Apa, kezdődik!
Szerző: Boros Miklós
2018. június 13. szerda, 17:10
Csütörtöktől egy hónapig (szinte) minden a foci körül forog.

Az oroszok nagyon tudnak valamit, mert alig négy évvel minden idők legdrágább (téli!) olimpiája után most megrendezik minden idők legdrágább futball-világbajnokságát. A világ szörnyülködött, majd aggódott, amikor 2014-ben Brazília 11,6 milliárd eurót költött a foci-vb rendezésére és azóta se használt stadionokat épített fel az amazonasi őserdő közepén, erre most Putyinék 14,3 milliárdot vettek ki a nagy orosz perselyből. Plusz azt a pénzt, ami egyetlen hivatalos számlán sem szerepel, de szükség volt rá a FIFA végrehajtó bizottságának meggyőzéséhez, hogy a belga–holland, spanyol–portugál és angol pályázatokkal szemben az orosz projektet válassza. És láss csodát, 22-ből 13 tag úgy vélte, jobb helye van Szaranszkban és Szamarában a világbajnokságnak, mint Barcelonában vagy Liverpoolban.

Vlagyimir Putyin orosz elnök a trófeával.

2010. december másodika a sportdiplomácia egyik legsötétebb napjaként vonul be a labdarúgás történelmébe, az oroszok szerencséjére azonban az igazi vihar Katar miatt tört ki, amely ugyanaznap az Egyesült Államok, Dél-Korea, Japán és Ausztrália elől vette meg vitte el a 2022-es torna rendezését. Ez a vihar kellett Sepp Blatter elnök és a fél FIFA-vezérkar bukásához, álszentségben azonban utódaik felveszik velük a versenyt: a helyszínváltoztatás lehetősége egyetlen pillanatra sem merült fel.

Úgyhogy az oroszok szépen felhúztak kilenc majdani fantomstadiont, a legtöbbet történelmi-kulturális okokból szimbolikus városokban, függetlenül attól, hogy az adott település focija milyen szinten van. Így kapott vb-szintű stadiont a második ligás Rotor Volgográd, az Olimpijec Nizsnij-Novgorod és a Baltyika Kalinyingrád, de még az előző szezonban harmadosztályú Mordovia Szaranszk is. És így tudják újra használni a 2014-es olimpia óta üresen álló Fist Arénát Szocsiban.

A Kresztovszkij stadion Szentpéterváron.

Nem számított, mibe került: a szentpétervári Kresztovszkij-stadion költségei menet közben megduplázódtak és átlépték az egymilliárd eurót. Az orosz vezetés egyszerűen meg akarja mutatni, hogy képes megrendezni a világ második legnagyobb volumenű sporteseményét, és kész.

Az sem zavar senkit, hogy Putyin meghívta a 2021-ig minden futballal kapcsolatos tevékenységtől eltiltott Blattert a világbajnokságra, vagy hogy a szervezőbizottság elnöke az a Vitalij Mutko egykori sportminiszer, akit a NOB életre szólóan kitiltott az olimpiákról, mint az orosz állami doppingprogram egyik irányítóját. Mutko azonban, aki négy éve a téli olimpiát is megszervezte csekély 50 milliárdból, továbbra is élvezi Putyin bizalmát, a FIFA pedig csak annyit tett az ügyben, hogy a doppingellenőrzéseket kivette a házigazdák kezéből.

A szenegáli válogatott orosz földre érkezik.

Az, hogy szurkolói szempontból ez nem lesz egy jó világbajnokság, senkit sem érdekel. Dél-Afrika és Brazília messzebb volt a futballturizmust a legmagasabb szinten és a legnagyobb mértékben űző Európától, mégis tízezrével mentek oda a drukkerek, akik meg tudták fizetni a jegy- és repülőárakat. A rivális szurkolókat – elsősorban az angolokat és a lengyeleket –  ellenségként kezelő, az állam jóindulatát élvező orosz ultrákkal való találkozás már közel sem akkora buli, mint egy riói karnevál. Emlékezzünk csak, mi történt két éve Marseille-ben, „semleges terepen” – az akkori főszereplők most a hazai pálya minden előnyét élvezik majd.

