Volt? Nem volt? Gazdasági növekedés, természetesen!

Hány sebből és miért vérzik a Kínát is „legyőző” román gazdaság? Tessék. És persze a magyarok megint jobban teljesítenek.
Hirdetés

Ma abban a paradox helyzetben vagyunk, hogy azt mondják, nagyobb gazdasági növekedésünk van, mint Kínának, ugyanakkor viszont úgy érezzük, hogy nem igazán megy jól a sorunk. 

Ez a helyzet ahhoz a 80-as évekbeli bölcs vicchez hasonlít, mely szerint két ismerős találkozik. Hogy vagy, kérdi az egyik. Jól. És te, mondja a másik. Én is jól, válaszol az előbbi, mire a második leszögezi: Úgy kell nekünk, az anyja keservit az életnek!

Miért állunk rosszul, ha ilyen jól vagyunk?

Először is figyeljük meg, hogy a kormány nagy csinnadrattával tett bejelentése szerint 7 százalékos gazdasági növekedésünk van, ezzel első helyen állunk az Európai Unióban, sőt, még Kínát, e mutató korábbi világbajnokát is megelőzzük.

Mit jelent ez? Azt, hogy Románia GDP-je 2017-ben 7 százalékban volt magasabb, mint 2016-ban. Vagyis 7 százalékkal nagyobb a gazdaság hozzáadott értéke.

Románia GDP-je 2016-ban 762,34 milliárd lej (169,8 milliárd euró) volt, az Országos Statisztikai Intézet (INS) 2017. decemberi jelentése szerint. A GDP értéke 2017-ben – valószínűleg – meghaladta a 850 milliárd lejt (185 milliárd euró), ami 7 százalékos reálnövekedést jelent. Ehhez az eredményhez úgy jutnak el, hogy figyelembe veszik a 7 százalékos növekedési arányt és az infláció nagyjából 4 százalékos értékét.

Jelenleg az a fontos, hogy ne feledkezzünk meg egy lényeges kérdésről, nevezetesen arról, hogy

a GDP három nagy forrásból áll: a bérek, az állam által behajtott adók és a vállalatok nyeresége,

melyeket további kisebb „hozzávalók” egészítenek ki, mint például a kamatok, amortizációk, járadékok.

A konszolidált általános költségvetés bevételei csaknem 257 milliárd lejt tesznek ki, ami a GDP több mint 30 százaléka. A költségvetési bevételek 2016-ban csak 224 milliárd lejt értek el, vagyis 2017-ben több mint 10 százalékkal nőttek (a 2017-re vonatkozó deflátor értéke 4 százalék) (forrás: ZF.ro).

Másrészt a GDP 34,6 százalékát a bérek jelenti (több, mint egyharmad), a reálbér pedig 2017-ben több, mint 13 százalékkal nőtt 2016-hoz képest. Így az átlagos 6 430 000 fős munkavállalói számot figyelembe véve

a bruttó átlagbér 3230, a nettó átlagbér 2355 lej volt (forrás: Országos Előrejelzési Bizottság – CNP).

Különben az állam által beszedett jövedelemadó is 10 százalékkal nőtt, 27 milliárd lejről 30 milliárdra (2017-ban 2016-hoz képest). Ezen kívül látványos növekedés figyelhető meg a kötelező járulékok esetében, melynek értéke a 2016-os 62 milliárd lejről 72 milliárdra nőtt 2017-ben.

Végül a román cégek által bevallott nyereség valószínűleg meghaladja majd a 90 milliárd lejt, egy több mint 1300 milliárd lejes összes árbevétel mellett, ami reálértékben kevesebb, mint 2 százalékos növekedést jelent.

Az állam amúgy 2016-ban 15,4 milliárd lejt szedett be nyereségadóból, 2017-ben viszont csak 14,5 milliárd lejt, vagyis egymilliárd lejjel kevesebbet. (Ezt a csökkenést az is magyarázza, hogy megnőtt az árbevétel szerinti adózást választó cégek, az úgynevezett mikrovállalatok száma)!

A neves matematikus Grigore Moisil nagyon szemléletesen magyarázza el diákjainak az átlagértékek paradigmáját: „Ha fél fenékkel ülök egy vödör jeges vízben, fél fenékkel pedig egy izzó tűzhelyen, akkor átlagosan kitűnően érzem magam.”

Az állam magának és a közalkalmazottaknak kobozta el az összes hozzáadott értéket

Az az állam, melyet látszólag egy szociáldemokrata párt vezet, „elkobozta” a hozzáadott értéket és azt a közalkalmazottaknak és saját magának osztotta szét. Csakhogy itt is a már kárhoztatott átlagértékekkel találkozunk.

Míg az ipar több mint 8 százalékkal növekedett tavaly (a GDP-átlagot meghaladó módon), a mezőgazdaság pedig több mint 20 százalékkal (a GDP-nél háromszor nagyobb növekedés), az építőipar dögrováson volt a szinte észrevehetetlen (0,2%-os) növekedésével, míg a szolgáltatások lassabban (6,6 százalékkal) növekedtek, mint összességében a GDP.

