Fákjú, tanár úr!
Jean St'Ay
2018. március 13. kedd, 17:04
A tanári hivatás megbecsülése, a tanárokba vetett bizalom volt a vizsgálódás tárgya. És a mioritikus haza nemigen teljesít jól ezen a téren sem.

A felmérést a Romania Business Leader Alapítvány és a D&D Research intézet készítette, olyan kritériumok alapján, mint a diákok tanárok iránti tisztelete, a tanári hivatás helye a szakmák rangsorában, a tanügyben dolgozók fizetése, illetve annak mértéke, hogy a tanárok mennyiben bátorítják saját gyermekeiket, hogy kövessék a szülői példát.

A válaszolók relatív többsége az oktatást közönséges közszolgáltatásnak tekinti, mint amilyen a közalkalmazottaké. Nem hivatásnak tekintenek rá, amelyet teljesítmény alapján kellene bérezni. Nem bíznak az oktatásban, az oktatóban, és nem is tisztelik, miként más hivatásokat, például az orvosokét.

Jelen pillanatban a tanári szakma nem áhított munka Romániában. A felmérésben résztvevő tanárok fele azt nyilatkozta, nem bátorítaná a saját gyermekeit, hogy tanári pályára lépjenek. A szülőknek csupán egyharmada terelné csemetéjét az említett irányba. Ami a béreket illeti, a válaszolók 86 %-a szerint a tanári fizetések túl alacsonyak, és 75-100 %-kal nagyobb kezdő fizetéseket tartanának megfelelőnek.

A felmérés készítői arra is rámutatnak, hogy az oktatásra szánt közpénzek Romániában csak kétszer haladták meg a bruttó nemzeti össztermék (GDP) 4 %-át 1990 óta, noha a 2011/1. törvény évi 6 %-ot ír elő. Az ország 2018-as költségvetésében az oktatásra szánt összeg a GDP 3 %-át se éri el. Ugyanakkor az Eurostat 2014-es adatai is önmagukért beszélnek: Románia volt az egyetlen uniós tagállam, ahol az oktatásra szánt összegek aránya nem érte el a GDP 3 %-át, miközben az európai átlag a GDP 5 %-a fölött volt.

comments powered by Disqus
A bejegyzés trackback címe: http://foter.ro/trackback/25744
Pár, jelenleg használaton kívüli parkolási táblán a magyar felirat az első, a román pedig csak a második, ezért Dan Tanasă újabb pert indított Ráduly Róbert Kálmán ellen. Ez az idei negyedik.
Ha eltekintünk a politikai érvelés szövevényétől és összehasonlítjuk a fővárosi tüntetést más hasonlókkal, kínálkozik pár magyarázat. Horațiu Pepine írása.
Egy normális országban nem feltétlenül elegáns tahó módon szidni a kormányt. Romániában viszont, úgy tűnik, épp erre van szükség. Andrei Pleşu szövege.
A marosvásárhelyi zenekar kizárólag magyar nyelvű, saját szerzeményekkel jelentkezik.
Az örmény FC Alaskert ellen aratott ötgólos győzelem a csapat legnagyobb arányú sikere a nemzetközi kupákban.
Eddig semmit nem sikerült megvalósítani a célkitűzésekből, figyelmeztet az európai zsűri.
A nép ügyvédjéhez fordulnak.
Nemcsak azért, mert kedvezőbb a földrajzi fekvése, hanem azért is, mert Magyarország sokkal hatékonyabban képviseli az érdekeit, mint Románia.
Mert már így is ad egy rakás pénzt a sertéspestis megelőzésére, de a kormány nem tesz eleget a disznókért és a gazdákért.
Jósolják a kiskereskedelemben utazó cégek vezetői.
Vállalja a felelősséget, de azért megjegyezte: a tüntetők nem határolódtak el egyértelműen a huligánoktól. Ráadásul állítása szerint Molotov-koktélokat is találtak.
Emlékszik még a nagyváradi Piros tó és Háborúzók utcára? Most itt a párja: „a szimbolikus szekér” és a „100 hegedű Orkesztrája”.
Olyan országban akarok élni, ahol nem küldik sétálni az állampolgárt egy dossziéért, egy fénymásolatért, amit a hivatal is nyugodtan elkészíthetne vagy adhatna.
Van ebben az interjúban szó mindenről: az 1818 utáni gyenge román államról, diszkriminációról, kicsit Erdélyről is. Méghozzá női szemszögből.