Románia kap még egy pofont és ismét sarokba állítják

A mioritikus haza mai profilképe: egy egzotikus és teljesen excentrikus 60-as évekbeli dél-amerikai vagy afrikai diktatúráé.
Hirdetés

Politikai osztályunk újra – vajon hanyadjára – atipikusan viselkedik. A korrupcióval vádolt Románia sértettséggel válaszol, majd vattát dug a fülébe és a fejét is mélyen a homokba rejti.

Politikusaink valójában tökéletesen következetesen folytatják a „hagyd a fenébe azt a Brüsszelt, ugatnak egy ideig, aztán elfelejtik és békén hagynak minket” típusú viselkedést. Különféle kifinomult értelmiségi összejöveteleken ezt hajdanán azzal magyarázták, hogy egy kezdetleges, vérszegény és általában véve egészen zavaros demokrácia konkrétumainak kanyarulataiban bolyongtunk. Ezért aztán, kitanulva a brüsszeli bürokrácia demagóg diskurzusainak elvárásait, a mieink kormányról kormányra, ünnepélyesen és szívükre tett kézzel megígérték, hogy

amint hatalomra kerülnek és legyőzik az ellenséges és magukat Másoknak eladó bűnös ellenfeleiket,

nos, igen, attól a pillanattól kezdve majd mindenki meglátja, hogy milyen rendet és csodát fognak tenni.

Láthattuk és láthatjuk, mi lett ebből. Nincs gond, már hozzászoktunk és ezek a dolgok tényleg már senkit sem lepnek meg a kárpáti-dunai-pontoszi térben.

Azt hiszem, ez az egyetlen elképzelhető magyarázat arra, hogy a vezetőink részéről semmilyen reakció és érdeklődés egyetlen jele sem érkezett – igaz, az ellenzékiek részéről sem – az OLAF tegnap közzétett jelentésével kapcsolatosan, mely jelentős pofon Románia számára, melyet ráadásul még sarokba is állították, mint a bukott diákokat, akik még rossz magaviseleti jegyet is fognak kapni. Ahogy azt mondani szokás – már megbocsássanak: sokan, ostobák és tolvajok – nagyjából így lehet lefordítani azt a koszorús első helyet, melyet a korrupció elleni harccal foglalkozó európai szerv 2017-re vonatkozó statisztikájában elfoglalunk. Itt megtalálhatják a jelentés teljes szövegét és kérem, olvassák el kellő figyelemmel a 15–17. oldalakat, ahol az európai pénzekkel kapcsolatos romániai csalási eseteket írják le.

Az OLAF jelentésében azt állítja, hogy

Romániában trendszerű a pályázatok nyertese és a tanácsadó vagy a finanszírozás haszonélvezője közötti megállapodás,

illetve a tényleges összeférhetetlenség fennállása, és erre két romániai esetet említenek az Európai Regionális Fejlesztési Alapból származó pénzek esetében. Az OLAF által említett egyik esetben az egyik megyei tanács, a haszonélvező képviselői megállapodtak egy út műszaki jellemzőit meghatározó cég képviselőivel arról, hogy olyan korlátozó kritériumok kerüljenek a dokumentációba, amelyeknek egy bizonyos vállalkozás felel meg, míg más jelentkezőket már az előzetes értékelési szakaszban kizártak. A két entitás számos dokumentumot hamisított meg, a műszaki tervet és az útépítési megállapodást is beleértve, és ezeket a dokumentumokat nemcsak a pályázatban használták fel, hanem a Menedzsmenthatóságtól kért költségmegtérítéseknél is, amelyből EU-s pénzek jogtalan lehívása következett. Az OLAF számításai szerint ebben az esetben nagyjából 21 millió eurós kár érte az EU költségvetését, amely a menedzsmenthatóság által kifizetett finanszírozás teljes értéke. Az OLAF a teljes összeg visszakövetelését javasolta és jogi eljárás jellegű javaslatokat tett az Országos Korrupcióellenes Igazgatóságnak (DNA), mely nyomozást indított. „A DNA 2017 novemberében európai pénzekkel kapcsolatos csalással, bűnszervezet létrehozásával és hivatallal való visszaéléssel vádolt meg egy magas rangú hivatalosságot”, áll a jelentésben, mely – nyíltan nem megnevezve – a Tel Drum-ügyre utal, melyben a Szociáldemokrata Párt (PSD) vezetője, Liviu Dragnea érintett. Ezt már néhány hónappal korábban nyilvánosan megtették:

A gond önmagában véve is komoly, de az előrelátható következményei révén válhat rendkívül súlyossá.