Ez a fogyasztásban is megfigyelhető: a háztartások végfogyasztása csaknem 10 százalékkal nőtt, a közigazgatásé viszont csak 3 százalékkal, míg a gazdaságba történt befektetések 3 százalékkal, az állami beruházások csökkenése közepette. Így, miközben a lakásépítés látványos, 83 százalékos növekedést mutatott, az ipari építkezések (utak, hidak, vasutak és országutak/autópályák) brutális (mínusz 26 százalékos) csökkenést szenvedtek a (költségvetési és EU-s pénzekből megvalósuló) állami beruházások visszaesése miatt.

Ami a gazdasági ágazatokat illeti, az ipar adja a GDP negyedét (208 milliárd lej), a szolgáltatások az 55 százalékát (471 milliárd lej), a mezőgazdaság a 4,7 százalékát (40 milliárd lej), az építőipar pedig a 6 százalékát.

Mindezek az adatok két fontos dologra mutatnak rá:

1. A gazdasági növekedés legnagyobb része az iparnak (a 7 százalékból 2) és a kivételes mezőgazdasági évnek (a 7 százalékos GDP-növekedésből 1 százalék) köszönhető.

2. A hozzáadott érték többletét nagyrészt egyéni fogyasztásra költötték el, a beruházások ugyanis szégyenletes szinteken maradtak az állam teljes kivonulása miatt.

Hirdetés

A béreknek a cégek nyereségéhez viszonyított kiegyensúlyozatlan növekedésének a folyószámlahiány-növekedés a legfájdalmasabb következménye, mely elérte a GDP 3,4 százalékát, a legmagasabb értéket 2012 óta, miközben a belső kínálatból nem teljesíthető fogyasztási kereslet erőteljes növekedése miatt komolyan megromlott a kereskedelmi mérleg.

Ez azt jelenti, hogy tavaly 32 milliárd lejjel, vagyis 7 milliárd euróval többet költöttünk, mint amennyit megtermeltünk, míg 2016-ban csak 17 milliárd lejjel költöttünk többet a termelésnél.

Vagyis: ennek a hiánynak az aránya egyetlen év alatt gyakorlatilag megkétszereződött, ami botrányos!

A 2017-ben fogyasztásra elrágcsált többlet 15 milliárd lej főleg a javakkal kapcsolatos kereskedelmi hiány 30 százalékos (3 milliárd eurós, vagyis 13,7 milliárd lejes) növekedéséből származik. A többit az állami kiadások (vagyis a költségvetési hiány) adják.

További két mutató rendkívül fontos, hogy megértsük, miféle növekedési modell alatt lélegzünk:

– Egy 1300 milliárd lejes árbevételű ipar több, mint 8 százalékos növekedése mellett a feldolgozás (vagyis olyan javak összeszerelése, melyek nem a gyárak tulajdonát képezik, ez az úgynevezett ipari bérmunka) csak kevesebb, mint 12 milliárd lejt termelt (az ipar által megtermelt több mint 200 milliárdból), holott itt dolgozik az ipari foglalkoztatottak fele.

– Csak az idegenforgalom esetében 2,2 milliárd eurónyi idegenforgalmat „exportáltunk” és 3,1 milliárd euró értékben „importáltunk”, vagyis a külföldi vakációkra 4,2 milliárd lejt költöttünk el a tavalyi bértöbbletből.

A következő válság ugyanazzal a katasztrofális hatással jár majd

Miért? Mert „strukturális hibákkal” terhelt növekedési modellünk van, melyben az árbevétel és GDP-arány tekintetében legnagyobb első tíz cégből 3 szupermarket-hálózat (Kaufland, Carrefour és Lidl), míg a magyaroknál egy sem, mint ahogy a lengyeleknél és a cseheknél sem.

A magyarok – például – autókat (nem alkatrészeket) gyártanak több mint 13 milliárd euró értékben (3 gyárban), mi viszont csak 5,4 milliárd euró értékben (csaknem háromszor kevesebbet), ugyanannyi alkalmazott mellett.

Romániában 7 nagy olyan kereskedelmi hálózatunk van, melyek árbevétele meghaladja az egymilliárd eurót, míg Magyarországon és Lengyelországon csak 2-2…

Vonalat húzva és összeadva:

– a GDP-növekedés lényegében a béremeléseknek köszönhető;

– a második növekedési motor az ipar, a harmadik – a mezőgazdaság – pedig egy, amúgy megismételhetetlen, időjárási konjuktúra eredménye;

– a cégek „növekedése” és a gazdaság általános növekedése közötti különbség egyre nagyobb, így minél magasabbak a bérek, annál többet kell majd külföldről vásárolnunk, hiszen idehaza nincs mit vennünk; minél jobban a nyereségnövekedés fölé emeljük a béreket, annál jobban erősítjük a behozatalon alapuló fogyasztást és elmélyítjük a strukturális lemaradásokat;

– az állam eltűnése a beruházási tevékenységekből az építőipar drámai meggyengüléséhez és az infrastruktúra állapotának romlásához vezet majd;

– a következő válság, mely elkerülhetetlenül megérkezik majd, ugyanazt a katasztrofális hatást váltja majd ki, mint a 2009–2012-es időszakban, mert Bukaresten semmi sem változott.

 

Az alcímeket a szerkesztőség adta.

Hirdetés