2010-ben nagyot robbant a hazai és nemzetközi médiában az úgynevezett Țăndărei-ügy, melynek során a Szervezett Bűnözés és Terrorizmus Elleni Igazgatóság (DIICOT) és a brit rendőrség csapatai lecsaptak a Ialomița megyei Țăndărei városban működő 26 tagú, roma nemzetiségű román állampolgárokból álló csoportra és letartóztatták őket, gyermekcsempészet, pénzmosás, szervezett bűnözés és illegális fegyvertartás vádjával.

A banda azzal foglalkozott, hogy összeszedte a környéken mélyszegénységben élő roma gyerekeket, Nagy-Britanniába csempészte őket, ahol koldulniuk és lopniuk kellett. Értelemszerűen a brit hatóságok is eljártak az ügyben: a rendőrség által a brit parlamentnek benyújtott jelentésből kiderült például, hogy egyetlen kolduló vagy zsebtolvaj gyermek évente akár 160 000 fontot is összeszedhetett. És nem egy gyermeket dolgoztatott a banda, hanem száznyolcvanegyet. Egy gyermek „piaci ára” 20 000 fontra rúgott.

A letartóztatásokat követően az angol és román bíróságok elkezdték a munkát. Azóta nyolc év telt el. Az eredmény: az angolok 120 csempészt ítéltek el. A románok egyet sem. Az ügyön dolgozó egyik angol rendőr ki is fakadt, mondván, hogy érti ő az angol és a román jogrend közti különbségeket, ám az ügy az egyik legtisztább embercsempészeti eset volt, amelyen dolgozott.

A Hargita megyei törvényszéken azonban csak vakarják a fejüket az illetékesek. A törvényszéki elnöknő, Mitrea Ibolya szerint a hosszadalmas per egyik oka a vád és a védelem tanúinak óriási száma: több mint 140-en vannak. A vicces az, hogy már maguknak a vádlottaknak is elegük van a totojázásból, akiket szükség esetén Sloboziáról Csíkszeredába szállítanak, majd vissza.

Mi több, az Emberjogi és Migrációügyi Központ illetékesei szerint a román hatóságok jelen pillanatban semmit sem tudnak a csempészett gyermekekről, akik időközben elérték a felnőtt kort. Ami a bandatagokat illeti, 10 hónapig rács mögött csücsültek, aztán szabadon engedték őket, és most ugyanazt csinálják, mint annak előtte.