Nézzék meg újra azoknak az országoknak a listáját, ahol közösségi pénzek ellopásával kapcsolatos nyomozások voltak. Sorrendben: Románia, Magyarország, Lengyelország, Görögország, Bulgária… Véletlenül vagy sem, pontosan a keleti szárnyhoz tartozó országokról van szó, melyek mindegyike a közösségi alapok nettó haszonélvezője, amelyek évek óta szerepelnek azokban a jelentésekben, melyek a területtel kapcsolatos korrupciós ügyekkel rendelkeznek, illetve ahol – a legjobb esetben is – gondatlanul, vagy nem szakszerűen használják fel a pénzeket a nemzeti hatóság által elfogadott aktában bejelentett célokra.

Hirdetés

Ebből következően – ahogy az normális is volt – a nettó befizető tagállamok nemzeti politikai döntéshozói azt mondták – és íme, az eljárásokat az EU következő több évre szóló költségvetése esetében alkalmazni is fogják –, hogy közvetlenül össze kell kapcsolni a valamely EU-tagországban tapasztalt közösségi pénzek felhasználásával összefüggő csalások szintjét a közösségi pénzekhez való hozzáférés lehetőségével. És első ízben történne meg, hogy a büntetéseket egy nagy projektek támogatására szánt különleges közösségi alapba kellene befizetni. Ezen kívül az érintett tagállamnak

a saját költségvetéséből kell betömnie a valamely projektből visszavont közösségi pénzek nyomán maradt „lyukat”.

Ez az a gond, amelynek – legalább absztrakt elv szintjén – foglalkoztatnia kellene a vezetőinket, akiket most csak az érdekel, hogy magyarázatokat adjanak a közösségi pénzek nevetségesen alacsony lehívási szintjére az egyik legfontosabb és nemzeti érdeknek számító területen, a stratégiai infrastruktúrák esetében. De mivel semmit sem mondtak az olyan ostobaságokról, mint amilyenek a Tel Drumhoz hasonló vizsgálatok, mely esetében a román állam már beleegyezett a teljes, 21 millió eurós összeg visszafizetésébe, elismerve ezzel a károkozást, amit a költségvetés, vagyis

a tiszteletre méltó és szerencsétlen adófizető pénzéből fizettek ki, akinek újra és újra viselnie kell a következményeket.

De miközben Bukarestben az európai pénzekkel kapcsolatos ügyeket, könnyen érthető okokból, eleve el szokták temetni, nehezen hihető, hogy ez Brüsszelben is megtörténik majd. Ha majd a fent említett szankciók bevezetése szóba fog kerülni, vajon mennyire lesz könnyű ezt azzal a két országgal kezdeni, melyek már amúgy is a „folyamatban lévő masszív gondok” specifikus státusszal rendelkeznek és melyeket az Együttműködési és Ellenőrzési Mechanizmuson (EEM) keresztül kell felügyelet alatt tartani?

Azt hiszem, hogy ebből a szemszögből nézve (vagy legalábbis ebből a szemszögből is nézve) kellene elolvasni – amikor jut majd rá idő – ezt az OLAF-jelentést. Mikor lesz rá idő? Nem tudom. De akkor, talán, majd arra is jut idő, hogy milyen hatása van – pont most – annak a képnek, melyet Románia küld magáról, mely mintha egy egzotikus és teljesen excentrikus 60-as évekbeli dél-amerikai vagy afrikai diktatúrából érkezik:

egy volt pénzügyminiszter aranyrudakkal fizeti ki az óvadékát…

Mindezek sokba kerülnek nekünk és továbbra is sokba fognak kerülni. E tekintetben abszolút releváns az az I. hely az OLAF-listán, és aki ezt fel akarja majd használni, az mindenképpen meg fogja tenni, hogy példát statuáljon az osztály többi diákja előtt. Akik közül egyesek, ki tudja, talán még több pénzzel és talán még több gonddal rendelkeznek.

 

Az alcímeket a szerkesztőség adta.

Hirdetés