Női kosárlabda-bajnokság, 2017: Sepsi SIC vs Kolozsvári U|Fotó: Manases Sándor
Székelyföld vs Partium
Szerző: Boros Miklós
2018. április 20. péntek, 08:35
Magyarellenesség ezúttal nem valószínű.

Abban semmi meglepő nincs, hogy idén is két erdélyi, pontosabban egy székelyföldi és egy partiumi csapat vívja a női kosárlabda-bajnokság döntőjét, hiszen a kilenc csapatos Nemzeti Ligában idén egyetlen regáti csapat, a CSBT Alexandria indult.

Az sem meglepő, hogy a Sepsi SIC és a Szatmárnémeti VSK jutott el a döntőig, már a szezon elején nyilvánvaló volt, hogy

ez a két csapat anyagi és szakmai szempontból is kiemelkedik a mezőnyből.

A két klubban ezen kívül már csak az a közös, hogy mindkettő egy-egy RMDSZ-vezetésű város közpénzből működtetett kirakatcsapata, amely az elmúlt tíz évben került a romániai kosárelitbe. Innen kezdve azonban jönnek a különbségek.

Szentgyörgyön ugyanis a csapat egyelőre megszolgálta a pénzét, az elmúlt években nyert két bajnoki címet (2016, 2017) és négy Román Kupát (2008, 2015, 2016, 2018), Szatmáron viszont sokáig hiányoztak a trófeák, aztán az év elején, a Közép-Európai Liga (CEWL) megnyerésével végre serleg is került a vitrinbe – azonban ebben

a regionális ligában is romániai csapatok tették ki a mezőny felét.

A szentgyörgyiek viszont a CEWL helyett a FIBA Európa Kupát választották, ahol túljutottak a csoportkörön, és csak a legjobb 24 között búcsúztak a görög Olympiakosz Pireusz ellen. Ez pedig a román szövetség versenyszabályzata szerint a hazai bajnokságban is egy plusz idegenlégiós szerepeltetését teszi lehetővé (öt helyett hatot nevezhetnek).

Ráadásul Zoran Mikes edző még meccsről meccsre variálhat is, hiszen a Sepsi SIC-nek immár hét külföldi játékosa van, miután az év elején leigazolták az ausztrál Carley Mijovicot is. Pont ez a légiósbőség volt az, amely a két csapat februári kupadöntője után kiváltotta a szatmáriak óvását – amelyet végül a szövetség eluasított, bár beismerte, hogy rosszul fogalmazták meg a versenykiírást.

A 62:48-ra megnyert kupadöntő mellett a szezon során

két döntős három alapszakaszbeli összecsapása is egyaránt a Sepsi SIC győzelmével zárult

(70:59, 87:62, 93:56), a szentgyörgyiek idén amúgy csupán egyszer kaptak ki romániai ellenféltől: Kolozsváron a tavalyi döntős U-tól.

A szatmáriaknak az alapszakasz 7 veresége mellett a rájátszásban is becsúszott egy kisiklás hazai pályán, a Temesvár elleni negyeddöntőben. A VSK keretéből négy kosaras a tavalyi döntőben is érdekelt volt a Sepsi SIC ellen: Andra Mandache, Marina Sfîrlea, Taneisha Harrison és a szezon közben igazolt Brittany Denson egy évvel ezelőtt a U játékosai voltak az összesítésben 3-1-es szentgyörgyi sikert hozó fináléban.

Az idei döntőnek ugyanúgy Szentgyörgy az esélyese, mint az előző kettőnek,

ám ezúttal a közönség magyarellenességével nem kell megküzdenie, mint tavalyelőtt Gyulafehérváron vagy tavaly Kolozsváron. A szatmári sportlíceum Boh Katalinról elnevezett terme alig 400 néző befogadására alkalmas, és a VSK szurkolói sem tartoznak a nagy túrázók közé.

A jelek szerint a 3000 férőhelyes Sepsi Arénában esedékes két hétvégi meccsen nem lesznek vendégszurkolók, a jövő héten viszont a Székely Légió mintegy 50-60 tagja utazik majd el a szatmári meccs(ek)re. A párharc az egyik fél harmadik győzelméig tart.

A bajnoki döntő műsora
Április 20., péntek, 19.00: Sepsi SIC–Szatmárnémeti VSK (FRB TV)
Április 21., szombat, 19.00: Sepsi SIC–Szatmárnémeti VSK (FRB TV)
Április 26., csütörtök, 18.15: Szatmárnémeti VSK–Sepsi SIC (Digi Sport)
Április 27., péntek: Szatmárnémeti VSK–Sepsi SIC (ha szükséges)
Április 30., hétfő: Sepsi SIC–Szatmárnémeti VSK (ha szükséges)
comments powered by Disqus
A bejegyzés trackback címe: http://foter.ro/trackback/26299
Pedig ez a mioritikus haza soros EU-elnökségének jelképe.
Hiába szerzett három gólt Észtországban, a védelem csődje miatt csak döntetlent játszott a magyar válogatott a Nemzetek Ligájában.
A gyülekezési törvény módosítását a kormány már régóta fontolgatja, de a legfelsőbb bíróság mai döntése után meglehet, hogy nem lesz már szükség rá. A civilek perrel fenyegetnek.
Négy nagyváros a kezébe vette a sorsát. Elkezdődött volna a gyakorlati regionalizálás? És vajon mit fog szólni mindehhez a bukaresti bojárság?
Kevesebb mint két év alatt elég látványosan alakult a pártok népszerűsége.
Többször át lett ismételve és fel lett mondva a lecke a román-magyar érdemi párbeszéd elkezdésének a fontosságáról az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács pénteki, kolozsvári konferenciáján. Idén is.
Jobban játszott, de nem eléggé jól Athénban a magyar válogatott.
Tanulság: nyugodtan lehet kutatni a szekus besúgók után, amíg szembe nem jön valaki, aki túl magas polcon van.
Még a siralmas téesznyugdíjakat is bankkártyára utalná az állam.
A gesztus értékelendő, de ettől még nincs mit ünnepelni.
Mert egy putyinista-erdoganista beütésű autarchikus ceauşiszta nemzetállam. És nincs politikai víziója. És nem akar integrálódni. És, hopp, hasonlítani igyekszik Magyarországhoz.
Ezt persze könnyű leírni. Dragneát és csapatát kifüstölni a kormány épületéből annál nehezebb. És lehet, kicsit kevés is hozzá ez a Klaus Iohannis.
A gyulafehérvári román nemzetgyűlésről sok szó esik a centenárium évében, de csak kevesen beszélnek arról, hogy 1918 decemberében ellen-nagygyűlést is tartottak Kolozsváron. Erről is beszélt a Korunk Akadémia legutóbbi meghívottja, Fodor János történész.
Semmit nem tudni róluk, de valószínű, hogy más nyelven tanulják az ábécét.