Igazság, ügy
béel
2018. június 7. csütörtök, 13:00
Az igazságügyi törvényeket módosító parlamenti bizottság keményen dolgozik.

Sajátos módszert talált ki  az igazságügyi törvényekkel foglalkozó parlamenti különbizottság arra, hogy elejét vegye a szivárogtatásnak a különböző bűnügyi – így természetesen a korrupciós – dossziékban: csütörtökön olyan javaslatot fogadott el, amelynek értelmében a büntetőeljárás nyomozati és bírósági szakaszában is tilos információkat szolgáltatniuk a hatóságoknak a vizsgálat alatt álló személyekről és tettekről.

A büntető törvénykönyvek módosításait előkészítő testület által elfogadott indítvány azt is előírja, hogy az illetékes hatóságoknak tilos úgy utalniuk a gyanúsítottakra és vádlottakra, mintha már elítélték volna őket.

De arra is odafigyeltek, ha esetleg mégis infókat adnának ki az ügyekről: egy másik módosító javaslat értelmében ha az igazságügyi szervek tájékoztatást adnak egy bűnvádi eljárás elkezdéséről, a gyanúsított ellen elrendelt kényszerintézkedésről vagy annak vád alá helyezéséről, ugyanúgy kötelességük közzétenni a felmentéséről vagy a bűnvádi eljárás megszüntetéséről szóló döntést is.

A módosításokról a képviselőháznak és a szenátusnak is szavaznia kell, de tekintetbe véve a kormánytöbbséget, és az igazságügyi módosítások terén a kormánnyal együttműködő RMDSZ voksait, nehezen elképzelhető, hogy nem szavazzák meg.

Az ellenzék vagy az államfő persze megtámadhatja a módosításokat az alkotmánybíróságon.

A Legfelsőbb Igazságszolgáltatási Tanács (CSM) javaslatára ugyanakkor mégis elfogadtak egy kis engedményt. Amennyiben a közérdek, vagy az igazság kiderítése azt kívánja, kiadhatók a nyomozással kapcsolatos információk.

Ami amúgy nagyon jól hangzik, csak az ilyen esetekben meglehetősen képlékeny, hogy mi számíthat közérdeknek.

comments powered by Disqus
A bejegyzés trackback címe: http://foter.ro/trackback/26875
Négy nagyváros a kezébe vette a sorsát. Elkezdődött volna a gyakorlati regionalizálás? És vajon mit fog szólni mindehhez a bukaresti bojárság?
Kevesebb mint két év alatt elég látványosan alakult a pártok népszerűsége.
Többször át lett ismételve és fel lett mondva a lecke a román-magyar érdemi párbeszéd elkezdésének a fontosságáról az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács pénteki, kolozsvári konferenciáján. Idén is.
Jobban játszott, de nem eléggé jól Athénban a magyar válogatott.
Tanulság: nyugodtan lehet kutatni a szekus besúgók után, amíg szembe nem jön valaki, aki túl magas polcon van.
Még a siralmas téesznyugdíjakat is bankkártyára utalná az állam.
A gesztus értékelendő, de ettől még nincs mit ünnepelni.
Mert egy putyinista-erdoganista beütésű autarchikus ceauşiszta nemzetállam. És nincs politikai víziója. És nem akar integrálódni. És, hopp, hasonlítani igyekszik Magyarországhoz.
Ezt persze könnyű leírni. Dragneát és csapatát kifüstölni a kormány épületéből annál nehezebb. És lehet, kicsit kevés is hozzá ez a Klaus Iohannis.
A gyulafehérvári román nemzetgyűlésről sok szó esik a centenárium évében, de csak kevesen beszélnek arról, hogy 1918 decemberében ellen-nagygyűlést is tartottak Kolozsváron. Erről is beszélt a Korunk Akadémia legutóbbi meghívottja, Fodor János történész.
Semmit nem tudni róluk, de valószínű, hogy más nyelven tanulják az ábécét.
A dühös fuvarozókat lebeszélték a sztrájkról néhány ígérettel.
Nem vehetnek örökbe gyereket a meleg párok.
Református szórványmagyarok, szász evangélikusok, bukovinai lengyel és székely katolikusok nyomában jártunk, megnéztük a román ortodoxok egykori kulturális fellegvárait is.