mágikus realizmus
Szerző: Petrișor Peiu
2018. február 20. kedd, 12:40
Hány sebből és miért vérzik a Kínát is „legyőző” román gazdaság? Tessék. És persze a magyarok megint jobban teljesítenek.

Ma abban a paradox helyzetben vagyunk, hogy azt mondják, nagyobb gazdasági növekedésünk van, mint Kínának, ugyanakkor viszont úgy érezzük, hogy nem igazán megy jól a sorunk. 

Ez a helyzet ahhoz a 80-as évekbeli bölcs vicchez hasonlít, mely szerint két ismerős találkozik. Hogy vagy, kérdi az egyik. Jól. És te, mondja a másik. Én is jól, válaszol az előbbi, mire a második leszögezi: Úgy kell nekünk, az anyja keservit az életnek!

Miért állunk rosszul, ha ilyen jól vagyunk?

Először is figyeljük meg, hogy a kormány nagy csinnadrattával tett bejelentése szerint 7 százalékos gazdasági növekedésünk van, ezzel első helyen állunk az Európai Unióban, sőt, még Kínát, e mutató korábbi világbajnokát is megelőzzük.

Mit jelent ez? Azt, hogy Románia GDP-je 2017-ben 7 százalékban volt magasabb, mint 2016-ban. Vagyis 7 százalékkal nagyobb a gazdaság hozzáadott értéke.

Románia GDP-je 2016-ban 762,34 milliárd lej (169,8 milliárd euró) volt, az Országos Statisztikai Intézet (INS) 2017. decemberi jelentése szerint. A GDP értéke 2017-ben – valószínűleg – meghaladta a 850 milliárd lejt (185 milliárd euró), ami 7 százalékos reálnövekedést jelent. Ehhez az eredményhez úgy jutnak el, hogy figyelembe veszik a 7 százalékos növekedési arányt és az infláció nagyjából 4 százalékos értékét.

Jelenleg az a fontos, hogy ne feledkezzünk meg egy lényeges kérdésről, nevezetesen arról, hogy

a GDP három nagy forrásból áll: a bérek, az állam által behajtott adók és a vállalatok nyeresége,

melyeket további kisebb „hozzávalók” egészítenek ki, mint például a kamatok, amortizációk, járadékok.

A konszolidált általános költségvetés bevételei csaknem 257 milliárd lejt tesznek ki, ami a GDP több mint 30 százaléka. A költségvetési bevételek 2016-ban csak 224 milliárd lejt értek el, vagyis 2017-ben több mint 10 százalékkal nőttek (a 2017-re vonatkozó deflátor értéke 4 százalék) (forrás: ZF.ro).

Másrészt a GDP 34,6 százalékát a bérek jelenti (több, mint egyharmad), a reálbér pedig 2017-ben több, mint 13 százalékkal nőtt 2016-hoz képest. Így az átlagos 6 430 000 fős munkavállalói számot figyelembe véve

a bruttó átlagbér 3230, a nettó átlagbér 2355 lej volt (forrás: Országos Előrejelzési Bizottság – CNP).

Különben az állam által beszedett jövedelemadó is 10 százalékkal nőtt, 27 milliárd lejről 30 milliárdra (2017-ban 2016-hoz képest). Ezen kívül látványos növekedés figyelhető meg a kötelező járulékok esetében, melynek értéke a 2016-os 62 milliárd lejről 72 milliárdra nőtt 2017-ben.

Végül a román cégek által bevallott nyereség valószínűleg meghaladja majd a 90 milliárd lejt, egy több mint 1300 milliárd lejes összes árbevétel mellett, ami reálértékben kevesebb, mint 2 százalékos növekedést jelent.

Az állam amúgy 2016-ban 15,4 milliárd lejt szedett be nyereségadóból, 2017-ben viszont csak 14,5 milliárd lejt, vagyis egymilliárd lejjel kevesebbet. (Ezt a csökkenést az is magyarázza, hogy megnőtt az árbevétel szerinti adózást választó cégek, az úgynevezett mikrovállalatok száma)!

