Az igazság sohasem egyszerű

Különösen akkor nem, ha a román igazságszolgáltatás a téma.
Hirdetés

A Országos Korrupcióellenes Igazgatóság (DNA) 2009-es volt vezetője azt állítja, hogy a -vel Román Hírszerző Szolgálattal (SRI) kötött megállapodás törvénysértő volt és ő sohasem alkalmazta. A DNA jelenlegi vezetője pont az ellenkezőjét állítja.

Ki hazudik? Daniel Morar vagy Laura Codruţa Kövesi?

Vagy mindketten, legalábbis bizonyos részletek esetében? Ezek a kérdések.

Foglaljuk össze. A SRI és a Főügyészség között 2009-ben létrejött titkos megállapodás közzététele után egy csomó negatív kommentár következett az egyezség természetét illetően. A látszólag törvényes megállapodás tartalmazott legalább egy nem helyénvaló rendelkezést, mely szerint az ügyészeknek kötelességük volt elszámolniuk a SRI előtt azzal kapcsolatosan, hogy miként hasznosították a kapott információkat, holott a közös csapatok létrehozásának már az első figyelmeztető jelnek kellett volna lennie.

De az összes kommentár közül, természetesen, annak az ügyésznek a vallomása tűnt ki, aki 2009-ben a DNA-t vezette, azaz a jelenlegi alkotmánybíró Daniel Moraré. A Sorina Matei újságíró által a saját blogja számára meginterjúvolt Daniel Morar azt állítja, hogy a megállapodás új elemeket vezetett be a büntetőeljárási törvénykönyv rendelkezéseihez képest és bizonyos elemeiben törvénysértő volt. Sőt azt is állítja, hogy ezeket a dolgokat egy telefonbeszélgetés során el is mondta az akkori főügyésznek, Laura Codruţa Kövesinek, akit figyelmeztetett, hogy nem fogja végrehajtani a megállapodást.

Ez egy iszonyatos vallomás. A DNA akkori főügyésze azt nyilatkozza, hogy

kényelmetlennek tartotta a feje felett megkötött megállapodást és igyekezett semmibe venni, hogy megvédje a büntetőeljárás gondosságát.

A SRI egyes jelzéseit – magyarázat nélkül – figyelembe vette, másokat nem, mert irrelevánsaknak tartotta őket. Az egészből az is kisejlik, hogy egy személyes büszkeségi kérdésről is szó volt, hiszen nem látta be, hogy egy elméjében és minden képességében ép ügyész miért vetné alá magát egy „Securitate”-ügynöknek; egy SRI-s ügynök miért tudta volna jobban, hogy mi a teendő, mint ő, aki jogot tanult és az igazságügyi nyomozásra szakosodott. Arról már nem is beszélve, hogy ezzel a büntetőjog paravánná változott, amely mögött – titokban – egy másik eljárás működött.

De azért mégiscsak hiányzik valami az interjúból. Daniel Morar hangja, hiszen nem világos, hogy igazi interjúval van-e dolgunk, vagy csak egy rövid írásos és esetleg elektronikus levélben elküldött tanúvallomással. És bár a kijelentések egyértelműek, a hang és az arckép mindig elengedhetetlen garanciáknak számítanak.

A helyzet fontosságához képest túlságosan diszkrét Daniel Morarral ellentétben Laura Codruţa Kövesi (hangos) interjút adott az Europa FM-nek, melyben

mindent, abszolút mindent tagad, nagy magabiztossággal, és azt sugallja, hogy Daniel Morar mindenben hazudott.

Azt állítja, hogy a DNA volt főnöke elfogadta a megállapodást, végrehajtotta azt, jelentéseket tett a SRI-nek és főleg sohasem vitatta a megállapodást, holott ezt állítja.

Ennek ellenére a DNA jelenlegi főügyészének tanúvallomása nem hibátlan. Egyetlen egyszer sem mondja ki Daniel Morar nevét, óvatosan csak a tisztségre utal és azt a benyomást kelti, hogy óvakodik megismételni a riporter Morarral szembeni kemény állításait, hogy aztán ezt ne idézhessék tőle. Ezen kívül nem tér ki egyértelműen a Morar által hivatkozott telefonbeszélgetésre, azt sugallja, hogy Morar sohasem mondta fel hivatalosan a megállapodást, ami – természetesen – igaz. Ezen kívül egyáltalán nem világos, miben áll a megállapodás úgynevezett végrehajtása, hiszen egy dolog egy szöveg sokszorosítása és szétosztása az irodák között és más dolog utat engedni annak a nyomozási gyakorlatban. Következésképpen úgy tűnik, Kövesi csak annyit mond, hogy Morar nem állt ellen nyilvánvaló módon, de ezt mindenki tudja.

