Fotó: RFI
Aknamunka
Szerző: Ioan Stanomir
2018. április 26. csütörtök, 18:23
A PSD-hadtest célja világos: az államelnöki intézmény fokozatos és sebészi pontosságú kiherélése.

Éppen zajlik a Dragnea Köztársaság intézményesülése. A Dragnea-rezsim Viorica Dăncilă Győzelem-palotabeli megjelenésével képes megszilárdulni, elkerülve a korábbi miniszterelnöki mandátumokat megterhelő feszültségek kockázatát. Viorica Dăncilă hajlandó elmenni a végsőkig. E tekintetben

Liviu Dragnea formális és informális hatalma eléri történelmi maximumát.

A kormányfő a politikai patrónusának akarata által mozgatott tehetetlen mechanizmus.

Az a gyorsaság, mellyel a köztársasági elnök elfogadta Viorică Dăncilă jelölését, elkerülve az alkotmány által biztosított késleltető taktikákhoz való folyamodást, visszatekintve annak a tévedésnek tűnik, melynek hatásai most kezdődnek érződni, mint egy rengéshullám esetén. Drámai a különbség a Grindeanu- és Tudose-korszakokhoz képest. Az államfő mozgástere ezúttal korlátozott, ha nem éppen teljesen nulla. A kormányfő híján van annak a szabad akaratnak, mely lehetővé tenné számára egy önálló személyiség megjelenítését a végrehajtó hatalom szintjén. A Dragnea Köztársaság a Dăncilă-korszakban fokozottan agresszívvé válik, és a politikai és az alkotmányos mechanizmusok újragondolása a mozgatórugói.

Úgy tűnik, a köztársasági elnök végre felfogta, hogy Liviu Dragnea célja jelenleg éppen azokon a területeken kiüresíteni az államfő hatásköreit, melyeken az elnöki befolyást eddig senki sem vitatta: a hírszerző szolgálatok, a főügyészek kiválasztása, a külpolitika.

Az elnöki intézményt minden egyes lépéssel közelebb taszítják az irrelevanciához.

A Dragnea Köztársaság parlamenti oligarchiaként körvonalazódik, mely egy beidomított kormányt használ fel céljai eléréséhez. A Dragnea Köztársaság strómanokon keresztül finomítja a kormányzást, kiiktatva az államfőt az alkotmányos egyenletből. És mindezt anélkül, hogy az alaptörvény módosításához folyamodna.

Liviu Dragnea nagyon is világos tanulságot vont le abból, hogy az USL-s (Szociál-Liberális Szövetség – a szerk.) kormányzatnak nem sikerült módosítani az alkotmányt. Tudatosan kerüli egy általános terv végrehajtását, helyette különálló lemetszésekhez és csonkításokhoz folyamodik. Minden egyes rohammal és minden egyes nyilatkozattal az elnöki intézmény – fokozatos és sebészi pontosságú – kiherélése zajlik.

A kormány és a parlament tökéletes ellenőrzése, legalábbis egyelőre, lehetővé teszi ezeknek a lépéseknek a megtervezését.

Jelentősége van minden megnyitott frontnak. Az Alkotmánybíróság megkeresése a DNA-s (Országos Korrupcióellenes Igazgatóság – a szerk.) főügyész leváltásának elutasítása ügyében lehetőséget teremthet egy szolgalelkű bíróság számára annak az értelmezési szabálynak a megfogalmazására, mely kiüresítené az államfő ezzel kapcsolatos szerepét, elősegítve a bírói hatalom megszelídítését. Más téren Románia nagykövetsége Jeruzsálembe költöztetésének kezdeményezése, a külpolitikai érveken túlmenően, annak előhírnöke lehet, hogy az elnököt kizárják az egyik alkotmány által biztosított területéről.

Liviu Dragnea stratégiája minden adut felhasznál, amit a mostani vitathatatlan hegemóniája nyújt neki. A hírszerzési közösség profiljának átrajzolásának mániákusan hajtogatott ötlete a politikai rezsim ilyen irányú változása felé vezető lépés lenne.

Iohannis elnök Viorica Dăncilă kijelölése után néhány hónappal kénytelen elfogadni a valóságot.

A most zajló harc nemcsak arról szól, hogy képes lesz-e elnyerni egy második mandátumot, hanem egy olyan rezsim túléléséről vagy de facto eltávolításáról, mely jelentős szerepet biztosít az államfőnek.

A Dragnea Köztársaság, a kiváltságok szupremáciájára és patrónusságra alapított oligarchiaként csakis a teljhatalmát korlátozó akadályok kiiktatásával maradhat fenn. Az elnöki hatáskörök aláásása nem baleset, hanem annak a tervnek a része, melynek az autokrácia romániai bevezetése a célja. A Dragnea Köztársaság a végső ostromra készül.

 

Az alcímeket a szerkesztőség adta.

comments powered by Disqus
A bejegyzés trackback címe: http://foter.ro/trackback/26389
Pedig ez a mioritikus haza soros EU-elnökségének jelképe.
Hiába szerzett három gólt Észtországban, a védelem csődje miatt csak döntetlent játszott a magyar válogatott a Nemzetek Ligájában.
A gyülekezési törvény módosítását a kormány már régóta fontolgatja, de a legfelsőbb bíróság mai döntése után meglehet, hogy nem lesz már szükség rá. A civilek perrel fenyegetnek.
Négy nagyváros a kezébe vette a sorsát. Elkezdődött volna a gyakorlati regionalizálás? És vajon mit fog szólni mindehhez a bukaresti bojárság?
Kevesebb mint két év alatt elég látványosan alakult a pártok népszerűsége.
Többször át lett ismételve és fel lett mondva a lecke a román-magyar érdemi párbeszéd elkezdésének a fontosságáról az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács pénteki, kolozsvári konferenciáján. Idén is.
Jobban játszott, de nem eléggé jól Athénban a magyar válogatott.
Tanulság: nyugodtan lehet kutatni a szekus besúgók után, amíg szembe nem jön valaki, aki túl magas polcon van.
Még a siralmas téesznyugdíjakat is bankkártyára utalná az állam.
A gesztus értékelendő, de ettől még nincs mit ünnepelni.
Mert egy putyinista-erdoganista beütésű autarchikus ceauşiszta nemzetállam. És nincs politikai víziója. És nem akar integrálódni. És, hopp, hasonlítani igyekszik Magyarországhoz.
Ezt persze könnyű leírni. Dragneát és csapatát kifüstölni a kormány épületéből annál nehezebb. És lehet, kicsit kevés is hozzá ez a Klaus Iohannis.
A gyulafehérvári román nemzetgyűlésről sok szó esik a centenárium évében, de csak kevesen beszélnek arról, hogy 1918 decemberében ellen-nagygyűlést is tartottak Kolozsváron. Erről is beszélt a Korunk Akadémia legutóbbi meghívottja, Fodor János történész.
Semmit nem tudni róluk, de valószínű, hogy más nyelven tanulják az ábécét.