A neves matematikus Grigore Moisil nagyon szemléletesen magyarázza el diákjainak az átlagértékek paradigmáját: „Ha fél fenékkel ülök egy vödör jeges vízben, fél fenékkel pedig egy izzó tűzhelyen, akkor átlagosan kitűnően érzem magam.”

Az állam magának és a közalkalmazottaknak kobozta el az összes hozzáadott értéket

Az az állam, melyet látszólag egy szociáldemokrata párt vezet, „elkobozta” a hozzáadott értéket és azt a közalkalmazottaknak és saját magának osztotta szét. Csakhogy itt is a már kárhoztatott átlagértékekkel találkozunk.

Míg az ipar több mint 8 százalékkal növekedett tavaly (a GDP-átlagot meghaladó módon), a mezőgazdaság pedig több mint 20 százalékkal (a GDP-nél háromszor nagyobb növekedés), az építőipar dögrováson volt a szinte észrevehetetlen (0,2%-os) növekedésével, míg a szolgáltatások lassabban (6,6 százalékkal) növekedtek, mint összességében a GDP.

Ez a fogyasztásban is megfigyelhető: a háztartások végfogyasztása csaknem 10 százalékkal nőtt, a közigazgatásé viszont csak 3 százalékkal, míg a gazdaságba történt befektetések 3 százalékkal, az állami beruházások csökkenése közepette. Így, miközben a lakásépítés látványos, 83 százalékos növekedést mutatott, az ipari építkezések (utak, hidak, vasutak és országutak/autópályák) brutális (mínusz 26 százalékos) csökkenést szenvedtek a (költségvetési és EU-s pénzekből megvalósuló) állami beruházások visszaesése miatt.

Ami a gazdasági ágazatokat illeti, az ipar adja a GDP negyedét (208 milliárd lej), a szolgáltatások az 55 százalékát (471 milliárd lej), a mezőgazdaság a 4,7 százalékát (40 milliárd lej), az építőipar pedig a 6 százalékát.

Mindezek az adatok két fontos dologra mutatnak rá:

1. A gazdasági növekedés legnagyobb része az iparnak (a 7 százalékból 2) és a kivételes mezőgazdasági évnek (a 7 százalékos GDP-növekedésből 1 százalék) köszönhető.

2. A hozzáadott érték többletét nagyrészt egyéni fogyasztásra költötték el, a beruházások ugyanis szégyenletes szinteken maradtak az állam teljes kivonulása miatt.

A béreknek a cégek nyereségéhez viszonyított kiegyensúlyozatlan növekedésének a folyószámlahiány-növekedés a legfájdalmasabb következménye, mely elérte a GDP 3,4 százalékát, a legmagasabb értéket 2012 óta, miközben a belső kínálatból nem teljesíthető fogyasztási kereslet erőteljes növekedése miatt komolyan megromlott a kereskedelmi mérleg.

Ez azt jelenti, hogy tavaly 32 milliárd lejjel, vagyis 7 milliárd euróval többet költöttünk, mint amennyit megtermeltünk, míg 2016-ban csak 17 milliárd lejjel költöttünk többet a termelésnél.

Vagyis: ennek a hiánynak az aránya egyetlen év alatt gyakorlatilag megkétszereződött, ami botrányos!

A 2017-ben fogyasztásra elrágcsált többlet 15 milliárd lej főleg a javakkal kapcsolatos kereskedelmi hiány 30 százalékos (3 milliárd eurós, vagyis 13,7 milliárd lejes) növekedéséből származik. A többit az állami kiadások (vagyis a költségvetési hiány) adják.

További két mutató rendkívül fontos, hogy megértsük, miféle növekedési modell alatt lélegzünk:

- Egy 1300 milliárd lejes árbevételű ipar több, mint 8 százalékos növekedése mellett a feldolgozás (vagyis olyan javak összeszerelése, melyek nem a gyárak tulajdonát képezik, ez az úgynevezett ipari bérmunka) csak kevesebb, mint 12 milliárd lejt termelt (az ipar által megtermelt több mint 200 milliárdból), holott itt dolgozik az ipari foglalkoztatottak fele.

