Áll ma a jog?
Szerző: Marian Sultănoiu
2018. március 14. szerda, 16:07
Az sem igaz, hogy minden ügyész egy földre szállt kisangyal. És az sem, hogy minden politikus agyafúrt gazamber. Ezt nem kéne elfelejteni, mielőtt általánosítunk.

Úgy hiszem, a rabbinak is igaza volt, amikor azt mondta, hogy „neked is igazad van, meg neked is!” Azaz Iohannisnak is igaza van, amikor azt mondja, hogy: „Hamisan megpróbálják elhitetni, hogy az ügyészek a társadalom ellenségei”, de Adriana Săftoiunak is igaza van, amikor azt mondja, hogy: „Most őszintén… Ludovic Orban felmentése után némileg túlzásnak tartom nagy hangon azt követelni a DNA (Országos Korrupcióellenes Igazgatóság – a szerk.) által megvádolt politikustól, hogy mondjon le, távozzon bármilyen tisztségéből.”

„Hamisan megpróbálják elhitetni, hogy az ügyészek a társadalom ellenségei.

(…) Románia alkotmánya sehol sem említi a törvénysértők jogát a nyugalomhoz”, mondta Klaus Iohannis elnök a Közügyi Minisztérium mérlegét bemutató ülésén. Majd folytatta: „Most, sajnos, nem tartalmi kérdésekről folyik a szó, hanem megpróbálják megfélemlíteni azokat, akik alkalmazzák a törvényt. Annál inkább fontos most, hogy a magisztrátusok egyetlen pillanatig se feledkezzenek meg arról a létfontosságú szerepről, amellyel a román társadalomban erkölcsi fogódzóként rendelkeznek. Ha vannak hibák, akkor azokat gyorsan ki kell javítani, ha vannak tévedések, a vétkeseket felelősségre kell vonni. Egy magas etikai és szakmai standard biztosítása és az eseti, bármilyen területen elkerülhetetlen gondok hatékony megoldása képezi a leghatékonyabb védekezést.”

Az elnök nyilatkozata – nyilvánvalóan – helyes, egyetlen kiegészítéssel:

az általánosítás káros dolog, akárhogy közelítenénk meg a kérdést – akár pozitív, akár negatív értelemben.

Igaz, hogy a társadalomban jelenleg túl sok szó esik az ügyész igazságszolgáltatási folyamaton belüli szerepéről. Ugyanennyire igaz az is, hogy az ügyészségek egyes képviselőinek súlyos kihágásait – vehemens diskurzussal – megpróbálják az egész „szakmára” extrapolálni.

De létezik a jogállamiság elveinek – legalábbis veszélyes – magyarázkodó eltorzítása is, ami a tömbben vádolók malmára hajtja a vizet, mely szerint: „A társadalomnak a mélyen beléivódott rossztól való megszabadításához talán, néha érdemes megértéssel kezelni, hogy az ügyészségek képviselői megsértik/megerőszakolják a törvényt.”

Ezt pedig rendkívül súlyosnak tartom. Egy jogállamban, akármilyen a helyzet, nem lehet érvényes a „cél szentesíti az eszközt” és

nem lehet nemes egy ügy védelmezése, ha azt törvényességet áthágó lépésekkel érik el.

Következésképpen azt akarom ezzel mondani, hogy Romániában nem minden ügyész ellensége a társadalomnak, mint ahogy azt sem mondhatjuk, hogy mind Isten könnycseppjei, és ha olyan esetek bukkannak fel, mint a ploieşti-i DNA-nál – és korábban már elmondtam, nem hiszem, hogy az ottani helyzet egyedülálló lenne az országban –, akkor nem árt, ha azokat – az elnök szavaival élve – „gyorsan kijavítják, a felelősöket pedig felelősségre vonják”.

Ugyanilyen helyesnek tartanám, ha Klaus Iohannis is figyelembe venné a liberális képviselő, Adriana Săftoiu szavainak vitathatatlan igazságát, amikor visszavonhatatlanul „büntetőügyesekről” beszél: „Most őszintén… Ludovic Orban felmentése után némileg túlzásnak tartom nagy hangon azt követelni a DNA által megvádolt politikustól, hogy mondjon le, távozzon bármilyen tisztségéből. Hiszen íme, lemond, vár két évig (szerencsés esetben), ami alatt nagy az esélye annak, hogy

személyes kapcsolatai, karrierje elindul lefele a lejtőn. És aztán felmentik”,

írta a Facebookon Săftoiu. „(…) Következésképpen a jogerős ítéletig mindenkinek joga van az ártatlanság vélelméhez és ahhoz, hogy békén hagyják. (…) Sajnálom mindazokat, akik nehezen fogadják el, hogy a DNA nem minden vádja igazolódik be.”

Azt hiszem, hogy egy kiegyensúlyozott és a demokráciával jó viszonyt ápoló társadalomban van helye az árnyalatoknak, a „bizonytalanságnak”, a kételynek, egészen a bíróságok jogerős ítéletéig.

Végső soron a valóság törvénynek megfelelő tükrözéséről van szó.

 

Az alcímeket a szerkesztőség adta.

comments powered by Disqus
A bejegyzés trackback címe: http://foter.ro/trackback/25762
A PIKNIK - Nyitott kastélyok hete című rendezvénysorozat keretében lehetőség nyílt a hétvégén több kastélyt szabadon meglátogatni. Mi a zabolait és a miklósvárit jártuk be, előbbi szállodaként, utóbbi múzeumként működik.
A korábbi kisebb táblák rendszerint eltűntek, ezért a most felavatott emlékjel 600 kilogrammos.
Se sértődés, se felháborodás nem hangzott el a megnyitón. Cuppogós vörös szőnyeg, megrendültség és emlékezés Doina Corneára játszotta a nyitógála főszerepét.
Mától katonás szigort vezettek be adataink védelmében az egész Európai Unió területén.
Rendesen rátelepült a filmfesztivál a Főtérre, délután már moccanni is alig lehet a szabadtéri mozitól.
Mindegyik érdekelt félnek volt autonómiaterve Erdélyre, de végül az döntött, hogy kinek volt itt a hadserege a második világháború végén.
Pontosabban az igazgatója. Ha már májusban befutott az idei egymilliomodik utas.
Röviden: autonómia kellene hozzá. Ha nem is területi.
A Kolozs Megyei Tanács hosszú hónapok óta tartó teketóriázás után beüzemelte a fordított ozmózisú rendszert.
Az elöregedés 2050-re olyen méreteket ölt Romániában, hogy 1,74 nyugdíjas fog jutni minden aktív személyre.
A két ügy között nyilván nincs ok-okozati kapcsolat, de azért jó lenne, ha a rangos egyetemek nem csak a saját jogaikat védenék, hanem az odajáró egyetemi hallgatókét is.
A gyanú szerint a volt miniszterelnök katonai diverziós akciók elrendelésében sáros.
Ha már egy olyan kiegyensúlyozott elemző is szóvá teszi, mint Horațiu Pepine, akkor tényleg lehet valami baj az egyensúly körül.
Az RMDSZ törvénymódosítása átment a képviselőházon, már csak az államfőn múlik, mikor vezetik be.