Fekete show
szabot
2018. május 23. szerda, 17:54
Abraham Burton szaxofonistával duóban, Blacksalt néven lép fel a kolozsvári magyar színházban.
Május 29-án este 20:30-tól újra Kolozsváron ad koncertet Lucian Ban, román származású, New Yorkban élő zongorista. Ezúttal Abraham Burton tenorszaxofonossal közösen alkotott duójával, a Blacksalttal lép fel. A koncert helyszíne a kolozsvári magyar színház stúdióterme – áll a színház mai közleményében.
 
A zenészpáros a jazzet és az improvizációt erdélyi és belize-i hagyományos népzenei hatásokkal ötvözi, eredeti koncepcióban és hangzásban. Közös zenélésükről Abraham Burton a következőket nyilatkozta: 
 
„Lucian Ban zenéje egyike a legkreatívabbaknak azok közül, amelyeket valaha is játszottam. Sok érzelem és átélés van benne, sajátos belső ritmus, könnyed és rendkívül lírai zene.”
 
Abraham BurtonLucian Ban pedig így vall az Abrahammel közös munkáról: „Abraham és köztem egészen sajátos zenei és emberi kémia működik. Ő egyike az amerikai jazz szakavatott ismerőinek, elképesztő muzikalitással rendelkezik, ami valóban egyedülálló a jazz-zenészek között.”
 
Abraham Burtont (C. Lazia fotóján jobbra) az utóbbi évtizedek legnagyobb jazz-szaxofonosai között tartják számon. Olyan legendás zenészekkel játszott, mint Jackie McLean, Art Taylor, Jimmie Smith, vagy Wynton Marsalis. A '90-es évek elején robbant be a jazz világába saját albumaival, amelyek hamarosan elnyerték a szaksajtó (New York Times, Jazz Times, DownBeat stb.) elismerését. Fellépett a világ összes rangos fesztiválján Európától Dél-Amerikáig és Japántól Alaszkáig.
 
„Ők ketten olyan zenét játszanak, amely újra feltalálja a nyelvet, olyan hangzó sodrást teremtenek, amely a jazz nagy múltú hagyományai felől érkezik, és kreatív módon mutat a jövő felé. Az »új jazz« leglátványosabb formáját képviselik” – írja róluk a Jazz Inside Magazine. 
comments powered by Disqus
A bejegyzés trackback címe: http://foter.ro/trackback/26704
Négy nagyváros a kezébe vette a sorsát. Elkezdődött volna a gyakorlati regionalizálás? És vajon mit fog szólni mindehhez a bukaresti bojárság?
Többször át lett ismételve és fel lett mondva a lecke a román-magyar érdemi párbeszéd elkezdésének a fontosságáról az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács pénteki, kolozsvári konferenciáján. Idén is.
Jobban játszott, de nem eléggé jól Athénban a magyar válogatott.
Tanulság: nyugodtan lehet kutatni a szekus besúgók után, amíg szembe nem jön valaki, aki túl magas polcon van.
Még a siralmas téesznyugdíjakat is bankkártyára utalná az állam.
A gesztus értékelendő, de ettől még nincs mit ünnepelni.
Mert egy putyinista-erdoganista beütésű autarchikus ceauşiszta nemzetállam. És nincs politikai víziója. És nem akar integrálódni. És, hopp, hasonlítani igyekszik Magyarországhoz.
Ezt persze könnyű leírni. Dragneát és csapatát kifüstölni a kormány épületéből annál nehezebb. És lehet, kicsit kevés is hozzá ez a Klaus Iohannis.
A gyulafehérvári román nemzetgyűlésről sok szó esik a centenárium évében, de csak kevesen beszélnek arról, hogy 1918 decemberében ellen-nagygyűlést is tartottak Kolozsváron. Erről is beszélt a Korunk Akadémia legutóbbi meghívottja, Fodor János történész.
Semmit nem tudni róluk, de valószínű, hogy más nyelven tanulják az ábécét.
A dühös fuvarozókat lebeszélték a sztrájkról néhány ígérettel.
Nem vehetnek örökbe gyereket a meleg párok.
Református szórványmagyarok, szász evangélikusok, bukovinai lengyel és székely katolikusok nyomában jártunk, megnéztük a román ortodoxok egykori kulturális fellegvárait is.
A szerzőnek teljes mértékben igaza van: Bukarest abszolút nem Budapest! De teljesen más okok miatt, mint amiket felsorol.