Lassan lerágott teniszütővé válik az eset: a mindenféle határokat feszegető Charlie Hebdo szatirikus lap közölt egy karikatúrát Simona Halepről, a Roland Garros-i győzőről.

A román közvélemény felrobbant: háborogtak az emberek a Facebook-on, a média a platformokon, a politikusok a tévében, szóval nagy cirkusz lett a dologból. Eladdig, hogy az Európában élő románok egyesületeinek szövetsége (FADERE) perrel fenyegette meg a Charlie Hebdót.

Nos, egy szatirikus lap nem azért az, ami, hogy egy ilyen ziccert kihagyjon. Laurent Sourisseau, becenevén Riss, a Charlie Hebdo igazgatója és főszerkesztője írt is egy vezércikket a témában. Ebből idézünk:

„A múlt héten történt, hogy Románia – amely azért adott nekünk nagy komikusokat, például a vicces Mircea Eliadét és a bohóc Ciorant – megharagudott Franciaországra egy rajz miatt, amely a Roland Garros-i nagydíjat éppen megnyerő teniszezőt ábrázolja. Hatvanegy évvel az európai gazdasági közösség létrejötte után elszörnyedve észleljük, hogy az európaiaknak semmiféle humorérzékük nincs. Annak ellenére, hogy létrejött az acél-szén paktum, a CEEA (az európai atomenergia közösség) és a Schengen-térség, az európai építkezés egyik alapvető építőtelepét még nem üzemelték be: a humor Európájáról van szó.  Enyhítő körülmény a románok számára, hogy Európa alapító atyái – Jean Monnet, Robert Schuman, De gasperi vagy Adenauer… – sem voltak nagy humoristák. A közös európai pénz után vajon létrehozunk egyszer egy közös európai humort is? Minden ország szigorúan védi humorisztikai hagyományait és nem engedi, hogy Brüsszel beleszóljon. A humor, ahelyett, hogy közel hozzon bennünket egymáshoz, széthúzást okoz. Még egyet Európában? Ki menti meg Európát a humorisztikai hajótöréstől? A migránsok az Aquariusról? Miért is ne?”

Egy dolog biztos: a szöveg újabb vitahullámot fog gerjeszteni arról, mi is a humor, és hol vannak a határai. Mivel lehet viccelni, és mivel nem? És hogyan?