addig jogilag Dragnea úr ártatlan. Akkor meg minek mondjon le?

Igen ám, de egy jogállamban ilyenkor illik azt mondani, hogy oké, ártatlannak minősülök, de mivel politikailag nem vagyok éppen hófehér, hát szépen visszavonulok, amíg tart a vihar. És érdekes, vagy éppen normális módon Liviu Dragnea megtette ezt a lépést három évvel ezelőtt, amikor 2015-ben egy év felfüggesztett börtönbüntetést kapott a Traian Băsescu államfői tisztségből való felfüggesztésére kiírt 2012-es népszavazáson elkövetett választási csalás miatt.

Akkoriban Dragnea úr a PSD ügyvezető elnöke, továbbá a Ponta-kormány miniszterelnök-helyettese és fejlesztési minisztere is volt. És közeli emberei akkor is támogatták. És mégis: mindhárom tisztségéről lemondott, önként. Lépését azzal indokolta, hogy ugyan nem ért egyet a bíróság ítéletével, ám tiszteletben tartja azt. És ha így alakult, akkor vissza kell lépnie, mondta annak idején. Merthogy Dragnea úr számára bármely tisztségnél fontosabb volt a méltóság.

Nos, lehet tippelni, megmaradt-e Dragnea úr méltóság iránti rajongása, vagy épp alább hagyott.

comments powered by Disqus
A bejegyzés trackback címe: http://foter.ro/trackback/27071
Százak próbálják kiásni Temesvárt a hóból, míg Robuék dísztanácsüléseznek. De hát mit tegyenek, ha most van az évforduló?
Az új alakulat a MRI helyét veszi át.
Ha mindenki olyan hitelesen és érdekesen beszélne a függőségről, mint Kalóz János pszichológus-addiktológus, lehet, hogy kevesebb szerhasználó lenne. Megtudtuk, mitől lesz függő valakiből és hogyan lehet ebből kimászni.
146 éve született a magyar színjátszás meghatározó alakja, a kolozsvári Hollywood atyja.
Elkezdődött a harc az erdélyi és bánsági városok által képviselt sikeres fejlődési modell és a bukaresti atyuska modellje között.
Annak idején nem csak a magyaroknak, sok románnak sem fűlt a foga a nagy egyesüléshez. Főleg, miután látták, hogy jár el az új főváros Erdéllyel szemben.
Mutatjuk, hogyan alussza téli álmát az Europa Nostra-díjas település.
Szigorítják a csendháborítással járó bírságokat.
Mi is a helyzet a Nyugati Szövetséggel? Sabin Gherman sorra veszi a dolgokat, hogy ne szenvedjenek tovább a habzószájú nacionalisták.
Úgyhogy hagyjuk a hazaáruló dumát az erdélyi Svájcról, kedves Cristian Tudor Popescu, kedves álújságírók. Mondja a nemzeti lánggal lobogó szerző.
Egyre nagyobb és hangosabb a zártkörű buli.
Igaz ugyan, hogy Ecaterina Andronescu, a régi-új oktatási miniszter tudja, mennyi kétszer kettő, viszont az oktatási stratégiák szétcseszése terén is markánsan bizonyított.
Leszámol az újkapitalizmus iránti illúziókkal és egy globalizációkritikus, ökopolitikai alternatívát mutat fel Zöld jelzés - Vázlat egy új politikához című, nemrég Kolozsváron is bemutatott könyvében az LMP volt vezetője.
És amúgy sem lesz képes semmit megvalósítani.