1848 oldalnézetből
pazs
2018. március 14. szerda, 13:41
Fogas kérdés, de a forradalmároknak ilyen, mélyen emberi dilemmákkal is szembe kellett nézniük. Nyáry Krisztián leemelte a piedesztálról ’48 hőseit.

Kolozsváron mutatta be új könyvét az irodalmi hálószobatitkok legfőbb ismerője, Nyáry Krisztián. A Fölébredett a föld – a szerző megfogalmazása szerint – „alulnézetből vagy oldalnézetből” meséli újra az 1848-49-es forradalom és szabadságharc történetét, ismert és kevésbé ismert figurák magánlevelezésének segítségével.

A kolozsvári könyvbemutatót az RMDSZ szervezte, ez abból is látható volt, hogy az érdeklődők az esemény helyszínéül szolgáló magyar színház előterében rögtön hozzájuthattak a magyarországi választási regisztrációról tájékoztató nyomtatványokhoz, és aki még nem tette meg, aláírhatta a Minority SafePack európai polgári kezdeményezést.

Szerző és műve|Fotó forrása: az RMDSZ kolozsvári szervezetének Facebook-oldala

Visszatérve azonban az alulnézetre: az eseményt felvezető Horváth Anna kolozsvári RMDSZ-elnök szerint ahhoz, hogy ne csak megtanuljuk, hanem meg is értsük a történelmet, le kell emelni a piedesztálról a történelmi szereplőket, akik ugyanolyan hús-vér emberek voltak, mint bármelyikünk. Ezt Nyáry is hasonlóképpen látja: bevallása szerint könyvében emberi sorsokat akart felmutatni, a látható, mindenki által ismert események mögötti figurákat, a maguk kétségeivel, aggodalmaival, félelmeivel, esetlenségeivel.

Ennek pedig igen jó forrása a szereplők magánlevelezése: hiszen azt tudjuk, miről szónokolt mondjuk Kossuth a népgyűléseken, de a feleségének címzett leveleiben olyan problémákról, vívódásokról is beszámolt, amelyeket széles nyilvánosság előtt egy politikus nem vállalhat.

Nyáry Krisztián 163 db. levél alapján rekonstruálja a forradalom napjainak személyes optikával láttatott történetét – mint elmondta, azt a mennyiséget, amely végül bekerült a könyvbe, mintegy 4000 levél áttekintése után válogatta ki, „szőrös szívű” szerkesztője segítségével.

A levelekből egy-egy életút kevésbé ismert vonatkozásai is kirajzolódnak, néhol olyan részletek is, amelyek nem túlzottan hízelgőek a nemzeti pantheon hőseire nézve.

Hogy ez mennyire így van, kiderült abból a „felolvasószínházi” produkcióból, amit a szerző két kolozsvári színművésznővel, Kántor Melindával és Vindis Andreával közösen adott elő. A levelek középpontjában az első magyar alkotmányos miniszterelnök, gróf Batthyány Lajos alakja áll, az ő életútja elevenedik meg a könnyelmű katonaévektől a vértanúságig – annak a sajátos szerelmi háromszögnek a történetén keresztül, amely a részben horvát származású, magyarul alig beszélő ifjúból reformpárti hazafivá, majd a forradalom mártírjává váló főnemesnek nemcsak a magánéleti viszonyait, hanem a gondolkodásmódját, politikai öntudatra ébredését is befolyásolta.

Az eset igazi pikantériája abban áll, hogy a Batthyány életét nagyban meghatározó két asszony, Zichy Antónia és Zichy Karolina... nővérek voltak. Röviden: Lajos gróf Antóniát (becenevén ’Tóni’) vette feleségül, de idővel szerelmi viszonyba bonyolódott a sógornőjével, Karolinával, Károlyi György gróf feleségével, aki egy Pálma névre keresztelt kislányt is szült neki (vagyis nem neki, mert Károlyi gróf a nevére vette).

A Zichy-nővérek, avagy keresd a nőt a forradalomban (is)!

A Zichy-nővérek személye és életútja nemcsak a családon belüli zegzugos erotikus viszonyrendszer miatt érdekes: az általuk működtetett szalonok a korszak igazi társasági központjai voltak, és Batthyány grófon kívül mások is a hatásuk alá kerültek, például a Karolina vonzásába került Széchenyi István (aki a nővéreket egyébként csak „Batthyány Louis két hölgye”-ként emlegette), de az arisztokratákért nem túlságosan rajongó Petőfi Sándor is a „hon hű leányai”-nak nevezte őket, Karolina pedig a szabadságharc bukása után Klapka György élettársaként szervezte az emigrációt.

A rendhagyó könyvbemutató ezzel szerencsére nem ért véget, Nyáry Krisztián nézői kérdésekre válaszolva még egy sor kevésbé ismert részletet, anekdotát is megosztott a legnépszerűbb magyar nemzeti ünneppel kapcsolatban.

