Igazság, ügy
béel
2018. június 14. csütörtök, 12:03
Ezt nem mi mondjuk, hanem a legfelsőbb bíróság elnöke.

Áll a bál az igazságszolgáltatásban, és nem csupán az igazságügyi törvények futószalagon történő módosítása miatt: most éppen Cristina Tarcea, a legfelsőbb bíróság elnöke panaszkodik arra, hogy egyes körök megpróbálnak nyomást gyakorolni a bírákra.

Tarcea csütörtökön, a Legfelsőbb Igazságszolgáltatási Tanács (CSM) ülésén jelentette be, hogy a Legfelsőbb Védelmi Tanácshoz és az Igazságszolgáltatási Felügyelethez fordul, miután olyan hírek jelentek meg a médiában, hogy több alkalommal is ellátogatott a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) protokoll-villáiba.

Tarcea elmondta: hozzá is eljutottak azok a jelentések, amelyek arra figyelmeztetik a tanács tagjait, hogy gyakori látogatója a SRI protokoll-villáinak. Lépését azzal indokolja, mivel „nem egy normális társadalomban élünk, pontosan azért, mert egy borzalmas, általános manipuláció tanúi vagyunk, amelynek végső soron nincs más célja, mint az igazságszolgáltatási folyamat megakadályozása”.

A bírónő emlékeztetett: mindez a bírákkal szembeni nyomásgyakorlásként értékelhető egy olyan időszakban, amikor fontos ügyekben várhatók ítéletek.

Tarcea állítása szerint az intézményes kereteken kívül semmiféle találkozón nem vett részt a SRI tagjaival.

 

comments powered by Disqus
A bejegyzés trackback címe: http://foter.ro/trackback/26968
Négy nagyváros a kezébe vette a sorsát. Elkezdődött volna a gyakorlati regionalizálás? És vajon mit fog szólni mindehhez a bukaresti bojárság?
Többször át lett ismételve és fel lett mondva a lecke a román-magyar érdemi párbeszéd elkezdésének a fontosságáról az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács pénteki, kolozsvári konferenciáján. Idén is.
Jobban játszott, de nem eléggé jól Athénban a magyar válogatott.
Tanulság: nyugodtan lehet kutatni a szekus besúgók után, amíg szembe nem jön valaki, aki túl magas polcon van.
Még a siralmas téesznyugdíjakat is bankkártyára utalná az állam.
A gesztus értékelendő, de ettől még nincs mit ünnepelni.
Mert egy putyinista-erdoganista beütésű autarchikus ceauşiszta nemzetállam. És nincs politikai víziója. És nem akar integrálódni. És, hopp, hasonlítani igyekszik Magyarországhoz.
Ezt persze könnyű leírni. Dragneát és csapatát kifüstölni a kormány épületéből annál nehezebb. És lehet, kicsit kevés is hozzá ez a Klaus Iohannis.
A gyulafehérvári román nemzetgyűlésről sok szó esik a centenárium évében, de csak kevesen beszélnek arról, hogy 1918 decemberében ellen-nagygyűlést is tartottak Kolozsváron. Erről is beszélt a Korunk Akadémia legutóbbi meghívottja, Fodor János történész.
Semmit nem tudni róluk, de valószínű, hogy más nyelven tanulják az ábécét.
A dühös fuvarozókat lebeszélték a sztrájkról néhány ígérettel.
Nem vehetnek örökbe gyereket a meleg párok.
Református szórványmagyarok, szász evangélikusok, bukovinai lengyel és székely katolikusok nyomában jártunk, megnéztük a román ortodoxok egykori kulturális fellegvárait is.
A szerzőnek teljes mértékben igaza van: Bukarest abszolút nem Budapest! De teljesen más okok miatt, mint amiket felsorol.