Az a nagy szemfényvesztés, hogy semmivel sem mond ellent Morar állításainak,

a kérdés teljesen más síkjáról beszél.

Hirdetés

Ami Morart illeti, állítólag elég sok részletet kihagyott, melyek intézményes nyomokat hagytak maguk után. De újra le kell szögeznünk, hogy a jelenlegi alkotmánybíró nem igazi interjút adott. Ezért csak feltételezni tudjuk, hogy nem hagyhatta teljesen figyelmen kívül a megállapodást, csak annak minimalizálására törekedett, ami ma lehetővé teszi Laura Codruţa Kövesi számára annak kijelentését, hogy bizonyítani lehet a 2009-től kezdődő végrehajtását. Végül az is kérdés, hogy miért nem mondta fel a SRI-vel kötött megállapodását, amikor később főügyész lett? Jogos a Laura Codruţa Kövesi által feltett kérdés.

Az a gond, hogy az egész kontextus ködös és egyáltalán nem segít nekünk. A Főügyészség és a SRI olyan megállapodást kötött, amelyről az ország elnökének fogalma sem volt (vagy legalábbis ezt állítja!). Laura Codruţa Kövesi azt mondja Morarnak, hogy „ez a döntés született” és alá kell vetnie magát. De miért kellene alávetnie magát? Melyik hatóságnak kellett voltaképpen alávetnie magát? Ott volt a Legfelsőbb Igazságszolgáltatási Tanács (CSM), mint a magisztrátusok függetlenségének elméleti szavatolója, az ország elnöke vezette azokat a CSM-üléseket, melyeken ő maga is jelen volt, más szóval

lett volna elég fellebbezési „instancia”, még akkor is, ha diszkrét. Következésképpen valami nem áll össze.

De ha igaz, amint azt többé-kevésbé nyíltan hangoztatják, hogy az Egyesült Államok Külügyminisztériuma engedélyével a CIA kezdeményezte a műveletet, beirányítva a SRI-t ebbe a konstrukcióba, akkor a DNA akkori vezetője úgy érezhette, olyan háborúba keveredett bele, amely meghaladja az erejét. Egy személyes diszkrét ellenállást kifejthetett, de nehezen mondhatta volna fel – túl nagy veszteségek nélkül – az egész megállapodást. De még így is, mindnyájan láthattuk, hogy Daniel Morar nem újrázhatott a DNA főnökeként, az alkotmánybírósági tisztséget kapta meg kompenzálásként. Úgy tűnt, hogy éppen azért távolították el a rendszerből, mert elfogadhatatlanná vált a háttérben maradt értelmi szerzők számára. Ezzel szemben a több mint középszerű ügyészt, Tiberiu Niţut, akiben mindenki csak hibákat talált, főügyésszé nevezték ki, mert ő szavatolni tudta a művelet titokban maradását.

Természetesen arról az elképzelésről is le kellene mondanunk, hogy a főügyészeket a Băsescu és Ponta közötti alkudozások nyomán nevezték ki, ahogy azt egy időben hangoztatták. Ebben a megvilágításban az egész egy füstfüggöny volt, amelynek az igazi mechanizmusokat kellett elrejtenie. Ez megmagyarázza azt is, hogy a korrupcióellenes sajtó és a „civil társadalom” heves tiltakozásai ellenére, a Tiberiu Niţura vonatkozó megállapodásra

az amerikaiak és a brüsszeli bizottság is „rábólintott”, azt sugallva, hogy egy kompromisszum jobb a politikai instabilitásnál.

Ez egy lehetséges forgatókönyv, bár nincs túl nagy esélye a hivatalos megerősítésének. Mindenesetre ez a keret jobban megmagyarázza mindazokat az ellentmondásokat, melyekbe eddig ütköztünk.

De a két ellentétes tanúvallomású ügyészre visszatérve, egyre világosabb, hogy egy parlamenti bizottság, esetleg a SRI-t ellenőrző bizottság előtt kellene tanúskodniuk. Bár talán jobb lenne, ha a maga a CSM vállalná egy „vizsgálat” felelősségét, mely számításba venné a teljes kérdéskört és azt a tehetetlenséget sem hagyná figyelmen kívül, amelyet a meg nem reformált román igazságszolgáltatás egy adott pillanatban tanúsított. Az igazság sohasem egyszerű.

 

Az alcímeket a szerkesztőség adta.

Hirdetés