TUDTA?
♦ A márciusi ifjak 12 pontja nem tartalmazott igazán forradalmi újdonságokat, azok nagy része Kossuthék alsóházi programjában már elő volt készítve, ráadásul majdhogynem „nagykoalíciós” támogatást élvezett, mert a liberális ellenzék mellett a konzervatív főrendek jelentős része is támogatta. Petőfiék – a magyar történelem első igazi politikai marketingeseiként – csak egyszerűsítették és lefordították a nép nyelvére.
♦ Az egyetlen igazán forradalmi követelés – a politikai foglyok szabadon bocsátása – meglehetősen kevés elítéltet érintett: szám szerint kettőt. Egyikük Táncsics Mihály volt, a másik pedig egy román jogász, Eftimie Murgu, akit viszont a forradalmárok elfelejtettek kiszabadítani, ezért ő még egy hónapig dutyiban csücsült, amíg valakinek eszébe nem jutott, hogy őt is szabadon kéne bocsátani.
♦ A forradalom kirobbanásának emblematikus helyszínét, a Pilvaxot nem is Pilvaxnak nevezték a márciusi ifjak, hanem – akkori tulajdonosa után – Fillingernek.
♦ Szigorú definíció szerint a márciusi események nem számítottak forradalomnak, vagy csak afféle botcsinálta forradalomnak: az utcán nem folyt vér, nem akartak államformát váltani vagy elszakadni a Habsburg birodalomtól, nem szerettek volna trónfosztást sem (egy elhanyagolható republikánus kisebbség – Petőfiék köre – kivételével, de ezt akkor ők sem nagyon hangoztatták), a két legfőbb jelszó pedig az volt, hogy „Éljen a szabadság!”, illetve „Éljen a király!”
♦ Landerer, a nyomdász maga javasolta az általa jól ismert márciusi ifjaknak, hogy foglalják le önkényesen a nyomdagépet, őt magát pedig zárják be, így cenzori engedély hiányában is kinyomtathatják a 12 pontot és a Nemzeti dalt.
♦ Apropó Nemzeti dal: Petőfi otthon felejtette a költemény kéziratát, így emlékezetből, sorról sorra kellett bediktálnia a szöveget, ami elég időigényes tevékenységnek bizonyult. A verset aztán a költő sok helyütt elszavalta, kivéve a nemzeti emlékezetben élő ikonikus helyszínt: a Nemzeti Múzeum lépcsőjét. Azaz ott is elszavalta egyszer, de két hónappal később, ráadásul egy olyan tüntetésen, amely az általuk túl mérsékeltnek tartott Batthyány-kormány lemondását követelte.
♦ Mint tudjuk, éhes hassal nem lehet himnuszt énekelni, úgyhogy Jókai, miután összecsukatta az esőben ázó tömeggel az ernyőket, hazaküldte a derék forradalmárokat ébédelni. Minden bizonnyal ez volt a világtörténelem egyetlen forradalma, amelyben hivatalosan is ebédszünetet tartottak.
♦ A frissen kiszabadított Táncsics Mihálynak esze ágában sem volt tovább sodródni a forradalmi eseményekkel: inkább bezárkózott egy szállodaszobába a rég nem látott feleségével. Ez okozott némi kellemetlenséget, mivel az esti Bánk bán-előadásnak ő lett volna a sztárja, és a márciusi ifjak, akik képtelenek voltak kirángatni őt a hitvesi hotelszobából, végső kétségbeesésükben már azt fontolgatták, hogy egy kimaszkírozott színésszel játszatják el Táncsics szerepét.
♦ Ezt végül Jókai nem engedte, inkább kiment a színpadra, hogy mentse a helyzetet – amit aztán nem ő, hanem a nála hivatalosan 8, valójában 13 évvel idősebb díva, Laborfalvi Róza oldott meg azzal, hogy teátrálisan az ifjú író mellére tűzte a saját kokárdáját, sőt meg is csókolta, általános ováció közepette. Nem hiába, Jókai később elvette őt feleségül.

Folytathatnánk a történetek sorát, de inkább Nyáry Krisztiánnal együtt levonjuk a következtetést: ez a vértelen forradalom talán épp azért válhatott ennyire szerethetővé, mert a szereplői ugyan nem voltak minden tekintetben feddhetetlenek, mégis naggyá váltak azáltal, hogy a lényeges, igazán fontos kérdésekben erkölcsi szempontból helyes döntéseket hoztak – egy olyan korszakban, amikor megszületett a modern értelemben vett magyar nemzet.

comments powered by Disqus
A bejegyzés trackback címe: http://foter.ro/trackback/25760
Se sértődés, se felháborodás nem hangzott el a megnyitón. Cuppogós vörös szőnyeg, megrendültség és emlékezés Doina Corneára játszotta a nyitógála főszerepét.
Mától katonás szigort vezettek be adataink védelmében az egész Európai Unió területén.
Rendesen rátelepült a filmfesztivál a Főtérre, délután már moccanni is alig lehet a szabadtéri mozitól.
Mindegyik érdekelt félnek volt autonómiaterve Erdélyre, de végül az döntött, hogy kinek volt itt a hadserege a második világháború végén.
Röviden: autonómia kellene hozzá. Ha nem is területi.
A Kolozs Megyei Tanács hosszú hónapok óta tartó teketóriázás után beüzemelte a fordított ozmózisú rendszert.
Az elöregedés 2050-re olyen méreteket ölt Romániában, hogy 1,74 nyugdíjas fog jutni minden aktív személyre.
A két ügy között nyilván nincs ok-okozati kapcsolat, de azért jó lenne, ha a rangos egyetemek nem csak a saját jogaikat védenék, hanem az odajáró egyetemi hallgatókét is.
A gyanú szerint a volt miniszterelnök katonai diverziós akciók elrendelésében sáros.
Ha már egy olyan kiegyensúlyozott elemző is szóvá teszi, mint Horațiu Pepine, akkor tényleg lehet valami baj az egyensúly körül.
Az RMDSZ törvénymódosítása átment a képviselőházon, már csak az államfőn múlik, mikor vezetik be.
A bukaresti médiafigyelő szervezet ismét elkészítette éves jelentését, melyben terjedelmesen foglalkozik a romániai magyar kisebbség ellen irányuló diszkriminációval is.
A szociáldemokrata vezér és kormánya folyamatosan mantrázzák a kormányprogram egyetlen és abszolút igazságát. A számok azonban olyanok, mint a tények: makacs dolgok.
A szenátorok ma háromnegyedórás vitában mondták el, mit gondolnak Székelyföld autonómiájáról.