Világvég
Szerző: Iulian Chifu
2018. április 23. hétfő, 10:12
Ami megnyugtató: egy időre lekerült a román sajtóműsorról, hogy bármit tesznek a magyarok, csakis Erdélyre fenik a fogukat.

A magyarországi választáson is túl vagyunk és azt reméltem, hogy a dolgok a normális kerékvágásukba kerülnek. Lecsillapodik az észbontó propaganda őrülete. Soros már nem lesz az abszolút ellenség, mert egy ilyenfajta ellenség felépítése nem az erő, hanem a gyengeség jele, amikor egy több mint 80 éves öregember egy komoly és ráadásul európai állam ellenségévé válik, mert a nyitott társadalom eszméjét választja.

Arra is számítottam még, hogy a migráció többé nem lesz az abszolút mumus, amúgy is lerágott csont, a kampány végével pedig majd tompulnak a dolgok. Nos, nem így történt.

A hatalmon lévő párt, a Fidesz program nélkül kampányolt. Az egész kampánynak

egyetlen pontja, egyetlen témája, egyetlen kérdése és egy ellensége volt, a menekültek.

Soros és a civil szervezetei, a szégyenlistán – a feketelisták egy másik lejáratott és lejárató formája – szereplők és nyilvánvalóan maga az ellenség, a menekültek – a nyelvet és a vallást Magyarországon megváltoztató hódítók. A migránsok, akik azért jönnek Budapestre, hogy a keresztény vallást radikális iszlámra cseréljék és bevezessék a saríát. Újabb őrület. De bejött és szavazatokat hozott. Propagandisztikus aberrációk, de annyira szemenszedettek, hogy tényleg hatottak és bejöttek a falvakban és a városok lepukkant részein.

A populizmusok és a nacionalizmusok különféle árnyalatokkal rendelkeznek. Ezek a demokrácia másodlagos hatásai, gyakran olyan aberrációk és kinövések, melyek indukált és felerősített félelmek alapján jönnek létre. A félelem mechanizmusa intoleranciát szül és a kigondolt és kidolgozott, különféle politikákra vonatkozó érvekből álló, nem feltétlenül nagylelkű, mint inkább realista programokkal rendelkező hagyományos pártoknak nincs semmi esélyük.

A klasszikus pártok kimúlnak és a politikai piacot az illiberalizmus foglalja el, uralkodóvá válik Orbán Magyarországán, de más közép-európai államokban is.

Az illiberalizmus nem a brit konzervativizmus, sem a Trump-féle kemény és vegytiszta ultrapragmatikus realizmus felé tolt neokonzervatív változat. Egy dolog egy inkább liberális-progresszista, vagy inkább konzervatív-tradicionalista demokratikus változat közül választani, más dolog illiberalizmusba csúszni, aminek a végére odabiggyeszted a „demokratikus” járulékszót, ahogy azt Orbán teszi. Nem létezik demokratikus illiberalizmus: ha nem liberalizmus, szabadság, lehetőségekhez való egyenlő hozzáférés, tisztességes verseny, valódi piacgazdaság, akkor az már egyáltalán nem demokrácia.

Tehát az illiberalizmus nem demokratikus, vagy nem-demokratikus.

Ez csak a nem-demokrácia mély formája. Az illiberalizmus távol áll a demokrácia értékeitől, de anélkül, hogy orosz módi szerinti konzervativizmus lenne. De azért jelentős lépés az orosz putyinizmusbeli erőszakos tekintélyelvűség felé. Az illiberalizmus megtartja az emberi jogok eszközét, nem bünteti a szabad szólást és a bírálatokat, még a vehemenseket sem, nem dugja börtönbe az ellenzéket és nem is gyilkolja meg hidegvérrel a disszidenseket, mint Putyin Oroszországában, hanem tiszteletben tartja az alkotmányos garanciákat. De skrupulusok nélkül felhasználja a nyomásgyakorlás különféle formáit: a diszkriminatív alkalmazásokat, mind a közszférában, mind az állammal kötött szerződésektől függő magáncégeknél; a civil szervezetekre és a think tank-okra gyakorolt nyomást, a finanszírozások és a szerződések terén hátrányosan kezelve a függetleneket a háziakkal szemben; a média átvételét és szinte totális ellenőrzését, a csak látszat kedvéért megtartott ellenzéki médiaeszközök nyomaival, hogy ellenpéldaként használhassák fel azokkal szemben, akik azt állítják, hogy az ellenzéki sajtó totálisan megsemmisült, de nem elég erősek, hogy kiegyensúlyozzák a közbeszédet. Mindenesetre a választottak, az állam vezetői, a politikusok és a tisztviselők testülete már nem a polgárok vezetését és akaratát, a parlamenten és társadalmon belüli áramlatok összességét képviselik, hanem a többség vagy az uralkodó párt mélységesen kiegyensúlyozatlan kifejezései.