- Csak az idegenforgalom esetében 2,2 milliárd eurónyi idegenforgalmat „exportáltunk” és 3,1 milliárd euró értékben „importáltunk”, vagyis a külföldi vakációkra 4,2 milliárd lejt költöttünk el a tavalyi bértöbbletből.

A következő válság ugyanazzal a katasztrofális hatással jár majd

Miért? Mert „strukturális hibákkal” terhelt növekedési modellünk van, melyben az árbevétel és GDP-arány tekintetében legnagyobb első tíz cégből 3 szupermarket-hálózat (Kaufland, Carrefour és Lidl), míg a magyaroknál egy sem, mint ahogy a lengyeleknél és a cseheknél sem.

A magyarok – például – autókat (nem alkatrészeket) gyártanak több mint 13 milliárd euró értékben (3 gyárban), mi viszont csak 5,4 milliárd euró értékben (csaknem háromszor kevesebbet), ugyanannyi alkalmazott mellett.

Romániában 7 nagy olyan kereskedelmi hálózatunk van, melyek árbevétele meghaladja az egymilliárd eurót, míg Magyarországon és Lengyelországon csak 2-2…

Vonalat húzva és összeadva:

- a GDP-növekedés lényegében a béremeléseknek köszönhető;

– a második növekedési motor az ipar, a harmadik – a mezőgazdaság – pedig egy, amúgy megismételhetetlen, időjárási konjuktúra eredménye;

- a cégek „növekedése” és a gazdaság általános növekedése közötti különbség egyre nagyobb, így minél magasabbak a bérek, annál többet kell majd külföldről vásárolnunk, hiszen idehaza nincs mit vennünk; minél jobban a nyereségnövekedés fölé emeljük a béreket, annál jobban erősítjük a behozatalon alapuló fogyasztást és elmélyítjük a strukturális lemaradásokat;

- az állam eltűnése a beruházási tevékenységekből az építőipar drámai meggyengüléséhez és az infrastruktúra állapotának romlásához vezet majd;

- a következő válság, mely elkerülhetetlenül megérkezik majd, ugyanazt a katasztrofális hatást váltja majd ki, mint a 2009–2012-es időszakban, mert Bukaresten semmi sem változott.

 

Az alcímeket a szerkesztőség adta.

comments powered by Disqus
A bejegyzés trackback címe: http://foter.ro/trackback/25428
146 éve született a magyar színjátszás meghatározó alakja, a kolozsvári Hollywood atyja.
Elkezdődött a harc az erdélyi és bánsági városok által képviselt sikeres fejlődési modell és a bukaresti atyuska modellje között.
Annak idején nem csak a magyaroknak, sok románnak sem fűlt a foga a nagy egyesüléshez. Főleg, miután látták, hogy jár el az új főváros Erdéllyel szemben.
Mutatjuk, hogyan alussza téli álmát az Europa Nostra-díjas település.
Szigorítják a csendháborítással járó bírságokat.
Mi is a helyzet a Nyugati Szövetséggel? Sabin Gherman sorra veszi a dolgokat, hogy ne szenvedjenek tovább a habzószájú nacionalisták.
Úgyhogy hagyjuk a hazaáruló dumát az erdélyi Svájcról, kedves Cristian Tudor Popescu, kedves álújságírók. Mondja a nemzeti lánggal lobogó szerző.
Egyre nagyobb és hangosabb a zártkörű buli.
Igaz ugyan, hogy Ecaterina Andronescu, a régi-új oktatási miniszter tudja, mennyi kétszer kettő, viszont az oktatási stratégiák szétcseszése terén is markánsan bizonyított.
Leszámol az újkapitalizmus iránti illúziókkal és egy globalizációkritikus, ökopolitikai alternatívát mutat fel Zöld jelzés - Vázlat egy új politikához című, nemrég Kolozsváron is bemutatott könyvében az LMP volt vezetője.
És amúgy sem lesz képes semmit megvalósítani.
Kulturálisan az. De jure nem az. De hogy elege van a bukaresti bojárok packázásaiból, úgy tűnik, tény.
Naná, hogy ezért is feljelentette a fürdővárost.
Ajaj, mi lesz ebből! Gyulafehérvár és Nagyszeben is társulna a négyekhez.