Párhuzamos valóság
Szerző: Horaţiu Pepine
2018. április 19. csütörtök, 16:48
A Bizottság számára a tagországok nem annyira konkrét társadalmaknak látszanak, inkább a nagy transznacionális bizniszek terepének. Horaţiu Pepine írása.

A Bizottság legutóbbi jelentése, a szokásoknak megfelelően, a román gazdaságról és közeljövőbeli perspektíváiról nyújt elemzést. Röviden, ismert és a külföldi befektetők képviselői és a politikai ellenzék által több tízszer hangoztatott dolgokat fogalmaz meg.

Lényegében a fogyasztás gazdasági növekedésen belüli túl magas arányát és azt bírálják, hogy a bérek és nyugdíjak megnövelése a hivatalos költségvetésihiány-célok túllépéséhez vezet. Sőt, bár megemlítik a gazdasági növekedés pozitív hatásait – a munkanélküliség az utóbbi 20 év legalacsonyabb értékét (4,9%) mutatja és a „háztartások rendelkezésére álló bevételek jelentős növekedését” –, a jelentés inkább borúlátó.

Ahhoz, hogy megértsük ennek okát, előbb arra a szemszögre kell rámutatnunk, amelyből nézve összeállították. Annak ellenére, hogy – elméletileg – egy közösségi közintézmény a forrása,

a jelentés nagyrészt a Romániában tevékenykedő nagyvállalatok perspektívájával azonosul.

Hiszen, bár a gazdasági növekedés az utóbbi években jelentős volt és a munkanélküliség csökkent, a jelentés főleg az olyan negatív következményeket hangsúlyozza ki, mint például a munka piacának megmerevedése. Más szavakkal, a cégek már nem találnak a tevékenységüknek megfelelő alkalmazottakat és a stagnálás lehetőségével szembesülnek. Igaz, hogy ez a munkaerő-hiány végül általában az egész társadalmat is negatívan érinti, de az elsődlegességek más szervezéséről van szó.

Végül a nyugdíjak és bérek emelését szárazon csak egy tisztán technikai aspektusként említik meg, hogy aztán később azt állítsák, ez a deficitek növekedéséhez és lehetséges szankciókhoz vezethet. Nem egyszer került szóba, hogy a Bizottság szemszögéből nézve a tagországok nem annyira szubjektív törekvésekkel rendelkező konkrét társadalmaknak látszanak, hanem a nagy transznacionális ügyletek lefolytatása terepének. A nyugdíjak növelése, például, erős érzelmi töltetű és a társadalomban nagy visszhangot kiváltó esemény lehet,

Brüsszelből olyan, mintha egy nagy vezérlőtáblán meggyulladna egy figyelmeztető lámpa.

A gazdaságnak, persze, megvannak a maga törvényszerűségei, melyek – ha megszegik őket – nem kívánt hatásokat produkálhatnak, mint például az infláció túlzott megnövekedése az utóbbi évben és a lej gyengülése az euróval szemben a növekvése teljében lévő kereskedelmimérleg-hiány miatt. De az sem kielégítő perspektíva, ha tisztán technikai mutatókra redukáljuk az olyan pozitív hatású társadalmi eseményeket, mint amilyen az általános jövedelemnövekedés volt. Ha úgy tűnik, hogy az EU eltávolodott a polgártól, akkor ez elsősorban ezért, a tisztán technikai perspektívája miatt van így, mely teljesen érzéketlenné teszi a valamely közösség életében zajló szubjektív eseményekre vonatkozóan. Több ezerszer hallottuk az Európai Bizottság felelőseitől azt az ígéretet, hogy

közelebb viszik a polgárhoz Európát, de úgy tűnik, a mai napig nem fejtették meg, hogy miként tehetnék ezt.

Vegyünk egy példát a jelentésből: „A munkaerő- és kompetenciakínálat nem tart lépést a gazdaság folyamatosan változó igényeivel.” Ez minden bizonnyal így van. De a román társadalom szemszögéből nézve ugyanezt az igazságot másképp fogalmazták volna meg. Azt mondanák, például, hogy sok román felhasználatlanul marad, és ha nem törődik bele a mélyszegénységbe, akkor elmegy munkát találni valahova Európába, nem egyszer elfogadhatatlan kiszolgáltatottsági helyzetbe kerülve. Azt mondanák, hogy a román oktatás becsődölt és egy illuzórikus emancipáció kedvéért lemondott a kétkezi szakmák megtanításáról. Azt is mondanák, hogy az alacsony munkanélküliség a munkaerő utóbbi évtizedben bekövetkezett kiáradásának betudható illúzió. A különbség voltaképpen az lenne, hogy nem a „gazdaság” állna a figyelem középpontjában, hanem

az adminisztratív statisztikák és technikák szabálya által feláldozott konkrét egyén és közösség.

A szociáldemokrata kormány drámaian kudarcot vallhat, ha nem lesz képes csökkenteni a kereskedelmi hiányt és más növekedési motorokat is találni a fogyasztáson kívül (ezt maga a pénzügyminiszter, Eugen Teodorovici is elismerte), de a Bizottság szemszöge sem képes kiváltani egy politikai programot.

 

Az alcímeket a szerkesztőség adta.

comments powered by Disqus
A bejegyzés trackback címe: http://foter.ro/trackback/26295
Pedig ez a mioritikus haza soros EU-elnökségének jelképe.
Hiába szerzett három gólt Észtországban, a védelem csődje miatt csak döntetlent játszott a magyar válogatott a Nemzetek Ligájában.
A gyülekezési törvény módosítását a kormány már régóta fontolgatja, de a legfelsőbb bíróság mai döntése után meglehet, hogy nem lesz már szükség rá. A civilek perrel fenyegetnek.
Négy nagyváros a kezébe vette a sorsát. Elkezdődött volna a gyakorlati regionalizálás? És vajon mit fog szólni mindehhez a bukaresti bojárság?
Kevesebb mint két év alatt elég látványosan alakult a pártok népszerűsége.
Többször át lett ismételve és fel lett mondva a lecke a román-magyar érdemi párbeszéd elkezdésének a fontosságáról az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács pénteki, kolozsvári konferenciáján. Idén is.
Jobban játszott, de nem eléggé jól Athénban a magyar válogatott.
Tanulság: nyugodtan lehet kutatni a szekus besúgók után, amíg szembe nem jön valaki, aki túl magas polcon van.
Még a siralmas téesznyugdíjakat is bankkártyára utalná az állam.
A gesztus értékelendő, de ettől még nincs mit ünnepelni.
Mert egy putyinista-erdoganista beütésű autarchikus ceauşiszta nemzetállam. És nincs politikai víziója. És nem akar integrálódni. És, hopp, hasonlítani igyekszik Magyarországhoz.
Ezt persze könnyű leírni. Dragneát és csapatát kifüstölni a kormány épületéből annál nehezebb. És lehet, kicsit kevés is hozzá ez a Klaus Iohannis.
A gyulafehérvári román nemzetgyűlésről sok szó esik a centenárium évében, de csak kevesen beszélnek arról, hogy 1918 decemberében ellen-nagygyűlést is tartottak Kolozsváron. Erről is beszélt a Korunk Akadémia legutóbbi meghívottja, Fodor János történész.
Semmit nem tudni róluk, de valószínű, hogy más nyelven tanulják az ábécét.