A „románnak lenni” mesterség paradoxonjai

A mioritikus élet visszásságai láttán az ember vagy nevet, mint Zorba, vagy elmegy a a szeme világába. Persze, bírhatja is.
Hirdetés

Van valami mélységesen inkoherens az életünkben. Olyan, mintha valaki belenyújt volna a „beállításokba” és mindent összekuszált, különben nem tudom megmagyarázni magamnak a mioritikus paradoxonjainkat. De a rendszerhibáink izgalmasak.

Ízlelőbimbóink a balkáni szószok aromájához szoktak hozzá, melyekből nem hiányoznak a francia fűszerek, de a keletiek sem. Összetéveszthetetlenek vagyunk abban, hogy krónikusan

képtelenek vagyunk megszelídíteni egyszerre meredek és kifinomult paradoxonjainkat.

* Egy óriási méretű Nemzet Megváltása Katedrálist építünk, de nincs egy tisztességes kórházunk az egyén meggyógyítására. Úgy tűnik, az államot jobban érdekli a másvilági életünk szépsége, a megváltásunkkal foglalkozik – zuhatagszerűen biztosított költségvetési kifizetésekkel –, de az evilági életünkre tett lépések tákolmányok.

* Nagy csinnadrattával ünnepeltük, pont a nemzeti költőnk évfordulóján, a nemzeti kultúra napját, de a verseskötetek jelentéktelen, községi szintű példányszámban jelennek meg.

* Páratlan vágy van bennünk a megsiratás iránt, a „személyiségeinket” csak azután szeretjük, hogy feldobták a talpukat, de gondot okoz értékelnünk az életben lévőket. Cinizmusunk és képmutatásunk révén Románia dugig van illusztris néhaiakkal. Fantasztikus emberekkel vannak tele a temetőink.

* A Nagy Egyesülés Centenáriumát ünnepeljük, de

történelmi régiónkat még 100 év után sem köti össze infrastruktúra.

* A románok nem bíznak az elitekben és taszítják őket a vezetők, de elveszettnek érzik magukat utóbbiak autoriter korbácsa nélkül.

* Túlméretezett politikai apparátusunk van, de nem vagyunk képesek létrehozni egy tisztességes politikai osztályt.

* Romániában nő a kiadott könyvcímek száma, de az olvasóké csökken.

* Románia lakossága az egyik legszegényebb Európában, de a kontinensen nekünk vannak a leggazdagabb parlamenti képviselőink.

Hirdetés

* A román tanárok jónak vagy kitűnőnek minősítik magukat, de a PISA-teszteken a diákok az utolsók között vannak Európában.

* A WHO statisztikái szerint Romániában harmadannyi alkoholista van, mint az EU-s átlag, de háromszor nagyobb az alkohol miatti elhalálozások száma.

* Nem számít, hogy funkcionális analfabéta vagy és

nem tudsz helyesen beszélni, ettől még lehetsz oktatási miniszter, erényként állítva be hiányosságaidat.

És tovább lehetne folytatni paradoxonjaink listáját. Csak a legkirívóbbakat említettem.

A románok nap, mint nap a legnehezebben lebontható paradoxonok közepén élnek. A romániai élethez nem a megoldásukhoz szükséges logikus ügyességgel kell rendelkeznünk, inkább többletadagnyi ellenállással ahhoz, hogy hozzájuk szokhassunk.

Azok a paradoxonok, melyekkel együtt élünk, egy expresszív abszurditás báját kölcsönözi mindennapi életünknek. Csábítóan szép földrajzunk felett azért ott lebeg a menekvés is. „Ezek kormányzási alkalmatlansága lehet a románok esélye arra, hogy feltámadjanak”, mondta Ţuţea (Petre Țuțea román esszéíró, filozófus, jogász, publicista, többek közt a legionárius mozgalom tagja – a szerk.) 1990-ben és ez hamarosan bizonyítani fogja érvényességét. Legalábbis remélem!

 

Az alcímeket a szerkesztőség adta.

Hirdetés