Az illiberalizmus lövészárok típusú gondolkodást vezet be a „mi” és „ők” között,

melyben az ellenzékhez tartozás minden területen lejárat téged a hatalommal fennálló kapcsolatokban és köztisztségek esetleges betöltése terén. Megtámadják és mélységesen diszkriminálják a különféle kisebbségeket, többek között a politikaiakat is, miközben az illiberalizmus szisztematikusan aláássa és közvetlenül támadja az állam intézményeit és azok alapjait. Az illiberalizmus voltaképpen mindent támad, ami független, nem annyira a kormánytól, mint inkább a párttól és a pártvezetőtől, aláás és ellenőrzése alá von bármilyen független tevékenységet, támadja a független igazságszolgáltatást, mindent korlátozva, ami nem áll a párt ellenőrzése alatt, egy olyan párté alatt, mely egyre inkább állammá kezd válni, teljesen átpolitizálja a társadalmat és az egész tevékenységet, miközben az ellenzék csak díszlet, hogy bizonyítani lehessen a létezését és hogy még nem jött létre egy állampárt (a modell ebben áll a legközelebb a putyinizmushoz). Ez az illiberalizmus.

Az állampárt létrehozásának tendenciája, a vezér tendenciája a teljes hatalom tekintélyelvű változatokban való megkaparintására, a többség fogalmának félreértése, a végrehajtói döntés áthelyezése a kormánytól a párthoz és a parlamenti ellenőrzés szétverése – a teljes parlamenté, az ellenzékkel együtt – és helyette a pártellenőrzés bevezetése, a többség zsarnoksága és a társadalmon belüli ellenzékiség bármilyen formájával, sőt, a függetlenség bármiféle oázisával szembeni intolerancia, ezek az illiberalizmus jellemvonásai. Minden demokratikus elem eltüntetésével a társadalomból, ami után csak látszat, önkény, intolerancia, félelem és egy lépésről lépésre a tekintélyelvű putyinizmus felé taszított állam jövőjének felszámolása marad.

 

Az alcímeket a szerkesztőség adta.

comments powered by Disqus
A bejegyzés trackback címe: http://foter.ro/trackback/26331
Az RMDSZ törvénymódosítása átment a képviselőházon, már csak az államfőn múlik, mikor vezetik be.
A bukaresti médiafigyelő szervezet ismét elkészítette éves jelentését, melyben terjedelmesen foglalkozik a romániai magyar kisebbség ellen irányuló diszkriminációval is.
A szociáldemokrata vezér és kormánya folyamatosan mantrázzák a kormányprogram egyetlen és abszolút igazságát. A számok azonban olyanok, mint a tények: makacs dolgok.
A szenátorok ma háromnegyedórás vitában mondták el, mit gondolnak Székelyföld autonómiájáról.
És mennyi a képen látható… izének az előállítási költsége?
A jelek szerint nem matematikusi képességei miatt szerepeltetik a szíriai csapatban.
A kisbusz, melyben utaztak, Szlovéniából tartott Maros megye felé. A vétkes sofőr Facebookozott vezetés közben.
Hallgatólagosan elfogadta, hogy ne legyen büntethető, ha valaki nem saját, hanem más hasznára követ el korrupciós bűncselekményt.
Pár zaftos kulcsszó egy igazi román nemzetvédő hazafi politikus parlamenti interpellációja kapcsán.
Már csak két hónap, és lehet felvételizni az egyetemre. Több száz szakra, közel 25 ezer helyre.
Az elkövetkező egy évben 3,5 százalékkal kevesebbet fizetünk az áramért.
Az ügyészek a forradalom utáni időszakban elkövetett összes törvénytelenség miatt előveszik a volt elnököt.
A DNA három év letöltendő börtönbüntetést kért a szenátus elnökére, de a legfelsőbb bíróság ma felmentette a hamis tanúzás vádja alól.
Úgy tűnik, Liviu Pop úr nincs tisztában a román szlenggel. Sem.