A felmérést a Romania Business Leader Alapítvány és a D&D Research intézet készítette, olyan kritériumok alapján, mint a diákok tanárok iránti tisztelete, a tanári hivatás helye a szakmák rangsorában, a tanügyben dolgozók fizetése, illetve annak mértéke, hogy a tanárok mennyiben bátorítják saját gyermekeiket, hogy kövessék a szülői példát.

A válaszolók relatív többsége az oktatást közönséges közszolgáltatásnak tekinti, mint amilyen a közalkalmazottaké. Nem hivatásnak tekintenek rá, amelyet teljesítmény alapján kellene bérezni. Nem bíznak az oktatásban, az oktatóban, és nem is tisztelik, miként más hivatásokat, például az orvosokét.

Jelen pillanatban a tanári szakma nem áhított munka Romániában. A felmérésben résztvevő tanárok fele azt nyilatkozta, nem bátorítaná a saját gyermekeit, hogy tanári pályára lépjenek. A szülőknek csupán egyharmada terelné csemetéjét az említett irányba. Ami a béreket illeti, a válaszolók 86 %-a szerint a tanári fizetések túl alacsonyak, és 75-100 %-kal nagyobb kezdő fizetéseket tartanának megfelelőnek.

A felmérés készítői arra is rámutatnak, hogy az oktatásra szánt közpénzek Romániában csak kétszer haladták meg a bruttó nemzeti össztermék (GDP) 4 %-át 1990 óta, noha a 2011/1. törvény évi 6 %-ot ír elő. Az ország 2018-as költségvetésében az oktatásra szánt összeg a GDP 3 %-át se éri el. Ugyanakkor az Eurostat 2014-es adatai is önmagukért beszélnek: Románia volt az egyetlen uniós tagállam, ahol az oktatásra szánt összegek aránya nem érte el a GDP 3 %-át, miközben az európai átlag a GDP 5 %-a fölött volt.