Az első romániai autópálya kerek öt év alatt épült meg

96 kilométer hosszú volt. 140-nel lehetett tekerni rajta. És azóta sem sikerült megismételni a bravúrt. Igaz, akkoriban nem Dragnea volt a góré.
Hirdetés

Románia „legidősebb” autópályája Bukarest és Pitești között húzódik. 1967 és 1972 között épült, Nicolae Ceaușescu elvtárs utasítására. 96 kilométer hosszú, és úgy tervezték, hogy akár 140 km/h-s sebességgel is lehessen száguldozni rajta. Igaz, a nép nemigen próbálhatta ki a tekerést, hiszen a korabeli Dacia gépkocsik nem voltak képesek a fenti utazósebességre.

Az autópálya ötlete 1964-ben pattant ki a Kondukátor fejéből, és tessék: három év alatt elvégezték az összes tanulmányt, amelyeket ilyenkor el kell végezni. 1967. február 4-én pedig már neki is fogtak az A1-es autópálya építésének.

És megtörtént a csoda: öt évre rá, 445 000 tonna aszfalt leöntése után, 1972-ben meghúzták az utolsó sávozást is a 96 kilométer hosszú pályán. És akkor most hasonlítsuk össze a gyászos emlékű Ceaușescu-rezsim e forradalmi vívmányát a forradalom utáni mioritikus demokrácia hasonló teljesítményeivel.

Ha az abszolút számokat nézzük, nincs olyan nagy különbség. Öt év alatt megépült 96 kilométer annak idején. 1989 után 27 év alatt 570 kilométer épült, ami évente körülbelül 20 kilométernyi pályát jelent.

Ha azonban azt nézzük, mennyit fejlődött a technológia, mikor lépett be Románia az EU-ba, mennyi pénzt tapsoltak el a különböző kormányok a különböző megvalósítási tanulmányokra, és főleg mennyi autópálya épült az ország körül, nos, könnyen eszünkbe villanhat a költői és abszurd kérdés: lehet, hogy Romániában nem idő kell a jó munkához, hanem diktatúra? De legalábbis rend.

Hirdetés