Kecseszkecsken
Szerző: Sabin Gherman
2018. február 21. szerda, 17:03
Most aztán vakarhatja a fejét Dragnea úr is, meg Iohannis úr is. Meg úgy általában, minden fejes. Sabin Gherman írása.

Végül Laura Codruţa Kövesinek kellett kiállnia, hogy néven nevezzen egy betegséget: összehangolt támadás zajlik a román állam alapjai ellen. Részletesen elmagyarázta, hogy honnan indul ez a támadás, ki és miként rendezte meg,

leleplezték a büntetőügyes banda összes előre megfontolt lépését, tévékkel, nevekkel, pontos adatokkal együtt.

És miközben Kövesi beszélt, azok, akiket államférfiaknak hittem, hallgattak. Dragnea – az állam harmadik legfontosabb közjogi méltósága – hirtelen nem tudja, hogy miről van szó, holott a büntetőügyesek többségének ő írta alá a párttagsági könyvét. Első Iohannis még mindig kerékpározgatva élvezi a vakációs napsütést. Tăriceanuról nincs értelme beszélni, nem várhatunk el tőle túl sokat. Úgy tűnik, tehát, hogy a román állam három legfontosabb embere tehetetlen alak.

Az alkotmányban persze nincs benne, hogy muszáj megértened a történelmi idők szavát – ennek a három embernek tisztségeik, javadalmazásaik és különleges nyugdíjaik vannak; a történelmi idő Kogălniceanunak, Maniunak és a tankönyvek fehér-fekete fényképein szereplő többieknek valók…

De az utóbbi hónap még megmutatott valamit: Dragnea egyre rémültebb –

a saját pereitől, a párton belüli kritikus tömegtől is, amelyik az összes szocialista büntetőügyes gondjának „megoldását” követeli tőle. Elakadtak a teleormani próbálkozásai, hogy szabadon hagyásokról alkudozzon, és ha ezeket nem „oldja meg” időben, a saját emberei tépik szét. Addig is Dragneának olyan vezér képét kell mutatnia, aki a banda kedvéért megküzd a rendszerrel, ezért a szocialista tyúkólban csapkod a szárnyaival, hogy a többiek azt higgyék, aranytojásokat tojik.

Másrészt Iohannis saját habozásának foglya –

és ezzel kapcsolatosan is van néhány forgatókönyv. Meglehet, Iohannisnak egyszerűen elege lett egy ilyenfajta ország vezetéséből. Meglehet, az a kényelmes gondolat kísérti, hogy az első mandátum után nyugalomba vonul és csak teniszezéssel és vakációzással foglalkozik – az nem igazán számít, hogy mi kerül be a történelemkönyvekbe, mert nálunk a történelem amúgy is csak egy elpuskázott röpdolgozat.

A második forgatókönyv az lenne, hogy egyszerűen egy számítóan cinikus alak: most feláldozom magam az imázsért, látszólag hagyom, hogy a dolgok a maguk útján haladjanak, a megfelelő pillanatban pedig előállok és részletesen feltárom a szocialista katasztrófát és lefejezem – ez jobb lenne, ez azoknak az utolsó reménye, akik még mindig európai és demokrata országnak tekintik Romániát.

Az is lehet – ez a harmadik forgatókönyv –, hogy

az elnök tudatosan hagyja a külföldi nagykövetségeknek elmondani azt, amit el akarnak mondani;

én az elnök vagyok, csak a jó irány szavatolója, nem kormányzó; láthattátok, hogy a szocialistáknak mindezek a belső manőverei veszélybe sodorhatják a geopolitikai egyensúlyt, ennek pedig a partnerektől érkező határozott figyelmeztetés az azonnali következménye. Lehetséges – amolyan külső receptként –, hogy akad majd egy külföldi nagykövet, aki képes lesz megüzenni madám Dăncilának – vagyis a Szociáldemokrata Pártnak, hogy a NATO-s partnerek kivonhatják a bázisaikat, például. Vagy egy, esetleg kettő-három-hét nagykövetség többé már nem akar partnere lenne egy ennyire kaotikusan kormányzott országnak. Nem egymillió, hanem tízmillió román vonul azonnal utcákra – kormányozz, ha még tudsz.

Nem tudjuk, hogy mi lesz; egyelőre Laura Codruţa Kövesi beszélt a három legfőbb közjogi méltóság helyett és büntetőpárbajig vitte a mérkőzést – aki hibázik, lett légyen az Dragnea vagy Iohannis, az veszít. Az Országos Korrupcióellenes Igazgatóság (DNA) vezetője

nem vakációzik sem Brazíliában, sem Tenerifén, két utcányi villája és hat háza sincs,

csak egy 55 négyzetméteres lakása – nem illik a mostani hatalmasok közé, igaz? De Kövesinek valami más is sikerül: újra életet lehelt a reménybe. A munkába belefáradtak most újra tudják, hogy kivel és milyen értékekkel legyenek szolidárisak. Ez pedig rendkívül fontos egy olyan országban, mely tranzitállomássá vált a saját polgárai számára.

Frissítés: Iohannis elnök megjelenése az első labdaigazítás. Világossá tette álláspontját a DNA ügyében. Majd elválik, hogy a cotroceni-i sajtónyilatkozatot az emberek egy késői visszatérésnek, vagy csak a DNA-főnök sajtókonferenciája másolatának fogják tartani.

 

Az alcímeket a szerkesztőség adta.

comments powered by Disqus
A bejegyzés trackback címe: http://foter.ro/trackback/25454
146 éve született a magyar színjátszás meghatározó alakja, a kolozsvári Hollywood atyja.
Elkezdődött a harc az erdélyi és bánsági városok által képviselt sikeres fejlődési modell és a bukaresti atyuska modellje között.
Annak idején nem csak a magyaroknak, sok románnak sem fűlt a foga a nagy egyesüléshez. Főleg, miután látták, hogy jár el az új főváros Erdéllyel szemben.
Mutatjuk, hogyan alussza téli álmát az Europa Nostra-díjas település.
Szigorítják a csendháborítással járó bírságokat.
Mi is a helyzet a Nyugati Szövetséggel? Sabin Gherman sorra veszi a dolgokat, hogy ne szenvedjenek tovább a habzószájú nacionalisták.
Úgyhogy hagyjuk a hazaáruló dumát az erdélyi Svájcról, kedves Cristian Tudor Popescu, kedves álújságírók. Mondja a nemzeti lánggal lobogó szerző.
Egyre nagyobb és hangosabb a zártkörű buli.
Igaz ugyan, hogy Ecaterina Andronescu, a régi-új oktatási miniszter tudja, mennyi kétszer kettő, viszont az oktatási stratégiák szétcseszése terén is markánsan bizonyított.
Leszámol az újkapitalizmus iránti illúziókkal és egy globalizációkritikus, ökopolitikai alternatívát mutat fel Zöld jelzés - Vázlat egy új politikához című, nemrég Kolozsváron is bemutatott könyvében az LMP volt vezetője.
És amúgy sem lesz képes semmit megvalósítani.
Kulturálisan az. De jure nem az. De hogy elege van a bukaresti bojárok packázásaiból, úgy tűnik, tény.
Naná, hogy ezért is feljelentette a fürdővárost.
Ajaj, mi lesz ebből! Gyulafehérvár és Nagyszeben is társulna a négyekhez.