A laza partihangulatú, sörözős szurkolói zónáknak nyoma sem lesz Oroszországban, a meccsnapokon a szponzorsörökön kívül alkoholtilalom lesz a helyszíneken, lezárt városrészekkel, utazási korlátozásokkal, külföldiek számára előzetes regisztrációs kötelezettséggel. A nézőszámot amúgy az is visszavetheti, hogy előzetesen abból az Egyesült Államokból vásárolták meg a legtöbb belépőt, amelynek csapata végül lemaradt a vb-ről. Panamában már jóval kevesebb a fizetőképes szurkoló. A stadionok látványos tömegei pedig majd Patyomkin-faluként fedik el, amit Oroszország nem akar magából megmutatni a külvilágnak, a maszkirovka legszebb KGB-s hagyományainak szellemében.

Anglia csapata a reptéren.

A FIFA persze most is jól jár, a költségek a szervezőt terhelik, a nagy bevételt jelentő tévés jogdíjak pedig, mintegy 2 milliárd euró értékben, a szervezet zürichi bankszámláján kötnek ki. Ebből nagy kegyesen mintegy 400 milliót oszt vissza a 32 csapatnak. Összehasonlításként: a Bajnokok Ligájában ennek több mint háromszorosa, 1,3 milliárd megy a résztvevőknek.

A győztes 38 milliót kap, ami lehet, hogy a szenegáli vagy perui szövetségnek szép summa, csakhogy világbajnokságot olyan országok szoktak nyerni, amelyben ez egy gyengébb alsóbb ligás klub költségvetése. A kis futballországok, ha el is jutnak a vb-re, az orvosi és tudományos háttér tekintetében fényévekre vannak nyugat-európai riválisaiktól. Egy hónap alatt 7 tétmeccset játszani, egy tíz hónapos szezon végén, alig 2-3 hetes közös felkészüléssel, a kulcsszó a regeneráció lesz.

A közönségszórakoztató focit, a BL gólbőségét pedig el lehet felejteni, a jelenlegi versenynaptár ugyanis egyre jobban a válogatottak ellen dolgozik. A játékosokkal éves összesítésben is nagyjából egy-másfél hónapot dolgozó szövetségi kapitányoknak az időhiány és az eredménykényszer szorításában csupán a minimál-taktika és a pragmatikus célfutball lehetősége marad.

Kivéve azt a néhány szerencsés országot, amelynek saját, jól fejlett futballkultúrája, kimagasló utánpótlása és/vagy hosszú évek során összeszokott nemzeti csapata van. Közülük fog kikerülni az új világbajnok.

comments powered by Disqus
A bejegyzés trackback címe: http://foter.ro/trackback/26959
Kulturálisan az. De jure nem az. De hogy elege van a bukaresti bojárok packázásaiból, úgy tűnik, tény.
Naná, hogy ezért is feljelentette a fürdővárost.
Vagyis az tisztelt országvezetés jól megszívatta drága, de annál trébb ünnepléssel, cserébe adott neki ingyenkaját.
Sorra kerülik el az országot a legnagyobb járműipari társaságok.
A hatalom a nép orra alá dugja a trikolórt, és onnan tilos másról beszélni. Sabin Gherman írása.
Bepillantottunk a jövőbe, ami már a jelen: mesterséges intelligenciával és robotokkal élünk együtt. Vérkomoly kérdésekkel játszottunk el az idei Kommunikációs Napokon.
Nem nagyon tudni, honnan lesz tízmilliárd euró helyi beruházásokra, amikor az idei utolsó nyugdíjakat a kormány tartalékalapjából fizetik ki.
Ez pedig édeskevés, már ha közoktatási stratégiáról beszélünk és nem újramelegített vitákról, véli Mircea Miclea, volt oktatási miniszter.
Na jó, ellenzéki megrendelésre készült, de azért olyan nagyot nem tévedhet.
Az emberi jogok világnapján történt. Vagyis hétfőn. Amikor a közleményírók is agyhalottak.
Amikor a románok is kiakadnak a saját túlhabzó nacionál-hisztériájuk kapcsán. Persze, anélkül, hogy elismernék: Erdélyt valóban elcsatolták.
Tudta, hogy Hobo ma is középiskolai történelemtanár lenne, ha nem alapít hobbizenekart? És hogy Deák Bill Gyulát zenésztársai csak Dukátnak becézték, pusztán anyagi okok miatt? A 73 éves Kossuth-díjas művész életpályájáról vallott.
Megkávéztatják a fáradt sofőröket az ünnepek alatt a magyar és román rendőrök.